A Facebook a logopédus ellen

A 2011-es Oscar előrejelzései

Egy kanyarokkal bőven tarkított Oscar-szezon végére teszünk hamarosan pontot. Már csak pár nap és kiderül: az Amerikai Filmakadémia az elmúlt években kitaposott ösvényen halad-e tovább, vagy visszatér gyökereihez. A modern küzd a régimódival, a szerethető a nem szerethetővel, fiatalok a nagy öregekkel, de a lényegi kérdés valójában változatlan: milyen lesz a nézettség? Mert ugyan szép dolog a kollégáktól elismerést kapni, de Hollywoodban továbbra is ugyanaz számít – vagyis hogy hány embert érdekel mindez...

Azt szokták mondani, hogy az Oscar-szezon már akkor elkezdődik, amikor az előző még véget sem ért. Az egyre erősebb és befolyásosabb Sundance Filmfesztivál 2010-ben is bedobta a mezőnybe saját reménységeit, olyan lavinát indítva el ezzel, ami leginkább az áprilisi időjáráshoz hasonlítható. A bombák földjén elsöprő gyözelme után a havas Sundance-et megjárt újságírók kart karba öltve jelezték előre az idei dupla-csajos tarolást, amit a fesztivál két üdvöskéje, a Winter's Bone (r. Debra Granik) és a The Kids Are All Right (r. Lisa Cholodenko) volt hivatott végrehajtani. A felvetésen senki nem lepődött meg, hiszen a Robert Redford által alapított mustra már évek óta szórja magából az Oscar-jelölteket, a fentebb említett két film pedig tényleg kiváló kritikákat kapott – és azzel együtt a közönség szeretetét. Ez az állapot fenn is maradt pár hónapig, közben csak Martin Scorsese thrillere (Viharsziget), Christopher Nolan álomfogócskája (Eredet) és az ügyeletes Pixar-animáció (Toy Story 3) iratkozott fel az esélyesek listájára, de a két rendezőnő helye megingathatatlannak látszott.

Aztán jött Cannes, és a képzeletbeli dobogóról száműzték a hölgyeket, hogy egy rövidke időre Mike Leigh mozijáról (Another Year) szóljon minden, és vele együtt az angol rendező Oscar-randevújáról. A légyott egészen a telluride-i és a torontói fesztiválig tartott, és a britre brit alapon felbukkant Tom Hooper, akinek a díjmágus Harvey Weinstein (Az angol beteg, a Chicago és a Szerelmes Shakespeare mögött álló producer) adta a hátszelet. Az évek óta bombabiztos pontossággal dolgozó Oscar-szakértők pedig újfent lecserélték a tippjeiket, de hát mi mást tehettek volna. A király beszéde egy tipikus Oscar-mozi, benne van mindaz, amit az Amerikai Filmakadémia annyira szeret: látványos alakítások, történelem, brit elegancia, kis humor, kis dráma és nyílegyenes történetvezetés. Igaz, hogy az elmúlt négy évben leszoktak az efféle filmek díjazásáról, de a több mint 80 éves statisztika A király beszéde malmára hajtotta a vizet.

Ám ekkor elkezdődött a különböző filmkritikus-szervezetek díjszezonja és egy új fiú tűnt fel a láthatáron, méghozzá olyan markánsan, amire régen volt példa. A közösségi háló – mert hogy róla van szó – olyannyira levette lábáról az amerikai tollnokokat, hogy közülük sokan egy „új Aranypolgárt" kezdtek emlegetni, de abban nagyjából mind egyetértettek, hogy David Fincher filmje egy „generáció filmje", ami „mérföldkő az amerikai filmtörténetben". Az izgalmasan kezdődött Oscar-évad letisztulni látszott. Fincher és filmje egymás után aratta le a babérokat, csak morzsákat hagyva másoknak. Ezeket többnyire Colin Firth (legjobb férfi főszereplő, A király beszéde), Natalie Portman (legjobb női főszereplő, Fekete hattyú), Melissa Leo (legjobb női mellékszereplő, A harcos), Hailee Steinfeld (A legjobb női mellékszereplő, A félszemű) és Christian Bale (A legjobb férfi mellékszereplő, A harcos) csipegette fel, de az aranyhármas (film-rendező-forgatókönyv) minden jelentősebb szervezetnél A közösségi hálónál maradt. Mindezek ellenére a kétely egy pillanatra sem múlt el, a többség szerint ugyanis Fincher mozija a legkevésbé sem szerethető; és lehet akármilyen fontos és időszerű a feldolgozott téma, ha a többnyire idős emberekből álló Amerikai Filmakadémiának ez túl modern és túl rideg.

