Profi és félprofi videokamerák

I. Sony Mini DV és DVCAM kamerák

Az utóbbi, mondjuk húsz évben olyan hatalmas fejlődés volt tapasztalható a videotechnikában is, főleg a digitális technológia megjelenésével, amely lehetővé tette a nemcsak a videomagnók, hanem a mind jobb felvételi technikát alkalmazó videokamerák elterjedését is. Ma egy jobb számítógép segítségével egy amatőr filmes (videós) felvételeit könnyedén megvághatja otthon is, és azonnal ki is írhatja mondjuk DVD-re, vagy elküldheti barátainak e-mailben az internet segítségével.

Ha csak a videokamerák példájánál maradunk, ma már nemcsak szalagra lehet rögzíteni, hanem merevlemezre vagy akár egyenesen miniDVD-re is. Aki mostanában tervbe vette, hogy verejtékes úton megszerzett pénzét videokamera vásárlására fordítja, nincs egyszerű helyzetben. Rengeteg formátum létezik már csak a digitális jelfeldolgozás területén is, gondoljunk csak a Sony által kifejlesztett mini DV DVCAM, digitBeta, a Panasonic DVCPro formátumaira, újabban megjelentek e formátumok HD (high definition) verziói is, melyek pár éven belül vélhetőleg forradalmasítani fogják az egész videóipart, a televíziózást is beleértve.

Az igazság az, hogy eléggé nehéz általánosságban írni videokamerákról, hisz jelenleg nagyon sok analóg, és még több digitális kamera létezik.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a környékünkön milyen formátumú digitális kamerák vannak használatban, akkor leredukálhatjuk e felvevők névsorát. Azért fókuszálunk a digitális formátumra, ezen belül is a miniDV-re, mert jelenleg a konszumer, proszumer és félprofi világban ez a legjobb minőségű és talán árban is hozzáférhető. A digitális kamerák közül két különböző tudásszintű, de kategóriájában kiválónak mondható tagjával szeretném megismertetni az olvasókat. Azért is esett a választás a Sony DSR-PD-150P és a DSR 300P-s kamerára, mert én ezekkel dolgozom most már több éve, és úgy gondolom, hogy már eléggé megismertem tulajdonságaikat.

A kis 150-es

A kisebbik kamera, mondjuk így röviden, a 150-es, más tájakon módosabb amatőrök kedvelt kamerája, nálunk viszont sokan használjuk hírműsorok, riportok, sőt nagyobb lélegzetű dokumentumfilmek fényképezésére. Nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy az iraki háborúban a haditudósítok kedvelt kamerája volt a könnyű kis 150-es. Különben érdekes, hogy a gyártó is keveri a profi és az amatőr típusú megoldásokat. A bejövő hangot például a kameratest felső részén lévő XLR, vagy más néven Canon csatlakozók segítségével, phantom-tápos mikrofonrásegítéssel (a kondenzátoros mikrofonok használatához szükséges) oldották meg, mint a nagyoknál, viszont az optika nem cserélhető, és ami még fájóbb, az írisz (blende) szabályozása nem mechanikus körgyűrűs megoldású, hanem csak lépcsőzetesen, elektronikus úton lehet beállítani, ami majdhogynem lehetetlenné teszi a szabad operatőri munkát. Egy másik furcsasága a készüléknek, hogy például hiába kapcsoljuk ki az automata blendét, ha nem rögzítjük a zársebességet (speed shutter). Meglepődve fogjuk észrevenni, hogy nem működik. De ismerkedjünk meg közelebbről a kamerával! A készülék miniDV kazettával működik, és mindkét formátumot, mind a DV-t, mind pedig a professzionális DVCAM-et ismeri. Ez azért jó, mert a DVCAM formátumban az adatmennyiség nagyobb sávszélességben kerül a szalagra, és így a rögzített anyag kevésbé sérülékeny, tehát nagyobb a felvétel biztonsága. Hátránya azonban az, hogy az 1 órás miniDV kazettára csak 40 perc anyag fér rá. A DVCAM formátum 8-bit mélységű komponens digitális felvételt tesz lehetővé 5:1 sűrítés és 4:2:0 mintavételezés mellett. Az egységes sűrítési algoritmus lehetővé teszi a jó képminőséget és a kazetta többszöri felhasználását. Ajánlatos jó minőségű kazettára forgatni, lehetőleg professzionális (kék dobozos) Sonyra, mert különben megtörténhet, főleg újrahasznosított kazettánál, hogy digitális droppok keletkeznek, amelyek miatt a rögzített anyag használhatatlanná válik.

