A jégkorszak vége

Lovas Balázs, forgatókönyvíró

Lovas Balázs neve Dyga Zsombor filmjeinek (Tesó, Kész cirkusz) társ-forgatókönyvírójaként vált ismertté, jelenleg Rohonyi Gábor készít nagyjátékfilmet Konyec című könyvéből, és három műve is előkészítési szakaszban van. Krigler Gáborral karöltve forgatókönyvírást oktatnak a Filmhu Forgatókönyvíró Iskolában és a BMI-n, és tankönyvíráson törik a fejüket, no meg pitching fórumot szerveznek a Hegedüs Bálint részvételével nemrég alakult filmíró cégükkel, a Fade-In Script Consultinggal.

Szinte már közhelyszámba megy, hogy a magyar film a rossz forgatókönyvektől szenved. Te is egyetértesz ezzel?

Ez tényleg akkora közhely, hogy szinte már nem is kell mondani. De valóban, a magyar film legnagyobb rákfenéje jelenleg a forgatókönyvírás, illetve annak hiánya. Lehet siránkozni, hogy nincsen pénz a magyar filmben, és sok-sok milliárdra lenne szükség a gyártáshoz, de egyelőre a nagyobb probléma a kreatív oldalon van.

Mi lehet ennek az oka?

Magyarországon nem alakult ki professzionális forgatókönyvírói szakma. Ez a szerzői hagyományból eredeztethető, amely másodlagossá tette a történetmesélés minőségét a rendezői látomással szemben. Ezt a francia új hullámban uralkodó szemléletet teljesen egészében átvették Magyarországon. A hatvanas-hetvenes években aratta nemzetközi fesztiválsikereit Jancsó Miklós, Makk Károly vagy Szabó István. Nemzetközi ismertségük nyomán a magyar film teljesen egybeforrt a rendező nevével. A példájukat követő rendezőgenerációk kevés kivétellel csak szerzői módon tudtak hozzáállni a filmkészítéshez, saját maguk írták a forgatókönyveket, ha írtak egyáltalán. Ha vett is részt író vagy dramaturg a folyamatban, akkor is olyan alkotókat vontak be a munkába, akik az irodalom felől érkeztek, noha az sokban más narratív szemléletet követel, mint a film. Ennek következtében a forgatókönyvek színvonala, és az ehhez szükséges szaktudás elismertsége a mélybe zuhant, ill. ki sem tudott fejlődni. Miközben be kell látni, hogy egy klasszikus típusú történet filmen való elmeséléséhez igenis egy specializált szakmai képzettségre van szükség.

Ezek szerint nem létezik Magyarországon professzionális forgatókönyvírás?

Nem. Ha csak megélhetési szinten tekintjük, akkor definitív értelemben sem lehet professziónak tekinteni, néhány szappanopera-írót leszámítva egyelőre nem képes a magyar piac biztosan eltartani a filmírókat. A minőséget tekintve pedig egyáltalán nem lehet profi magyar forgatókönyvírásról beszélni. Először a képzési szintet kellene megoldani, hogy ez a szakma egyáltalán ki tudjon fejlődni. Ugyanakkor kissé „vak vezet világtalant” helyzet áll fönn, hisz (magamat is beleértve) egyelőre Magyarországon nem tudok olyan oktatót mondani, aki egyetemi szinten végig tudná vinni a forgatókönyvírás oktatását. Nincs más megoldás, mint fiatal tehetségeknek állami ösztöndíj segítségével külföldi egyetemeken elsajátítani a szakmát, ahol bizonyított szakemberek, bizonyított oktatók, bizonyított metódusok alapján tanítanak. A fiatalok pedig majd hazahozzák a tudást, mind a gyakorlati munkájukban, mind a később esetleges oktatói tevékenységükben.

Laikus szemlélő számára úgy tűnhet, hogy nem ennyire rossz a helyzet, hiszen rengeteg pályázati lehetőség, ösztöndíj, workshop áll a filmes szakemberek rendelkezésére, amelyek száma jelentősen megnövekedett az Európai Unióhoz való csatlakozással, gondolok itt például a MEDIA programra.

