Magyar függetlenfilmes sikerek a Filmstock Nemzetközi Filmfesztiválon

6. Filmstock Nemzetközi Filmfesztivál – Luton, 2005. június 1-15.

Az idén 6. alkalommal Lutonban megrendezett Filmstock Nemzetközi Filmfesztiválon ismét rendkívül változatos program várta a nézőket. Mint mindig, most is a függetlenfilmesek voltak a legtöbben, és a legnagyobb érdeklődés ismételten a rövidfilmes hétvégét kísérte, amelyen másfél órás összeállításokban versenyeztek a kisfilmek a különböző kategóriákban. Külön öröm volt, hogy idén két kategóriában is magyar győzelem született.

A fesztivál művészeti igazgatóinak, Neil Foxnak és Justin Dohertynek a különdíját Fazakas Péter Mindjárt meghalok című rövidfilmje kapta, a rendező másik rövidfilmje, a Pockok pedig közönségdíjas lett. A díjakkal kapcsolatban villáminterjúban kérdeztem Fazakas Péter rendezőt a pályájáról és a független filmezésről.

Hogyan indult a pályád? Te is a főiskolán végeztél, mint a magyar rendezők legtöbbje, vagy máshol ismerkedtél a filmkészítéssel?

Mint minden második kamaszt, engem is érdekelt a filmezés, de későn érő típusként ebbe is későn kezdtem bele, hiszen eredetileg geofizikusnak készültem. Aztán apránként jött a Stúdió K színház, az ELTE Bölcsészkara, az Iparművészeti Főiskola, ahol videó szakon végeztem. Később jöttek a reklámfilmek, kisfilmek, most pedig az első nagyjátékfilmem.

Mesélnél egy kicsit a rövidfilmekről? Előtanulmánynak szántad őket a jövőbeli a nagyjátékfilmjeidhez, vagy egyéb okból választottad ezt a formát?

Is-is. A kisfilm nagyon érdekes műfaj. Érdekes filmes szempontból. Érdekes drámailag, hatásmechanizmusában, sztoriépítésében, és érdekes, mint kommunikáció. Korábban főként reklámfilmeket készítettem, ahol nagyon meg kellett tanulni, hogyan lehet valamit érthetően, gyorsan, hatékonyan mások tudtára adni, érzelmeket, gondolatokat ébreszteni. Ezeket és egyéb formai újításokat akartam kipróbálni. És természetesen egyfajta előtanulmányok is a nagyfilmek előtt, részben fogalmazásban, képi és színészi koncentrációban, részben fil- mezési metódusban, kísérlet, hogy hogyan lehet kevés pénzből, barátok között hatékonyan dolgozni, de megőrizni az intimitást, az érzékenységet is.

Mit jelent számodra ma Magyarországon függetlenfilmesnek lenni?

Függetlennek érzem magam és alkotótársaimat (Lajos Tamás, Bisztray Sándor), hiszen elsősorban saját magunk teremtjük meg a filmezés feltételeit. Bár az MMK-tól vagy az NKA-tól kapott pénz is része azoknak a forrásoknak, amiket mozgósítunk, és amiknek természetesen nagyon örülünk, de gondolkodásunkat, alkotási folyamatainkat magunk alakítjuk, a magunk és a nézők kedvére.

Hogyan jött az ötlet, hogy kiküldd a filmedet Lutonba, és miért pont oda?

Valahol láttuk és olvastunk róla. Megtetszett a szabad, önszervező hozzáállás, szimpatikus az egésznek a harcos, nem hivatalos, organikus működése, a szervezők karakán elhivatottsága, ráadásul rendkívül jó az atmoszférája.