A képeket három darab 1/3 colos CCD alakítja át elektromos jellé, körülbelül úgy, mint ahogy az emberi szem retinája átalakítja a képi információt idegingerekké. A három CCD egyenként 450 000 pixel feldolgozására képes, és hozzájárul a magas képérzékenységhez és a jó jel-zaj arány kialakításához. Mivel a kamera megerősített zajszűrő rendszerrel van ellátva, akár 2 lux megvilágítás mellett is képes viszonylag elfogadható képet rögzíteni. A beépített optikának köszönhetően tizenkétszeres optikai zoomra képes a készülék, úgy, hogy a kép minősége nem szenved csorbát. Nagyon jó megoldás, hogy a lencse úgynevezett optikai Super SteadyShot rendszerrel van ellátva, ami azt jelenti, hogy a kameratest kis súlya ellenére kézi kamerázásnál viszonylag rezgésmentes képet ad. A Sony DSR-PD-1 50P egy másik jó tulajdonsága, hogy a kis (0,44 colos átmérőjű) keresője fekete-fehér színű, aminek az az előnye, hogy kevésbé fárasztó a szemnek, és könnyebb élességet állítani. A kihajtható nagymonitor színes és 210 000 pixel felbontású. Itt találhatjuk meg a kamera különböző beállításai mellett a készülék menüjét is. az egységes sűrítési algoritmus lehetővé teszi a jó képminőséget

Az objektíven két körgyűrű található, az egyik a végtelenített élességállító, a másik pedig egy manuális zoom. Az élességállítás ezen a kamerán megint nem egy profi megoldás, hiszen nem tudjuk csak a tárgyak egymáshoz való viszonyításában az élességet megtalálni, és ez sokszor nagy hátrányt jelent, főleg az élesség folyamatos áthúzásakor. Mögöttük, a kameratest baloldalán található a háromfokozatú ND-szűrő, ami túlságosan világos képeknél nyújt segítséget. Mögötte van a szintén háromállású élességállító, ami azért jó, mert kikapcsolhatjuk az automata fókuszt, és az ez alatt található gombbal, az úgynevezett Push Auto gombbal villámgyorsan tudunk élességet állítani. Mindezek mögött található az írisz beállítása, amely lehet automata vagy manuális, de mint említettem, a manuális blendeállítás nem fokozatmentes. Ezen gombok alatt találhatók a Fader Backlight és Spotlight beállítások gombjai. A kihajtható színes monitor mögött számos beállító gomb található, amelyek közül kiemeljük a Display gombot, amely megjeleníti, vagy eltűnteti a monitoron a beállításokat, a Menü gombot, amely előhívja a kamera beállításait, és a Zebra gombot, amely a kép világosságtartományának meghatározásához nyújt segítséget, vagyis megjeleníti a kép azon részeit, ahol expozíció fölötti világosságtartományok vannak (ahol a kép kiéghet). A kamera hátulján találhatók a készülék különböző beállítását segítő gombok (Gain, Shutter Speed, White Balance), valamint a beállításokat segítő, a Sony készülékekre jellemző forgó-nyomó tárcsa. Itt van a hangerősséget szabályozó bekapcsoló gomb is, és ugyanitt található az akkumulátor, amely különböző erősségű lehet. Mellette van a kikapcsoló gomb és a felvétel-, illetve lejátszó-átváltó gomb. Meg lehet említeni a közvetlenül az akkumulátor melletti rést, ahova a memóriakártya helyezhető be. A kamera jobb oldalán található a kézreálló zoom gomb, a kazettatartó, még egy Rec gomb és a különböző csatlakozók helyei (fülhallgató-kimenet, analóg és digitális videobemenet). A kameratest tetején helyezkednek el a lejátszórész bemenet, amelyeket mikrofon- és vonalbemenetekké lehet átalakítani kapcsolók segítségével, és lehetőség van a phantom-táp bekapcsolására, ezáltal profi mikrofonok is használhatók a kis Sony kamerával.

