Egy testre épített kézikamera

Beszélgetés Khin András, steadicam operatőrrel

Khin András a Magyar Televízióban képezte magát segédoperatőrré, majd focus pullerként és kameramanként, illetve operatőrként dolgozott, mígnem, ahogy ő fogalmaz, belecsöppent a steadicam világába. 2000 óta több tucat magyar és külföldi nagyjátékfilmben és reklámban működött közre steadicam operatőrként, a HSC tagja.

Ha megkérdezik, mivel foglalkozol, hogyan próbálod meg elmagyarázni a laikusoknak?

Steadicam operatőr vagyok. A steadicam pedig egy olyan szerkezet, amelynek segítségével az ember testére van szerelve a kamera, és így szabadon tud mozogni vele. A szerkezet gyakorlatilag egy mellény, amelyen van egy kar, és annak a végén egy libikóka– rendszerű test, amire rögzítve van maga a kamera. Úgy is mondhatnánk, hogy testre épített kézikamera – ezért is rendelkezik azzal a stabilitással, amire egy statív vagy a fahrtsín képes.

Általában mire használják?

Vannak olyan helyzetek, amelyeket csak a steadicammel lehet megoldani, de gyakran adódnak olyan szituációk is, amikor sietni kell, és nincs idő arra, hogy különböző fahrtsíneket és kameramozgató-eszközöket építsenek, és a steadicam tűnik a leghatékonyabb megoldásnak.

Ezek szerint kiválthatja a steadicam a fahrtot?

Sok esetben kiválthatná, de a rendezők, operatőrök sok esetben szeretik azt a plusz hatást is, amit csak a steadicam képes nyújtani. Ez az én szerencsém.

Mitől jobb megoldás akkor mégis a steadicam?

A rendezők gyakran szeretnének, akár háromszázhatvan fokban körbefordulni, hosszú utakat bejárni egy jelenetben – erre képes többek között a steadicam. Szabadon tud mozogni, függetlenül a kötöttségektől, a síntől, és ad a képnek egy furcsa hatást, amit sokan szeretnek: egyfajta libegést, lágyságot. Két snitt egymásra vágásakor a statívval készített jelenetek nagyon keményen és élesen vágódnak egymásra, a steadicames jelenetek lebegése miatt sokkal lágyabb és finomabb a váltás a jelenetek között. A szabadsága és a jellegzetes képvilága az, amitől igazán különleges a steadicam.

Vannak kötöttségei is?

A steadicam használata kompromisszumokat is jelent, mert mindössze négy percet tud rögzíteni filmkamerával. Nem használható akármilyen optika (például vario-optika), hiszen az operatőrök teherbírása is véges, a szerkezet teljes súlya kamerával mintegy negyven kiló is lehet, és ebből húsz kiló maga a steadicam. A fizikai korlátokat a produkciók nagyon sokszor nem veszik figyelembe, gyakran előfordul, hogy ugyanazzal a kamerával kell dolgoznom, amivel a forgatóoperatőr, ami nem ideális a steadicamhez, éppen a súlya miatt. Külföldi produkcióknál általában odafigyelnek arra, hogy a steadicamre egy könnyebb kamera kerüjön.

A steadicames felvételeknél egyébként van hasznos hang?

Igen, jön velem a hangmérnök is. Ha a lépteim hangja, vagy a steadicam nyikorgása nem zavaró, akkor természetesen van hasznos hang, de az is előfordul, hogy csak atmoszférát rögzítünk.

Hogyan határoztad el, hogy ezzel fogsz foglalkozni?

Kameramanként és segédoperatőrként dolgoztam korábban. A mai napig van egy Fleximount nevű szerkezetem, ami tulajdonképpen egy hátitáska, elöl egy rúddal, és ehhez rögzíthető a kamera. A szerkezetet egy Kanadában élő magyar operatőrtől vettem körülbelül tizenöt évvel ezelőtt, és már akkor is nagyon régi darab volt. Ezzel a szerkezettel kezdtem el dolgozni, a kilencvenes évek elején forgattam egy tévésorozatot Kabay Barnának. Barnáék kézikamerával szerettek volna dolgozni, kapóra jött nekik a felszerelésem. Pár év múlva Barna egy gyerekfilmsorozat készítésébe kezdett egy amerikai kooprodukcióban, ahol a partner szerette volna, hogy steadicammel mozgassák meg az általuk unalmasnak titulált európai képvilágot. Így csöppentem bele a „steadicam világába”. Így tehát Barna vette meg az első steadicam szerkezetet, amivel elkezdtem dolgozni.

De hol lehetett ezt megtanulni?

Úgy hallottam, hogy a Magyar Televízió tervezi, hogy indít egy steadicames tanfolyamot, de jelenleg nincsen erre specializálódott képzés. Vannak azonban különböző workshopok, amelyek gyakorlatilag pár napos felkészülést jelentenek, de nagyon hasznosak. Véleményem szerint csak egymástól lehet igazán jól megtanulni a szakmát, és fontos, hogy nagyon sokat kell gyakorolni, naponta több órát is. Máthé Tibor operatőr mellett nőttem fel, Nyerges Tamás és Révész Balázs steadicam operatőrök sokat segítettek nekem az induláskor. Ma már engem is sokan megkeresnek, és kérik a segítségemet a gyakorlásban.

