Filmipar Európában – 3. rész

Európai filmtámogatási rendszerek

Ha filmtámogatási rendszerekről beszélünk, joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy indokolt-e közpénzeket fordítani valamely ország, vagy országok filmiparának támogatására.

Egyetemi hallgató koromban államháztartástan órán fogalmazott meg hasonló kérdést tanárom, amikor felvetette, hogy indokolt-e a színházak állami támogatása, hiszen alig járnak az emberek színházba és azok fenntartása igen komoly tételeket jelent az állami költségvetés részére. A kérdésre pro és kontra érkeztek a válaszok, de végül egészen egyszerűen abban állapodtunk meg, hogy szegényebb lenne az életünk színházak nélkül, így azok működését mindenképpen támogatni kell. A nemzeti, európai filmekkel is hasonló a helyzet, de ez a válasz vélhetően nem elégséges e sorok olvasói többségének.

Az iparágra fordított központi támogatások szükségességét kulturális és gazdasági okok indokolják. Könnyen belátható, hogy a filmipar, filmművészet a kultúra terjesztésének egyik eszköze, és rendkívül hatékony módja annak, hogy az egyes nemzetek, kultúrák kapcsolatokat teremtsenek egymással. A manapság érezhető globalizációs folyamatok ezt tovább erősítik, azonban a globalizáció sok előnye ellenére veszélyeket is rejt magában egy nemzet számára, általa ugyanis a nemzeti jelleg esetenként háttérbe is szorulhat. Ezért ezt elkerülendően a nemzeti identitás megtartásának kulcsát a nemzeti nyelvnek, a nemzet hagyományainak, kultúrájának, Európára vetítve pedig a nemzetek kulturális sokszínűségének fenntartása, ápolása jelentheti. Ezért fontos, mint közvetítő eszköz a nemzeti, illetve európai mozgóképipar fenntartása és fejlesztése.

A támogatási rendszerek létrehozásának kulturális okai mellett gazdasági indokok is szerepet játszottak. Egy film ugyanis nemcsak kulturális, művészeti termék, hanem kereskedelmi termék is, és mint ilyen, előállítására, értékesítésére a piaci törvényszerűségek jelentős hatással vannak. A fokozottabb állami szerepvállalást a film kulturális jellege mellett annak kereskedelmi termék jellege indokolja, ugyanis a magas előállítási költségekkel szemben álló potenciális bevételek miatt az európai országok döntő többségében gyártott filmprodukciók megtérülési pozíciói igen kedvezőtlenek. Ennek oka a filmek piaci korlátjaiban keresendő, melyeket két csoportra osztottam:

Nyelvi határok: az elsődleges piaci korlátot a nyelv jelenti, ugyanis a kis lélekszámú országok nem tudnak versenyezni a nézőszámok terén Kínával, Indiával, az Amerikai Egyesült Államokkal vagy Oroszországgal, vagyis az ezekben az országokban gyártott produkciók iránti kereslet mértéke – más ágazatok termékeinek, ill. az említett országok filmjeinek keresletével összehasonlítva – lényegesen alacsonyabb; Amerikai hegemónia: a másodlagos piaci korlátot ez jelenti. Szinte valamennyi európai országban probléma az amerikai filmek nemzeti filmekhez viszonyított magas aránya a televíziókban, mozikban (nézőszámuk a 70%-ot meghaladja). A forgalmazó, terjesztő cégek a magasabb költségek ellenére szívesebben forgalmazzák, tűzik műsorra ezeket a sokszor csekély kulturális, művészi értékkel bíró, de sztárokat felvonultató, sok esetben világszínvonalú kép- és hangtechnikával készült filmeket, mint pl. a magyar produkciókat, hiszen a magyar produkciókkal ellentétben (néhány film kivételével) ezek a filmek jelentős számú nézőt vonzanak, és így termelnek sokszor extra nyereséget a számukra.