A nagytestvér

Most pedig térjünk át a nagytestvérre, a Sony DSR 300P kamerára. Ez már igazi, úgymond vállra helyezhető, megfelelő súlyú profi kamera, amellyel már igényesebb felvételeket is készíthetünk. A képkonvertálást itt már három darab feles CCD szolgáltatja, amely akár 800 vonalas vízszintes felbontást biztosít. A cserélhető optika a különböző sorozatoknál változott. Én jelenleg egy Canon 18x6.7 IF szervo optikával használom, az írisz és a fókusz beállítása mechanikus. Ez azt jelenti, hogy valós fókusztávolságot lehet mérni, és a blendét (íriszt) az optikatesten található körgyűrű segítségével fokozatmentesen lehet változtatni. A motoros zoom kikapcsolható. Az optikának van makróállása is, amely segítségével közeli képeket is élesen lehet rögzíteni. A kamera csak DVCAM rendszerben dolgozik, viszont nagy előnye, hogy mind miniDV, mind pedig rendes DVCAM kazettára tud rögzíteni.

A készüléken látszik, hogy a korábbi Betacam kamerák mintájára készült, tehát kezelhetősége mintaszerű. A kamera genlockkolható, és tud fogadni külső TC-jelet is. Mivel a kamerán van egy 27 pines csatlakozó, stúdiókameraként is használható. Ha közelebbről is megvizsgáljuk a kameratestet, láthatjuk, hogy a kamerarész egybe van építve a felvevőrésszel, vagyis nem dokkolható. A kereső (viewfinder) külön a fogantyú elején helyezkedik el, és különböző állítható gombokkal van ellátva. Hozzá van erősítve a cserélhető mikrofon is. Az optika alatt található a fehéregyensúly-beállító és a zársebesség-állító gomb, egy Rec gomb, valamint egy hangerősség-állító tárcsa. Szintén a kameratest elején van a négyfokozatú szűrőváltó tárcsa, amely belső (3200 K) és külső (5600 K), valamint két ND-szűrő váltására szolgál. A kamera baloldalán a készülék különböző beállításaira szolgáló gombok találhatók: a ki-bekapcsoló gomb, a Gain, a Colorbar, a White Balance váltó, a menüállító gomb és tárcsa, valamint a Zebra, az írisz mód, az EZ mód és az automata White Balance gombok. Ezek mögött van a monitor és a figyelmeztető hangszabályozó gombja. Ha lehajtjuk a kamera baloldalán található lappantyút, egy sor kapcsolót és gombot látunk, amelyek a készülék állandó, vagy ritkán változtatott beállításait hivatottak kiszolgálni. Ilyenek a hangmonitor beállítógombjai, a mikrofon és a vonalbemenet váltógombjai, a menü gomb, valamint számos olyan beállítás gombja, amelyet jobb a videomérnökre bízni. A lappantyú fölött található egy folyadékkristályos monitor, amelyen a beállítások láthatók. A lappantyúba ágyazva, de annak lehajtása nélkül is láthatók és állíthatók a hangerőszabályzó gombok. E fölött vannak, a kameratest tetején a kamera lejátszó-funkciójának a gombjai. A készülék hátoldalán találhatók a cserélhető akkumulátorok, alatta pedig a két Canon hangbemenet, a 27 pines csatlakozó és a tápbemenet. A kameratest jobboldalán helyezkedik el a kazettatartó, alatta két hangkimenet (RCA), két videokimenet (kompozit és S-video) valamint a genlock és timecode (TC) csatlakozók. A kameratest oldalán van egy remote és egy video out csatlakozó.

Ez így leírva, és a kamera első kézbevételekor nagyon bonyolultnak látszik, viszont a Sony kamera logikus menüje és kezelhetősége hamar eloszlatja minden idegenkedésünket és félelmünket. A mindennapi használat során rájövünk, hogy mindössze néhány beállítást kell állandóan váltogatni, a többi jó úgy, ahogy egyszer minden operatőr saját ízlése és tudása szerint beállította.

Beállítások, használat

Annak ellenére, hogy mindkét kamera automata, és gyári beállításai általában megbízhatóak, nem árt főleg a fehéregyensúlyt (White Balance), a blendét és más beállításokat minden egyes alkalommal beállítani, például: hogyha napfényben forgatok a Sony DSR 300-as kamerával, úgy kapok helyes expozíciót, ha a kamera által mért blendeértéket egy fél értékkel leviszem.

