Tavasz Prágában és Sepsiszentgyörgyön

Cabiria Cseh Filmnapok – Sepsiszentgyörgy, 2005. március 18–20.

A tavalyi Európa Filmnapok sikerén felbuzdulva a tizenegy éve működő Cabiria Filmklub szerve­zői úgy döntöttek, idén a márciustól októberig terjedő időszakban külön-külön hétvégét szen­telnek az egyes európai nemzetek filmművé­szetének. Ennek a projektnek volt az első állo­mása a Cseh Filmnapok, amely a bukaresti Cseh Intézet és a prágai FAMU filmiskola segít­ségével valósult meg, március 18–20. között. A rendezvénysorozat német filmes hétvégével folytatódik majd.

A cseh filmnapok megnyitójára a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előcsarnokában került sor, ahol Alphonso Maria Mucha (1860-1939) cseh plakáttervező-művész rep­rodukcióit láthatta a közönség. A bukaresti Cseh Intézet munkatársa, Stephanka Litecka megnyitóbeszédében el­mondta, hogy a cseh származású művész Párizsban élt és alkotott, munkáira az akkoriban híres Sarah Bernhardt fi­gyelt fel, és ő ajánlott több­éves szerződést neki. A színésznőnek készített plakát­jaival Mucha egy csapásra lett híres és tört be a párizsi művészvilágba, neve hama­rosan egyet jelentett a francia art nouveau-val. A szent­györgyi reprodukciók témá­ja a nő, a plakátokon a báj, a kellem, a vágy, a szerelem képei jelennek meg, a női­ség Mucha kedvelt témája volt.

A program a Míves Ház­ban, a vetítések színhelyén folytatódott, ahol a Kytice (Vadvirágok) című film, FA Brabec alkotása kápráztatta el hazai premierként a nézőket. A csodálatosan fényképe­zett, hét balladából álló történet szerelemről, vágyról, szen­vedélyről, megszállottságról mesél, olyan alapvető emberi érzésekről, amelyek lényegüket tekintve sosem változnak. És teszi ezt olyan módon, hogy a néző figyelmét egy pilla­natig sem hagyja lankadni, színpompás, barokkos látvány­világával, zenéivel, versbetéteivel hetven perc erejéig a vetí­tőteremben ülőket székükhöz szögezte. Ehhez nem utolsó­sorban a film kiváló Dolby Surround hangzása is hozzájá­rult. A vetítést követően, hogy a kocsmahangulat se hiá­nyozzék, a Free Connection jazz-zenekar szolgáltatta a mu­zsikát az André Clubban, nemcsak a filmkedvelőknek, ha­nem mindenkinek, aki arra tévedt. A második napon a vetítés FAMU-filmekkel kezdődött. Az 1947-ben létrehozott prágai filmiskola egykori diákjai kö­zött olyanokat találunk, mint Milos Forman, Agnieszka Hol­land, Vera Chytilová, Jan Sverák, Ivan Passer, Coran Paskaljevic vagy Emir Kusturica.

A két csehországi meghívott, Lenka Mikulova hangmérnök­hangvágó és Gustav Novotny amatőr filmes tekintélyes mennyiségű főiskolás filmet hozott magával, ebből válogat­tak össze a szervezők három, egyenként kb. negyven per­ces blokkra való rövidfilmet. Az első blokkban öt, különbö­ző stílusú és technikai eszközt használó alkotás volt látha­tó, három 16-35 mm-es film fikciós-kísérleti és két animá­ciós film. A blokkot követő beszélgetésen a fő téma a The Swan (A hattyú) című kí­sérleti film volt, ahol mint­egy tizenkét percen keresz­tül egy törött szárnyú hattyú látható, ahogyan vízörvény­be kerül, majd újra és újra besodródik egy gát lezuha­nó víztömege alá, láthatóan a kimerülés/pusztulás szé­lén áll. A film végén újra lá­tunk egy úszkáló hattyút, ám azt egy, a svenkelő ka­mera útjában álló fának köszönhetően már nem lehet eldönteni, hogy ez ugyanaz a madár-e. A drámai zene a furcsa, érthetetlen esemény szemlélését még inkább aláhúz­za. A film eredetisége a jó időben jó helyen lenni, figyelni és forgatni jelenségnek volt kitűnő példája – amatőr filmesek, figyelem...