A fesztivál programjában szerepelt még egy harmadik magyar alkotás is, Bisztray Sándor Mennyei béke című rövidfilmje, aki szintén a Film Positive alkotója. A gazdag kínálatból kiemelkedő alkotásnak bizonyult a tajvani-amerikai koprodukcióban készült Tears, Christopher Luccy humoros és eredeti Who Makes Movies című alkotása, Nick Narcisso elegáns és misztikus Un Beau Repére című etűdje. Csattanós és szórakoztató Dean Rolands The Netherbeast of Berm-Tech Industries, Inc. című modern vámpírmeséje csakúgy, mint az egyik legötletesebb film, Darin Beckstead Courage and Stupidity című műve, amely a világ filmgyártása egyik legnagyobb sikerének, a Cápának a forgatását idézi fel meglehetősen sajátos módon.

Minimalista és megható a bulgár-svéd koprodukcióban készült Diving Robert Vukajlo rendezésében, valamint az idén nagy visszatérőnek számító Talmage Cooley Dimerje. Szintén nem először szerepelt a fesztivál programjában Damien Chenim, aki ezúttal egy hátborzongató kísértettörténettel jelentkezett, a Comptine-nel, amely legalább olyan bizarr volt, mint a szintén nagy visszatérőnek számító Boris Schaarschmidt Projektionen című rövidfilmje.

Mind hangulatban, mind képi ábrázolásban az ötvenes-hatvanas évek orosz filmjeit idézte Slava Ross Meat című alkotása, de ötletesnek bizonyult Tom Toro Weights and Measures című filmje, Michael Chang The Listenerje, Andrea Fazzini Chat Noirja, Michele Rho Post-itja, Jesse Levy Red Lionja vagy Michael Lansdell A Boy With a Hole in His Head című animációja. Igazi közönségkedvencnek számított az ausztrál David Blumenstein animációja, a Herman, the Legal Labrador, David Andrew Ward Sixty Cups of Coffee-ja, Keith Adler Television című filmje, amely méltán kiérdemelte volna a legjobb soundtrack díját, Donald Rice Traffic Wardenje, Tom Rowson és Fraser Duncan Arrowman Samje, Ross Venkuour Saddam 17-je, Mahdi Fleifel Hamoudi & Emilje, és Joshua Neale Flowers and Coins-sza.

A hosszabb rövidfilmek, amelyek túllépték a 20 perces nevezési határt, külön kategóriában kerültek bemutatásra. Philippe Safir 2+1 című filmje, az érdekes, osztott képernyős képi megoldásnak köszönhetően a fesztivál egyik legszebben kivitelezett alkotása volt csakúgy, mint az 1940-es évek Londonjának hangulatát idéző, hátborzongató Still Life Harry Richards rendezésében. Ezekkel ellentétben Niklas Holmgren Like a Thief in the Night című rövidfilmje sokkal inkább a dogmafilmek esztétikájához illeszkedett. A szerelem néha mély nyomokat hagy, és néha fáj, közhelyesen hangzik, de igaz, főleg, ha valaki megnézi James Mehr Stucco című filmjét, amely erősebb idegzetűeknek ajánlott. Titkok, hazugságok és egy furcsa házastársi viszony áll Nina Martinék Pulpvilljének a középpontjában, amely az egyik legérettebb alkotás volt az idei programban, és amelynek rendezőjéről még úgy tűnik, sokat fogunk hallani. Fájdalmas és felkavaró Mischa Livingstone Barbara Jeanje, amely egy fiatal lány és apja különös története. Végül, de nem utolsó sorban a program talán legszívmelengetőbb alkotása Thom Osborn Blemish című filmje volt, amely két idős ember szerelméről szól.

A Filmstock Nemzetközi Filmfesztivál programjának legjavát 2006 áprilisában Debrecenben is láthatja majd a magyar közönség, ahol lehetőség nyílik majd arra is, hogy az alkotókkal is személyesen találkozzon. Aki pedig filmmel szeretne nevezni, legyen az nagyjátékfilm, dokumentumfilm vagy rövidfilm, az októbertől megteheti a http://wvwv.filmstock.co.uk honlapon.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.