Mitől lesz egy steadicames jó a szakmájában?

Nem elég megtanulni a komoly fizikai terhet viselni, amit a steadicam jelent. Akkor lesz valaki jó a szakmájában, amikor már nem csak technikailag tudja a feladatot végrehajtani, hanem megtanul kicsit önállóan is gondolkozni. Fontos, hogy mennyire tud a steadicam operatőr ráérezni arra, hogy miről szól a jelenet és hogyan lehetne azt a lehető legjobban felvenni – fontos a képi precizitás.

Egyáltalán: ki utasít téged: a rendező vagy az operatőr?

A magyar gyakorlattal ellentétben a külföldi rendezők gyakran beleszólnak a képi világ megvalósításába.

Amikor filmet nézel, felfigyelsz a bravúros megoldásokra?

Persze, felfigyelek, de egy jó filmnél inkább a film köt le, mintsem a megvalósítás. Valójában akkor van jól felvéve egy jelenet, ha nem veszed észre benne a steadicamet, ha az egész filmre érvényes koncepció szerves részét tudja képezni.

De hogyan lehet mégis kiszúrni a steadicammel készített jeleneteket?

Vannak olyan fizikai helyzetek, például lépcsős jelenet, vagy olyan hely, ahol fahrtsín nem építhető, vagy építhető lenne, de képben van… – szóval ilyen esetekben nagy valószínűséggel steadicamet használtak.

Te kit tekintesz a példaképednek?

A steadicam szakmában Nyerges Tamást. Magyarországon ő kezdett el először foglalkozni ezzel a technikával és neki van ebben a legnagyobb gyakorlata. Mára már főleg külföldön dolgozik, és ott tanulta ki a szakma csínját-bínját.

Hogyan lehet bekerülni ebbe a szakmába?

Igen, ez nehéz kérdés. Hiszen hiába vásárol valaki meg egy saját szerkezetet – ami egyébként olyan tízmillió forintba is belekerül – hiába tanulja meg otthon, mi alapján fognak benne megbízni, miért kezdenének el dolgozni vele? Az operatőr és a rendező a filmjét évekig készíti elő, rengeteget dolgoznak rajta, nagyon fontos nekik, hogy megbízzanak a steadicames operatőr munkájában is. Szerintem érdemes kisebb produkciókkal kezdeni: televíziós megbízásokkal, kisjátékfilmekkel, videoklipekkel.

Téged miért hívnak?

Van egy showreelem, ami tartalmazza az eddigi munkáimat. Próbálok törekedni arra, hogy az összeállított anyagomban lássák a sokoldalúságomat. Örök kérdés, hogy milyen egy jó steadicam showreel. Egyrészt szeretném megmutatni benne a hosszú, összetett beállításokat, másrészt vigyázni kell arra is, hogy az összeállított anyag pörgős legyen és ne unalmas. Ha érdeklődnek utánam, elküldöm a showreelt, megnézik, értékelik, és eldöntik, hogy szívesen dolgoznának-e velem.

Van „szerepálmod”, amit szeretnél megcsinálni, alkotók, akikkel szeretnél együttdolgozni?

Szerencsére sok olyan rendezővel, operatőrrel dolgozhattam együtt, akikre büszke vagyok és akiktől sokat tanulhattam. Remélem akikkel dolgoztam ezután is igényt tartanak a munkámra és megismerhetek másokat is.

Hol dolgozol gyakrabban, Magyarországon vagy külföldön?

Többnyire idehaza dolgozom, de előfordul külföldi megkeresés is. Reklámfilmekben sokat dolgozom külföldi alkotókkal, akik Magyarországra jönnek forgatni. Nálunk játékfilmekben azért nem jellemző, hogy a steadicam végig jelen van az egész filmben. Az esetek többségében hol több, hol kevesebb napra tartanak igény a munkámra. Az előzetes igényeket és a költségvetést próbálják összeegyeztetni.

Legutóbb melyik filmben voltál végig jelen, mint steadicam operatőr?

Kamondi Zoltán legújabb filmjében, Az érsek látogatásában dolgoztam sokat. Ebben a filmben az volt a koncepció, hogy csak a fix képek vannak statívról felvéve, és minden mozgást steadicammel oldanak meg. Három hónapot voltam kint a Hargitán, rettenetes időjárási körülmények között kellett forgatni. Erre a munkámra most nagyon büszke vagyok.

Volt valamilyen különleges forgatási élményed?

Volt egy hosszú beállítás, a vonaton kezdődik a jelenet. Le kellett szállnom a vonatról a pályaudvaron, eljönni a vonat mellett, megvárni, míg elmegy a vonat, és majd hosszan hátrafelé futni a síneken át. Aki hátrafelé vezetett (ez általában a fahrtmester szokott lenni) túl közel vitt a vonathoz, és ahogyan a vonat kanyarodott, az utolsó kocsi pont meglökte a kezemben levő kamerát. Szerencsére nem történt nagy baj, de a több perces jelenetet újra fel kellett venni.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.