Ahogyan azt a cikk alcíme is jelzi, ebben a részben az európai támogatási rendszereket szeretném bemutatni. Ezek a rendszerek is a fenti okok miatt jöttek létre és felölelik az audiovizuális iparág teljes vertikumát a gyártásától a terjesztésig, a képzést, a szakmai rendezvényeket és az iparág infrastrukturális hátterét. A filmipar közpénzekkel való támogatása azonban nem új keletű dolog, hiszen már a film őskorában, az 1920-as években is megjelentek olyan protekcionista eszközök (vetítési kvóták, extra adók a bemutatott amerikai filmek után, stb.) az egyes európai államokban, melyekkel saját filmiparukat védték a „betolakodó” amerikai filmekkel szemben. Ebből a nézőpontból úttörőnek számít Németország (1921), az Egyesült Királyság (1927), Olaszország (1927) és Magyarország (1925 és 1929), amely – meglepőnek tűnhet manapság – de akkor nagyhatalomnak számított a világ filmiparral rendelkező országai között. Az elfogadhatónak mondható piacvédő eszközök mellett voltak azonban más, a 20. század első felének viharos történelme alatt rendhagyónak nem nevezhető intervenciók is (Szovjetúnió–1920, a magyar Tanácsköztársaság–1919, az olasz fasiszta rendszer – 1931, a német nemzetszocialista rezsim – 1933, a Franco rezsim Spanyolországban – 1938 és 1941), melyek a filmipar teljes, vagy részleges államosítását valósították meg. Habár követendő példának nem lehetne felhozni ezeket az állami beavatkozásokat, ennek ellenére azonban voltak pozitív hatásaik az adott országok filmiparának megerősödésében.

A II. világháború vége újabb mérföldkövet jelentett az európai filmgyártásban. A demokratikus országokban újra megjelentek a piackonform támogatási rendszerek. Ezek közül a legjelentősebbek közé tartozik az 1952-ben létrehozott német hitelgarancia intézménye, valamint 1952-ben Belgiumban valósult meg a világon először az automatikus támogatási rendszer, illetve az Egyesült Királyságban egy 1951-ben hatályba lépett jogszabály lehetővé tette a mozijegyek adójából létrehozott filmtámogatási alap, az „Eady Levy” létrehozását. Ezek a rendszerek azonban elkülönülten működtek egymástól, európai szinten nem jelentettek komoly védelmet az amerikai filmekkel szemben. Ennek orvoslására viszonylag korán, az 1950-es évek második felében megjelent az európai államok részéről az igény, hogy együttesen, közös erővel próbáljanak segíteni az európai filmiparon. A kezdeti közeledést konferenciák, javaslatok, egyeztetések, majd újabb konferenciák, újabb javaslatok és újabb egyeztetések követték, míg végül az Európa Tanács megdöbbentő gyorsasággal 1988. október 26-án létrehozta az Eurimages-t, az első olyan nemzetek feletti alapot, mely szervezett keretek között, az említett kulturális és gazdasági célok figyelembe vételével támogatja az európai koprodukciókat.

EURIMAGES

A szervezet megalakításának célja az európai filmgyártás fejlődésének, az európai alkotások forgalmazásának és bemutatásának, valamint a szakemberek közötti együttműködésnek az elősegítése volt. Tagállamainak száma az alapításkori 12-ről mára 32-re emelkedett (Magyarország 1990-ben, Románia pedig 1998-ban csatlakozott). A szervezet irányelveit, a támogatások odaítélésének feltételeit, valamint a támogatási döntéseket az Eurimages Igazgatótanácsa hozza, melybe valamennyi tagállam egy képviselőt küldhet. Érdemes megemlíteni itt, hogy a kezdeti időszakban kritikák érték a szervezetet a képviselők szakmai hozzáértése miatt, ugyanis olyan is előfordult, hogy Németországot a kereskedelmi minisztérium, Olaszországot pedig a turisztikai minisztérium hivatalnoka képviselte az Igazgatótanácsban.

Az Eurimages bevételei a tagországok által befizetett tagdíjakból és a támogatások visszafizetéséből származnak. A 2006. évi 21,2 millió euró költségvetéséből 19,3 millió euró származott a tagországok befizetéseiből, melyből Magyarország hozzájárulása 182,9 ezer eurót, Romániáé pedig 220,5 ezer eurót tett ki. Magyarország esetében elmondható, hogy a befizetett összegeknél magasabb összegű támogatást kapott vissza tagságának ideje alatt. A magyar filmek közül az eddigi legnagyobb támogatást a Kertész Imre művéből és Koltai Lajos rendezésében készült Sorstalanság című film kapta, melyet az Eurimages 650 ezer euróval finanszírozott.

