Egyszer volt…

Kolozsváron talált amatőr filmek az 1920–30-as évekből

1923, délután Kolozsváron. Főtéri korzó. Fotográfus szaküzlet, a mai Egyetemi Könyvesbolt helyén, a cégéren: Kovács P. és fiai. A polcokon filmtekercsek, fotópapírok, fényképezőgépek, sőt kisebb, amatőr használatra való filmkamerák. Chaplin-rövidfilmek, animációs- és reklámfilmek, nyersanyagok. Az üzlet kereskedelmi igazgatója Orbán Lajos. Németországból szerzi be az éppen aktuális, házi használatra szánt filmeket, a korszerű technikai felszerelést, nyersanyagokat.

Az 1920-as években még létezett a Janovics Jenő által alapított szászfenesi filmgyár is, habár a fénykora akkorra már véget ért. A Transsylvania 1919 után is működött, jóllehet sokkal intenzívebben a filmkölcsönzés, mint a filmgyártás terén. A filmgyár 1920-ban még két filmet készített A két árva és Világrém címmel. A Világrém négyfelvonásos, 1995 méter hosszú filmet először 1921. január 21-én mutatták be Kolozsváron. A film színészeit és nézőit megismertette a kórházi légkörrel, valamint a klinikák és laboratóriumok munkájával. Tudományos érdekességei ellenére mégis elsősorban művészi játékfilm volt ez, hiszen a betegség elleni küzdelmet drámai cselekményben jeleníti meg. Terjesztését hivatalosan is támogatták, és a Világrémnek szerencsére megmaradt egy másolata a bukaresti Nemzeti Filmarchívumban. A másik 1920-ban készült film, A két árva, drámai cselekményű és a helyi sajtó véleménye szerint a legsikeresebb film, amelyet Erdélyben készítettek. Az első vetítésekor nem sokan jelentek meg, de a film híre hamarosan elterjedt és később ezrével látogatták.

Janovics Jenő filmgyártó tevékenysége lényegében 1924-ben lezárult. A Transsylvania filmkölcsönző vállalatként folytatta működését, s a két legjelentősebb kolozsvári mozgószínház Janovics ellenőrzése alatt maradt. Nemcsak saját filmjeit forgalmazta, hanem az Amerikai Egyesült Államokba és Angliába került barátai, Incze Sándor és Korda Sándor révén jelentős külföldi cégek filmjeinek képviseletét is megkapta.

Ebben a jelentős játékfilmes múlttal rendelkező városban egyre többen jutottak a módosabb társadalmi rétegekből, 16, illetve 8 mm-es filmes kamerákhoz. Korabeli nyersanyagokkal és technikákkal dolgoztak, illetve lehetőségük volt a nagyközönség előtt is bemutatkozni a kolozsvári amatőr filmeseknek/fotósoknak. Különböző műtermek álltak rendelkezésükre, illetve egyesületek, amelyekkel fotókirándulásokon, sőt külföldi fotókiállításokon is részt vettek.

Jól vagyunk, mindenkit üdvözlünk

2004 decemberében előkerült Orbán Lajos kilenc darab, 1920–1930-as években készült, 16 mm-es filmtekercse. Ezek nagyrésze családi felvételeket tartalmaz, viszont van köztük felvétel a korabeli Kolozsvárról, egy Chaplin-gegfilmrészlet (A görkorcsolyázó), egy animációs film (Toutembuis), egy korabeli Kodak-reklám, valamint egy rövid játékfilmrészlet egy hűséges kutyáról, aki megmenti egy kisfiú életét. Vetítési hosszuk körülbelül 2 perc/tekercs. Orbán Lajos a kolozsvári Tesszár-Teke Táraság tagja volt, akik nemcsak amatőr fotósok, hanem lelkes mozilátogatók is voltak, illetve rövid családi felvételeket is készítettek. Orbán például két fotójával is díjat nyert egy németországi amatőrfotós versenyen.

A korabeli kolozsvári mozik (Urania, Puskin – egykori Vörös Csillag mozi) programja sokat elárul a korszak hangulatáról. Ekkor sok Chaplin-, Buster Keaton- és több különböző francia kisfilm volt műsoron. Viszont, már otthon, a családi légkörben is Chaplin rövid gegjeivel, kisjátékfilmekkel, reklámokkal lehetett tölteni a hideg és hosszú téli estéket. Ilyenkor a gyerekek családi légkörben örülhettek együtt a felnőttekkel a vásznon megjelenő hősök sikerének, a mozi sokkal nagyobb nézőterének kevésbé családias helyszínével ellentétben. De szívesen nézegették a korábban készült családi felvételeket is, melyekről vidám arcok mosolyogtak, integettek a közönségnek, emlékeztetve egy-egy rég elmúlt pillanatra.