Igen, de ebben a formában nem lehet megoldani a rendszer alapvető hibáit. Az tény, hogy nagyon hasznos kiegészítő képzést nyújtanak, és a külföldről hozott szakmai tudást tudják terjeszteni Magyarországon. Viszont lássuk be, egészen más egy egyhetes workshopon gyorstalpalni, mint mondjuk egy egész iskolaévet ráfordítani a tanulásra.

Nagy lehetőség természetesen a tehetséges magyar filmesek számára, hogy bekerültünk a MEDIA Programba, mert ha megvan a megfelelő elszánás és a jó ötlet, akkor nem csak fejleszteni lehet a könyveket, de pénzeket is lehet állítani melléjük. Európa éhezik a jó sztorikra, egy jó forgatókönyv előbb-utóbb megtalálja az útját az európai koprodukciós csatornákban, pl. pitch-fórumokon keresztül.

Létezik egyébként már Magyarországon is a MEDIA program részét képező workshop: a Katapult Script Centre színvonalában is megfelel az átlagos európai filmíró műhelyeknek. Mi is tervezzük, hogy egy komolyabb filmíró iskolát hozunk létre, amelynek a működtetéséhez mindenképpen számítanánk uniós pénzekre. Ezeket a forrásokat nagyon jól ki lehet használni, de a MEDIA program nyilván nem fogja a teljes finanszírozási hátteret biztosítani, szükséges tehát, hogy itthonról is jöjjenek pénzek a hazai forgatókönyvírói kezdeményezésekbe.

Hogyan nézne ki ez az általatok tervezett komolyabb filmíró iskola?

A Krigler Gáborral közösen futtatott Filmhu Forgatókönyvíró Iskola tapasztalataiból merítene, amely jelenleg egy pár hónapos, alapozó tanfolyam. Ilyen rövid idő alatt tényleg csak a klasszikus történetmesélés alapjait lehet megtanítani (bár tény, hogy az alapvető elméletet meg is lehet tanulni ennyi idő alatt). A tervezett filmíró iskola ehhez képest egyéves lenne, hiszen az elméleti alapokat is lehet bővíteni részterületekkel: kreatív írás, zsánerek, új narratív technikák, sorozatírás… sorolhatnám. Egy év alatt elsajátítható a szakma teoretikus része, de hogy valaki ezt a gyakorlatban hogyan használja fel, hogyan találja meg az egyéni hangját, és szerzi meg a megfelelő rutint – ez hosszú évek kérdése.

Nekünk nagyon bevált az a módszer, hogy a hallgatók gyakorlatban sajátítják el a tudásanyagot. Az elméleti alapozás mellett hozzák a saját filmtervüket, és a tanórákkal párhuzamosan haladva végigvisszük egy fejlesztési folyamaton, ebből lehet jól lemérni, hogy kinek mekkora érzéke van a történetmeséléshez. Ez a folyamatos műhelymunka folytatódna és kibővülne az egyéves iskolában is természetesen.

Dyga Zsombor: Kész cirkusz

Professzionális forgatókönyvírók képzésével tehát megoldódna a magyar film minden gondja?

Ez csak a történetmesélés minősége körüli problémákat oldaná meg. A szakmán belüli mozgás túlmutat a filmíró kompetenciáján. Úgy látom, hogy hosszú évekre van szükség ahhoz, hogy a magyar produceri társadalom a hangzatos szózatokon túl is felismerje a forgatókönyvek és a filmírói szakmaiság fontosságát. Szavakban már mindenki nagyon támogatja ezt a hozzáállást, amikor azonban papírozni kéne, számokról kellene beszélni, akkor eloszlik a kezdeti nagy lelkesedés. A piac, a gyakorlat fogja rákényszeríteni a producereket a forgatókönyvírók megbecsülésére. A Csak szex és más semmi is annak a példája, hogy egy tisztességesen összerakott forgatókönyv máris radikálisan megnöveli az esélyét annak, hogy egy film kiszámíthatóan jó nézőszámot és jó bevételeket hozzon – akár külföldön is. Tőlünk nyugatabbra jóval triviálisabb dolog, hogy a forgatókönyv fontos része a filmkészítési folyamatnak. Szinte vadásszák a jó sztorikat.