A kisebbik DSR 150-nél nem ajánlom, hogy az élességet vagy az expozíciót a nagy, színes kereső alapján állítsuk be, mivel ez nem alkalmas erre. Erre való a kis fekete-fehér kereső. Az expozíció esetében ez azért fontos, mert attól függően, hogy milyen szögben nézzük a színes keresőt, másképp látjuk a kép fényességét. Az élességet pedig azért nem ajánlom színes keresőn állítani, mert a pixeles színes kép, főleg, ha nagy fényben nézzük, nagyon nehézzé teszi a valós élesség megállapítását. Nagyon kell ügyelni arra is, hogy digitális felvételkor nehogy a hangot túlvezéreljük, mert ellentétben az analóg technikával, a digitálisan eltorzított hang utólag nem korrigálgató.

A Sony DSR 300P-s kamera további nagy előnye (ezért is sorolható a profi kategóriába), hogy a timecode (TC) manuálisan is megváltoztatható, illetve több kamerát lehet egységes timecode írásra „bírni" a TC in-out csatlakozók segítségével, illetve egységes szinkronjelet is kaphatnak, szinkrongenerátor segítsége nélkül egyszerű genlockkolással, amikor az egyik kamera adja a szinkronjelet.

Végül egy pár szót arról, hogy a két kamerát mire is jó használni. A kis 150-est azoknak tudom ajánlani, akik az amatőr felhasználás mellett szeretnék magukat kipróbálni kisebb riportfilmek, akár dokumentumfilmek elkészítésében. Hasznos, hogy kis mérete és alakja révén feltűnés nélkül olyan helyeken is lehet használni, ahol mondjuk ez előny (például járműveken, piacon, rejtett felvételkor stb.). Ajánlatos viszont állványt használni, főleg a kezdőknek, higgyék el, a képstabilizátor ellenére bezoomolt optikával még egy vérprofi operatőr sem képes rezgésmentes képet létrehozni. Semmiképp nem ajánlom még kezdő filmeseknek sem a kamera használatát játékfilmek esetén, ugyanis a kreatív operatőri munka ennél sokkal komplexebb beállításokkal operál, mint amit ez a kamera tud.

Érdekes módon a nagyobbik kamerát, a 300-ast is inkább a mindennapi televíziós felhasználóknak, kisebb doksik, esetleg nem nagy igényű kísérleti filmek lefotografálásához tudom ajánlani. Kollégáimmal is ezekkel a kamerákkal forgattunk már sok anyagot, televízióban, monitoron jó képet ad, kivetítve már nem annyira, úgyhogy moziban is levetítésre kerülő film forgatásához nem ajánlom. Ennél a készüléknél is ajánlatos állványt használni, mivel profi kamera lévén nincs benne képstabilizátor. Aki mégis játékfilmet szeretne videóra forgatni, annak a szintén a Sony által kifejlesztett digitBeta formátumot használó kamerákat tudom ajánlani, persze a költségek itt jóval magasabbak. Vagy ha még tudunk várni egy keveset a HD-re...

Gyakran előforduló idegen szavak jegyzéke:

  • backlight = hátfény
  • Betacam = analóg kazettaformátum
  • blende = írisz
  • CCD - Charged Coupled Device = töltéscsatolású félvezető eszköz
  • colorbar = színskála
  • display = képernyő
  • dropp = a kazettaszalagon megjelenő jelhibák
  • DVCAM = a miniDV profi változata
  • fader = le- vagy felblende
  • gain erősítés (elektronikus)
  • IF - internál focus - belső fókusz
  • kompozit = kevert videójel
  • lux = a fényerősség meghatározására szolgáló mennyiség
  • miniDV = digitális kazettaformátum
  • phantom-táp = ennek a segítségével a Canon csatlakozóval 48 volt feszültséget indukálunk, hogy ezáltal a kondenzátoros mikrofonokat működtetni tudjuk
  • pixel = képpont
  • push autó = azonnali automata élességállítás
  • Rec = felvételinditó gomb
  • shutter speed = zársebesség
  • spotlight = irányított fény
  • steadyshot = képstabilizátor
  • timecode = időalapkód (analóg a filmben használt lábszámmal)
  • white balance = fehéregyensúly
  • zoom = gumioptika


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.