Aztán eljött a jelöltek nyilvánosságra hozatalának reggele, és apróbb meglepetések mellett mindenki azt kapta, amire számított. A tavaly óta ismét 10 címmel jelentkező legjobb film kategóriába ugyanúgy befért a Pixar trilógiájának záró darabja (Toy Story 3), mint a testi-lelki kínokat átélő táncosnő története (Fekete hattyú), a szorult helyzetbe került sziklamászó kálváriája (127 óra) vagy a western műfajt ismét a 100 milliós filmek világába röpítő A félszemű. Meg persze A király beszéde, A közösségi háló, az Eredet, a Winter's Bone, a The Kids Are All Right és A harcos. A legjobban persze A király beszéde vette az akadályt, ami hozta a kosztümös történelmi filmektől cseppet sem szokatlan 12 jelölést, mögé pedig a Coen testvérek westernje zárkózott a meglepően erős 10 jelöléssel. A Fekete hattyú már nem volt ilyen szerencsés, és a szakértők által tippelt 10 jelölésből csak ötöt váltott valóra, amivel ki is ejtette magát a legjobb film nagy esélyesei közül. A Toy Story 3, A harcos, a Winter's Bone, A közösségi háló és a The Kids Are All Right nagyjából azt hozta, amit elvártak tőlük, viszont a Fekete hattyúhoz hasonlóan a 127 óra is alulteljesítette a többség elvárásait.

Egy ilyen felhozatal után már egyre többen kezdték feladni az aggályaikat és a mindeddig tuti Oscar-befutót szolgáltató négyes győzelem (Los Angeles-i Filmkritikusok, New York-i Filmkritikusok, Golden Globe, National Board of Review) után mindenki biztosra vette, hogy A közösségi hálót nem lehet megállítani. Aztán jött egy újabb csavar és mind a színészek, mind a rendezők, mind a producerek szakszervezete A király beszédére voksolt – a film két héttel később hazai pályán is fényes győzelmet aratott a Brit Filmakadémia (BAFTA) díjátadóján – úgy, hogy az angol kritikusok is A közösségi hálót szavazták meg az év filmjének. A verseny ismét kétesélyes lett, és valószínűleg most már az is marad, de nem csak a fődíjért folyó küzdelemben. A két film rendezője, Tom Hooper és David Fincher ugyanúgy egymás nagy riválisai, mint ahogy a színészek versenyében is csak Colin Firth helyzete tűnik biztosnak. A női főszereplők között Natalie Portmannek még meg kell küzdenie a nagy tiszteletnek örvendő Annette Beninggel, Christian Bale nyakában ott lohol Geoffrey Rush, míg a női mellékszereplők versenyében Melissa Leo, Hailee Steinfeld és Helena Bonham Carter vívja majd a nagy csatát.

A technikai kategóriákban valószínűleg az Eredet, A félszemű és A közösségi háló csatája várható, de az sem lenne meglepő, ha a nagy A király beszéde-szeretet ezekre a díjakra is rátenné a kezét. A többség szerint ez fog történni, de azért vannak elegen, akik egy végig izgalmas, nagy tarolás nélküli estét prognosztizálnak, ahol minenkinek jut majd valami. Az Oscar több mint 8 évtizedes statisztikája inkább az első verzióra enged következtetni, az elmúlt pár év döntései viszont az utóbbi verzió irányába mutatnak. Egy dolog azonban biztos: ez az este megtöri majd a papírformát, és nekünk, nézőknek talán ez a legfontosabb.

A nagyobb amerikai szakértők tippjei a főbb kategóriákban:

  • A legjobb film: A király beszéde (70%), A közösségi háló (30%)
  • A legjobb rendező: Tom Hooper (55%), David Fincher (45%)
  • A legjobb férfi főszereplő: Colin Firth (95%), Jesse Eisenberg (5%)
  • A legjobb női főszereplő: Natalie Portman (60%), Annette Bening (40%)
  • A legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (55%), Geoffrey Rush (45%)
  • A legjobb női mellékszereplő: Melissa Leo (40%), Hailee Steinfeld (40%), Helena Bonham Carter (20%)
  • A legjobb eredeti forgatókönyv: A király beszéde (60%), Eredet (30%), The Kids Are All Right (10%)
  • A legjobb adaptált forgatókönyv: A közösségi háló (100%)
  • A legjobb animációs film: Toy Story 3 (100%)
  • A legjobb idegen nyelvű film: Hævnen / Egy jobb világ – Dánia (50%), Incendies – Kanada (40%), Kynodontas / Dogtooth – Görögország (10%)


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.