Ha a forgatókönyveket producereknek értékesítik, ez azt jelentené, hogy a klasszikus író-rendező párosok kora már lejárt?

Talán, de nem feltétlenül negatív, ha egy író és egy rendező hosszabb távon összekapcsolódik, hiszen az alkotói folyamat is sokkal hatékonyabb, másrészt Magyarországon egyelőre a rendezők azok, akik el tudják juttatni a projektet a megvalósításig. Ugyanakkor szerintem pozitív folyamat, hogy a forgatókönyvírók kezdenek leválni a rendezők köldökéről, és maguk tudnak a producerekkel együttműködni. Egészségesebb az a filmgyártás, ami producereken alapszik, és nem rendezőközpontú.

Van a forgatókönyvíróknak valamiféle érdekképviselete, ami ezeket a gondolatokat képviselni tudná?

Működőképes nincsen. Van IRKA egyesület, létezik Forgatókönyvírók és Dramaturgok Céhe, de ezeknek az érdekképviseleti hatékonyságát nem tapasztaltam. Szakszervezeti jellegű egyesülése nincsen a szakmának, erre nyilvánvalóan előbb-utóbb szükség lesz. De erre is azt mondom, hogy előbb gyűljön össze egy tucat biztos minőséget teljesíteni tudó filmíró.

Azt állítod, hogy nincs a magyar szakmában jelenleg tizenkét tehetséges forgatókönyvíró?

Szakmai elvárásoknak megfelelő nincs. Nem a zsenikből szenvedünk hiányt, hanem a biztos színvonalú történetmesélőkből. Nem láttam sem papíron, sem vásznon olyan forgatókönyveket, amiből arra lehetne következtetni, hogy a magyar film fölfuttatásához szükséges számban meglennének a biztos kezű történetmesélőink. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a tehetség. Nyilván van húsz-harminc nagyon ügyes történetmesélő eldugva az országban, csak ezeket a tehetségeket ki kell bontani, lehetőséget kell nekik biztosítani, hogy a szakma közelébe férkőzhessenek, gondozni kell őket, nekik pedig el kell sajátítaniuk a megfelelő szakmai alapokat.

Terveztek egy pitching-fórumot is. Feltétlenül a forgatókönyvírónak kell elpitchelni a könyvét?

Nem. Pitchelhet a forgatókönyvíró, a rendező és a producer is, hiszen ez a producer-, koproducerkeresés egyik eszköze. A pitch a filmötlet értékesítését jelenti. Néhány perc leforgása alatt fel kell vázolni egy olyan fókuszált történetet, ami megragadja a hallgatóságot. Ehhez is megvannak a különböző látványtechnikák, vetítés, CD-ROM, de elsősorban a világosan megfogalmazott konfliktusokat, világot és koncepciót kell prezentálni, mert ez nyeri meg a producereket. Egy igazán ütőképes high concept sztorinak nincs szüksége körítésre.

Mit lehet akkor mégis megtanítani a pitchelésen?

A tudás elsősorban abban rejlik, ahogy magát a pitchet megírod. A három-öt percben jól prezentálható pitch körülbelül fél oldalt tesz ki. Ilyen hosszúságú szövegben kell rámutatni a sztori alapvető pontjaira, márpedig sokszor nagyon nehéz attraktív módon kihámozni a lényeget egy könyvből. De meg lehet tanulni, hogyan kell kiemelni a kardinális pontokat a sztoriból. Nagyon sokat számít a fellépés is, tehát a rétori képességek is sokat nyomnak a latban. Léteznek erre specializálódott workshopok, illetve sok iskola anyagának, így a miénknek is része lesz a pitching prezentáció megtanítása.

Hogyan állunk a forgatókönyvírással foglalkozó szakkönyvekkel?