Ezeknek a családi felvételeknek a többsége mindig a jövőnek készült. Nem csupán pillanatokat örökítettek meg, hanem üzenetet is tartalmaztak. Az integetések közlik a nézőkkel, hogy itt voltunk, jól voltunk és üdvözlünk benneteket, boldogok voltunk, és jól éltünk. A gyermekek ügyesek, egészségesek, vidámak. A felnőttek mosolyognak, büszkén néznek csemetéikre. A filmeken gyermekekként megjelenő személyek közül még sokan élnek. Nem minden család engedhette meg magának abban az időben, hogy családi felvételeket készítsen, ennek ellenére Kolozsváron több amatőr fotósklub létezett a két világháború között. Sok kisfilm jutott el a városba, melyeket Németországból szereztek be, és megvásárolhatóak voltak otthoni vetítésekre. Ezeknek a vetítéseknek külön rituáléjuk volt, és több család is összegyűlt egy-egy ilyen alkalommal.

A családi felvételek betekintést nyújtanak a két világháború közötti polgári családok hétköznapjaiba. A gyerekek csetlő botló lépteit megörökítő kamera jelenléte mindig érezhető. A családtagok, gyerekek a kamerának, a mögötte álló embernek szerepelnek. Érezzük, hogy a felvétel készítése kiemelt pillanat. A szereplők tudnak róla. Tetszeni akarnak maguknak és a filmet nézőknek. Minden felvételen található valami egyedi érdekesség, amely felhívja magára a mai nézők figyelmét is. Mindezt nemcsak a korabeli öltözékek, divatos holmik, hanem ugyanakkor gesztusok, emberi megnyilvánulások, esetenként egyszerű tárgyak is képviselik.

Csakhogy ez már mozgókép

Síneken érkező kisvonat. Egy házaspár várja, kezükben kosár. Kirándulni készülnek. Megálló, a pár fölszáll. Máriaradna. Állomás. Egy szőlőskerten átsétálva megérkeznek a házhoz, ahol szívesen és örömmel fogadják őket. Szőlőtövek között sétálnak, bort kóstolnak. Meghitt hangulatot, örömöt és boldogságot sugárzó felvételek, játékfilmszerűen fölvéve. Az operatőrt egyszer sem látjuk a képen, de a jelenlétét érezzük. A szereplők néha mosolyogva integetnek a kamera felé. Látszik, hogy a film készítője értett a vágáshoz. A kamera ritkán mozog, akkor is csak indokoltan. Legtöbbször stabil beállításokat látunk. A kis részlet úgy is élvezhető, ha nem ismerjük a szereplőket és a helyszínt, valamint utazásuk célját. Közben bemutat egy szép környéket, közeli képeket is használ, tehát bátor amatőr filmest rejt a kamera, hiszen az események folyamatban, és nem csak fotográfus szemmel, fotográfus távolságból vannak megörökítve.

A második tekercs egy autóversennyel kezdődik. Fotósállvány körül fiatalemberek várják az autók érkezését. A Feleki-tetőn többször rendeztek annak idején autóversenyeket. Riportfotó-lehetőség, ugyanakkor kirándulást is jelentett az akkori fiatal amatőr filmeseknek, fotósoknak. A következő kockákon gyerekarcok mosolyognak ránk. Ma már felnőttek, túl a hetvenen, és Európa különböző országaiban laknak. Ötven év után látták újra gyerekként magukat, mivel közben a második világháború alatt minden eszközt elkoboztak, így hosszú ideig nem sikerült újra megnézniük ezeket az egykor szenzációnak számító felvételeket. Manapság már nem számít jelentős eseménynek, ha egy gyerekről felvételek készülnek növekedésének különböző jelentősebb pillanataiban, hiszen a digitális technika korában ez már szinte természetes. De közel nyolcvan évvel ezelőtt ez nem is volt annyira hétköznapi. Az emberek kiöltöztek a felvételekre. A gyerekeknek megmondták, hogyan viselkedjenek, merre nézzenek. Érződik a filmes rendezői szándék a felvételeken, nemcsak a kamera helyének tudatos megválasztásában, hanem a montázsban is.

A felvételek nagy része kint készült, azonban van egy igen érdekes kétperces tekercs, amely azzal kezdődik, hogy egy kéz papírlapra írja a dátumot, valamint két gyereknevet (1932. január 17. Öcsi és Csibu). Mint a színpadon, a függönyt félrehúzzák, és az édesanyjuk mosolyog a kamerába. Játszanak, megmutatják a játékaikat. Az apa és az anya megáll egy könyvespolc előtt, mintha fotó készülne róluk. A gyerekek is bejönnek a képbe, mígnem mind a négyen be nem állnak a korstílusnak megfelelő fotóra. Csakhogy ez már mozgókép. Nemcsak a kép fontossága, az egyetlen pillanat jelentősége érezhető ezen a néhány másodpercen, hanem az életszerűség, a pillanat percekké való kiterjesztett vidám, egyedisége. Ugyanakkor a folyamat önmaga érezteti az évtizedekkel későbbi nézővel, hogy ezeknek az embereknek igencsak fontos volt a családi összetartás, valamint e bensőséges hangulatok utókornak szóló megörökítése.