A támogatásokat a film nettó bevételeiből kell visszafizetni, amire a legtöbb esetben nem kerül sor, mivel a filmek döntő hányada sosem hozza vissza a befektetett pénzt teljes egészében. A támogatott területek súlyát egyébként jól tükrözi a 2006. évi költségvetés felosztása, mely szerint a koprodukciós gyártásra 18,9 millió eurót, a forgalmazásra 0,9 millió eurót, a bemutatásra pedig 0,8 millió eurót fordítanak.

Gyártás támogatása

A koprodukciós gyártási támogatások alapvető feltétele, hogy a projekteknek összhangban kell lenniük a koprodukciós országok vonatkozó jogszabályaival (nemzetközi egyezmény alapján európai koprodukciónak és/vagy kétoldalú egyezmény alapján koprodukciónak minősíthető). A többségi koproducer pénzügyi részesedése nem haladhatja meg a 80%-ot, míg a kisebbségi koproducer részesedése a 10%-ot. Két koproducer közreműködésével és 5 millió eurónál magasabb költségvetéssel készülő filmek esetén a többségi koproducer részesedése nem lehet több 90%-nál. Habár alapvetően csak a tagországok részesülhetnek az Eurimages támogatásaiból, mégis van arra mód, hogy nem tagország koproducere is kapjon támogatást, de ebben az esetben a nem tagország korproducerének részesedése nem haladhatja meg a 30%-ot. A támogatás egy film esetén nem haladhatja meg a teljes gyártási költség 15%-át (az 1,5 millió euró alatti költségvetésű filmek esetén 20%-ot), illetve a 700 ezer eurót.

Forgalmazás támogatása

A filmek forgalmazásához nyújtott Eurimages–támogatások célja tulajdonképpen az Európai Unió MEDIA Programja forgalmazási támogatásainak kiegészítése. A támogatást elsősorban olyan Eurimages tagországok forgalmazóinak nyújtják, amely országok nem tagjai a MEDIA Programnak, pl. Horvátország, Románia, Svájc és Törökország. Ilyen módon az ezekből az országokból származó forgalmazók pályázhatnak támogatásért olyan filmek forgalmazásához, melyek valamely Eurimages tagországból származnak, illetve támogatja azoknak a filmeknek a forgalmazását, mely ezekből az országokból származik. A támogatás mértéke nem haladhatja meg a költségek 50%-át, illetve a 8000 eurót.

Mozik támogatása

Amíg a gyártási és forgalmazási támogatások odaítélését az Igazgatótanács végzi, addig a filmek bemutatásának támogatását az Eurimages az Europa Cinemas-ra bízta. A támogatás célja olyan mozik támogatása, melyek a MEDIA Program támogatásaira nem pályázhatnak.

MEDIA Program

Az Európa Tanács által létrehozott Eurimages mellett létezik egy másik igen jelentős filmipari támogatási alap, a MEDIA Program, melyet az Európai Unió 1990-ben hozott létre és a tagországokban gyártott filmek gyártás-előkészítését, a forgalmazását, promócióját, népszerűsítését, valamint a tagországok szakembereinek képzését támogatja. A támogatás elsődleges célja az európai audiovizuális ágazat versenyképességének javítása az európai és nemzetközi piacokon, valamint az európai audiovizuális vagyon megóvása. A Média-programok sorában az első 1990-ben kezdődött és a jelenleg hatályban lévőt egy újabb döntés értelmében 2013-ig meghosszabbították.

A MEDIA Plus keretében 453,6 millió euró előirányzat áll rendelkezésre az európai audiovizuális (film és tévés) produkciók előállításának és forgalmazásának támogatására, költségvetése 60%-át az európai filmek és programok nemzetközi terjesztésére, többek között az Europa Cinemas mozihálózat támogatására fordítja.