Magyar nyelvű szakkönyv nem létezik Krigler Gábor „folyt. köv.” című kötetén kívül, amely ráadásul a sorozatírásról szól, bár hasznos történetmesélési szempontból is. Tervezzük, hogy írunk kifejezetten a játékfilmes forgatókönyvírással foglalkozó könyvet. Nem egy száraz egyetemi tankönyvet, hanem egy némileg populárisabb szakkönyvet, ami szakmailag is megfelelő, ugyanakkor könnyen olvasható és a gyakorlatban is használható. Dolgozunk rajta, remélhetőleg jövőre már össze tud jönni. Addig is angol nyelvű szakkönyvekre lehet támaszkodni: interneten vagy idegen nyelvű könyvesboltokban meg lehet ezeket rendelni, de nagyon sok minden hozzáférhető ingyen is a világhálón. Syd Field könyveit ajánlanám mindenképpen kezdésként, hiszen a klasszikus filmes történetmesélés strukturális elméleti alapjai tőle erednek, még ha kissé dogmatikus is a mester. Robert McKee Story című klasszikusa kihagyhatatlan továbblépésként, a legnépszerűbb szakkönyv, rengeteg hasznos mesterségbeli fogással. Linda Seger az alapteoretikusok hármasának hölgy tagja. Őket jócskán megelőzve, még a második világháború végén írta meg Egri Lajos The Art of Dramatic Writing című könyvét a tengerentúlon, ami igaz, hogy színházról szól, de számos filmíró alapműként kezeli. Elég arcpirító, hogy Magyarországon alig ismerik nevét, és magyar nyelven meg sem jelent ez a könyv. Ez tehát csupa amerikai szerző, mert gyakorlati kényszerből ott alakult ki a filmírás teoretikus háttere, elsajátítható metódusokkal.

Dyga Zsombor: Tesó

Gondolom ebből eredeztethető az a félreértés, hogy amerikai típusú forgatókönyvírásként aposztrofálják a Ti, és a hozzátok hasonló módszereket.

A helyi kultúrsznobok és a kevésbé progresszív európai alkotók úgy állnak hozzá, hogy ez egy amerikai elmélet, ezért nem lehet ráerőltetni a kontinentális történetmesélés szerteágazó hagyományokból fölépülő viszonyaira. Van némi csúsztatás az elnevezésben, hiszen az elméleti háttér valóban Amerikából eredeztethető, de azért, mert ott születtek meg a témában az első könyvek. Ám valójában a klasszikus típusú történetmesélés Arisztotelészre és a Poétikára épül, tehát nem lehet specifikusan amerikainak tekinteni ezt a teóriát, hiszen a világ bármelyik részén rugalmasan használható módszerről van szó. Nem kényszeríti dogmákba a szerzőt, mint azt sokan hihetnék, hanem támaszt tud nyújtani az alkotói kreativitásnak, tud egy olyan keretet biztosítani, ami egy széles nézőközönség számára értelmezhető, befogadható, élvezhető minőségi filmélményt nyújt. Ez csak egy szabadon variálható vázat szolgáltat az épülethez, de az épület kivitelezése már tényleg az alkotón és az ő egyéniségén múlik. Ha ezzel nincs tisztában egy író, és nem a millióból egy született zseni, nem fog tudni jó történetet írni.

Ez azért evidencia, nem?

Sajnos mifelénk még egyáltalán nem. Elég csak a filmhu fórumába belesni egy kicsit, ahol rögtön elszabadulnak az indulatok az „amerikai típusú” forgatókönyvírás kapcsán, de azt is érdekes lenne tudni, hogy a Filmművészeti Egyetemen a mozgókép dramaturgiai szakán pontosan mit is tanítanak forgatókönyvírás címszó alatt. Szerencsére úgy látom, hogy felsőbb szakmai körökben már kezdik elfogadni, hogy ez egy elsajátítható tudást igénylő szakma, és megindultak az előremutató mozgások. De amíg ennek eredménye a gyakorlatban is széleskörűen érzékelhető lesz hazánkban, ahhoz sajnos inkább tíz, mint öt év szükséges.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.