Nyár, az udvaron gyerekek játszanak a nagymamával. Itt is sok a csupán a család számára jelentős információt tartalmazó pillanat. Mindennek ellenére élvezni lehet a vidám játék hangulatát. A felvételeken szereplő gyerekek nagytatája volt Kolozsvár utolsó magyar anyakönyvvezetője, akit a trianoni döntést követően távolította el a városházáról. Télen ugyanazok a gyerekarcok tűnnek fel, akik a nyári felvételeken is. A negyedik tekercsen pedig az egykori kolozsvári központi strandon van a család. A kamera továbbra is stabil nézőpontból figyeli az eseményeket, ugyanakkor továbbra is része azoknak, közel kerülve az éppen érdekes pillanatokhoz, esetenként követve a szereplőket.

A város marad

Az ötödik tekercs mintha az összes eddigi esemény összegezné. Beállított családi pillanatok követik egymást. Az egyszerű szemlélődő számára érdekes a hangulat, a korstílus, az emberek egymáshoz való viszonyulása. Nem tudunk meg sokat a szereplőkről, viszont érezni lehet, hogy a gyerekek jelentős szerepet kapnak a családban, és szinte mindenki körülrajongja őket. A szülők büszkék rájuk, mintha a világ felé mutatnák őket, hogy milyen ügyesek, szépek és egészségesek. Érdekes szinte nyolcvan évvel később nézni ezeket a felvételeket, azzal a tudattal, hogy azok a gyerekek ma már idős felnőttek. Az élet múlásának furcsa megjelenése, amely a teljesen kívülálló nézőt is magával ragadja. A képen kívüli gondolat elragad mindenkit, hiszen egyből kíváncsiak leszünk arra, hogy hol vannak ezek az emberek, mi lett belőlük, hogyan élték le az életüket. Elvárnánk, hogy valaki meséljen róluk. A nézői voyeurizmus egyből úrrá lesz bárkin, aki ezeket az amatőr felvételeket kézbe veszi. Be akar látni minden mögé, és kíváncsi lesz. Forgács Péter Privát Magyarország című sorozatában hasonló családok amatőr felvételeit dolgozta föl, csupán segített a nézőnek követni a szereplőket, és azok életútját.

Kolozsvár, Sétatér, a tó, a kaszinó, a városháza előtt elhaladó kétökrös szekér, templomból kijövő tömeg, Mátyás-szobor mellett álló fiákerek, a Malomárok partján jövő-menő emberek mind a múlt hiteles korképei. Keressük az ismerős helyeket, helyszíneket, arcokat. Ha a filmen látszó férfiak és nők mára már nem is élnek, a helyszínek, több-kevesebb változással, most is léteznek. Az emberek ezeken a felvételeken is mosolyognak, vállalják, hogy filmezzék őket. Büszkén vonulnak az utcán, sétálnak a tó körül. A családi felvételek között van jó néhány városi hangulatfelvétel is. Mindez szinte profi dokumentarista stílusban felvéve.

A vetítőmotor zúgása és a vegyszerek szaga

A maradék három tekercs készen megvásárolt filmeket tartalmaz: Chaplin A görkorcsolyázó című filmjének egy töredékét, egy kis gyurmaanimációs filmrészletet, egy kisfiút kutyával, valamint egy korabeli Kodak-reklámot, amely az amatőrfilmezés előnyeit mutatja be. Érdekes a reklám, hiszen szinte a mai amatőrfilmes kamerák előnyeit szeretné bemutatni a korabeli vásárlóknak: minden körülmények között használható kis kamerák, amelyeket nők is könnyedén kezelhetnek, családi kirándulások, élmények megörökítésére.

A családi filmeken kívül természetesen ezeket is levetítették a gyerekek nagy örömére. Azt az élményt, amelyet az egykori vetítőmotor zúgása adott, ma a számítógépes technika nem adja vissza teljes mértékben. Ezeknek a filmeknek a hangulatát, a készítésük varázsát, a pillanatszerűséget, a kísérletezések jelentőségét mégis érezni lehet. A kisfilmek készítője saját kezűleg hívta elő a filmeket, lakásában saját fotólabort épített ki és állandóan kísérletezett. Szeretett játszani a technikával, és olykor a megvilágítási szándék is érezhető a benti felvételeken.

A filmek egy régi világ hangulatát idézik, amely nemcsak a kolozsvári idős lakosokban kelt nosztalgiát. Ha ma besétálunk a digitális képeket előhívni a fényképüzletbe, nem érezzük már vegyszerek szagát. Amatőrfilmek is már digitális technikával készülnek. Nagyon ritka, aki még 8 mm-es filmre forgat. Mégis érdemes odafigyelnünk ezekre a régi filmtekercsekre, amelyek padlásokon, pincékben porosodnak. Talán nem ismerjük a rajtuk szereplő embereket, de sok érdekességet, rengeteg titkot rejthetnek.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.