A második blokkban a kísérleti filmek kaptak na­gyobb szerepet. Legtöbbjük Super 8-as filmre forgott, erre az amatőr filmformátumra, ami azért mégis az egyik leg­jobb eszköz ahhoz, hogy egy kísérleti film hangulatát köz­vetíteni tudja. Ezekre a filmekre jellemző a nagyfokú szemé­lyes hangvétel, amint azt cseh meghívottak is megerősítet­ték. Ebből a blokkból leginkább az Into the Rowan Tree című, Super 8-ra forgatott, enyhe szépiaszűrőkkel dolgozó film méltó az említésre. A középen elvágott (!) film végtelen­nek tűnő utazás, a természeti környezetből „be a városba", az indusztrializált világba, az utak, gyárak, tűzfalakon virító graffitik közé. A képeket a magányosság érzése hatja át. És végig szól egy szirénahang, vajon miért? A harmadik blokk filmjei közül a Nights of Blue volt talán a legérdekesebb al­kotás, a kb. félórás fikciós film egy fiatalember szexuális identitáskeresését, bolyongásait mutatja be a transzszexuálisok szubkultúrájának a világában. A Daniel Cerny által rendezett film témájának kiválasztásában, színeiben, zenéi­ben egy picit Almodóvart idézi. A tabu viszont egyelőre ta­bu marad.

A rendezvény második napját Vladimír Morávek Unalom Brnóban című egész estés filmje zárta. Csehország második legnagyobb városában mindenkit a szex érdekel. Van, aki csak fantáziál róla, van, aki közel kerül hozzá, van, aki meg is kapja, amit akar, van, aki a mazochizmust űzi, és így tovább a végtelenségig. Főhőseink pedig, Sanda és Olinká évek óta készülnek a „nagy eseményre", és miután rengeteg szerelmes levelet váltottak, Sanda, nemi kérdések­ben tapasztaltnak mutatkozó fivére társaságában felutazik Brnóba, hogy együtt töltse a lánnyal az éjszakát. Az idege­sen cigarettázó és szurkoló barátnőknek és egy altatóval be­adagolt anyukának köszönhetően a dolog meg is történik, annak rendje és módja szerint. Ámde a rengeteg humorral fűszerezett, jól induló történet a fiatalok mámoros éjszaká­ja után megállapodik, nem nagyon tud mit mondani. Egy ki­csit a tragédia határán is egyensúlyozó komédiáról van szó (az ellenpontozáson túl, szándékosan vagy nem), ugyanis a főhősök bárgyú karaktere túlságosan erősre sikeredett, szinte tragikus, ennyire együgyű emberek talán nem is lé­teznek. Sőt a film a végén tényleg bekövetkezik a tragédia, ugyanis egy magányos pszichológusnőbe (!) reménytelenül szerelmes, lerészegedett színházi statisztát autójukkal ha­lálra gázolnak a hajnali utcán a korán kelő és fáradt fuvaro­sok, akik egész éjszaka egy bárban fantáziáltak a nőkről és a szőke pultoslány kebleiről...

A filmnapok harmadik és egyben zárónapján az előre ki­adott programtól eltérően vasárnap délután a vetítésre ellá­togatok Jan Sverák rendező önéletrajzi témájú filmjét, az Elemi iskolát tekinthették meg, este pedig Jan Hrebejk 2002- ben készült filmje, a Pupendo következett. Az utóbbi film két prágai család életét követi végig az 1980-as években. A két család a kommunista rendszerben való megélhetés kü­lönböző módozatait választotta, miközben megpróbálnak hűek maradni önmagukhoz. A két film között pedig a ren­dezvény részeként, színezőelemként, kissé hagyományként is a Csigalépcső című helyi ifjúsági lap közönségtalálkozójá­ra került sor, a Tsigantológia című lapszám megjelenése al­kalmából, amely válogatás az utóbbi három év írásaiból. A jelenlevő szerkesztők-firkászok (Szonda Szabolcs, Béres Károly, Toró Attila, Váry O. Péter és Willmann Walter) mint­egy másfél óra alatt rengeteg humorral és „beszólással" fű­szerezve beszéltek azokról a fontosabb témákról, amelyek a lap utóbbi számaiban megjelentek: Európa, európaiság, a balkán, illetve a „mi? magyarok?". Érdekes módon az ezek­hez a témákhoz kötődő írások nagy része a nyugati, európai életszemléletet és életstílust, a pénzközpontúságot stb., va­gyis a „szép, új világ" minden velejáróját szkeptikusan, sőt el­utasítóan szemlélte, amin érdemes elgondolkodni. Már csak azért is, mert ezen írások szerzői között nemcsak sepsiszentgyörgyieket, hanem budapestieket vagy akár strasbourgiakat is találunk...

A háromnapos rendezvény esténként természetesen a kocs­mában ért véget (mint a filmes rendezvények általában), ter­mészetesen söröskorsók társaságában, hogy a szervezők­résztvevők ne csak filmekkel tisztelegjenek a csehek előtt, hanem kedvenc italukkal is: Egészségünkre! Nazdravíj!



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.