A MEDIA Képzés elnevezésű program 50 millió eurós kerettel rendelkezik. Ez az összeg az audiovizuális terület gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi menedzsmentjének képzésére, a forgatókönyvírás, illetve a multimédiás technológiák területén folytatott haladó szintű képzések támogatására fordítható.

A MEDIA Program támogatásainak mértékével kapcsolatosan általánosan elmondható, hogy a költségek legfeljebb 50%-át támogatják, ami kivételes esetben, például alacsony produkciós kapacitású országokban, 60% is lehet. A program meghatározó szerepét jól mutatja, hogy a gyártó ország határain túllépő tíz európai filmből jelenleg kilenc a MEDIA Plus-nak köszönheti külföldi megjelenését.

A MEDIA Képzés és a MEDIA Plus 2007-től Média 2007 név alatt egyesül, mely futamideje – azaz a 2007-től 2013-ig tartó időszak – során körülbelül 750 millió eurós költségvetés felett rendelkezhet. Az előzőekben bemutatott két nagy támogatási rendszer mellett léteznek egyéb olyan az Európai Unió által létrehozott nemzetek feletti támogatási formák is, melyek az audiovizuális szektor bizonyos területeinek fejlesztését célozzák meg. Ezek a következők:

i2i – Innovation 2010 Initiative

Az i2i támogatási rendszert az Európai Beruházási Bank (EIB) csoport hozta létre az Európa Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén megvitatott stratégiai célok alapján. A rendszer célja, hogy segítse a bankoktól és egyéb pénzintézetektől származó finanszírozási források megszerzését a produkciós vállalatok részére az által, hogy támogatást nyújt a szükséges a banki garanciák költségeinek, az egyéb banki költségek és biztosítási díjak egy részére. Az EIB csoport a programon keresztül 50 milliárd eurót kíván mobilizálni, melyből 2005. novemberig 32 milliárd eurót már teljesített is. Támogatás a következő kategóriákra igényelhető: játékfilm (min. 50 perc), kreatív dokumentumfilm (min. 25 perc) és animáció (min. 24 perc). A támogatások nem haladhatják meg a költségek 50%-át (egyes esetekben 60%) és az 50 ezer eurót. Fontos még megjegyezni, hogy az EU-n kívüli országok közül Románia, Bulgária, Horvátország és Törökország cégei számára is elérhető ez a támogatási forma.

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és Európai Szociális Alap (ESF)

A hátrányos helyzetű régiókban működő audiovizuális produkciós cégek az Unió két strukturális alapja által is támogatásban részesülhetnek az adott regionális szervezeten keresztül (pl. Írországban az Ír Filmtestületen keresztül). A támogatások összege támogatott szervezetenként változó, a pár százezer eurótól a néhány millió euró összeghatárig terjed.

ACP (Africa, Caribbean and Pacific) Program

Az Európai Unió 2000-ben írta alá együttműködését 77 afrikai, Karib-szigeteki és óceániai országgal a kulturális termékek és szolgáltatások térségbe való kerülésének elősegítésére. A program társfinanszírozza azoknak az audiovizuális termékeknek a gyártását, forgalmazását, melyekben valamely ACP ország részt vesz, valamint támogatja az ACP országokban megrendezésre kerülő kulturális, így a filmes rendezvényeket is. A program első évében 6 millió euró állt rendelkezésre erre a célra, melyből 5 millió euró a gyártásba, 1 millió euró pedig a forgalmazásba került.

Euromed

Az Európai Unió az 1995. november 27–28-án megrendezésre került barcelonai konferencián megállapodott a Mediterrán-medence 12 országával egy a gazdasági és biztonsági szempontokat, illetve szociális, humán és kulturális dimenziót is magában foglaló deklarációban. A szervezet évente több millió euróval támogatja az audiovizuális szektorok együttműködését.

eContentplus program

Az eContentplus program az EU által 2001-ben létrehozott és 2004-ig tartó eContent program folytatása. Célja az európai digitális tartalmak gyártásának, jobb elérhetőségének, használatának és elosztásának elősegítése. A 2005–2008 közötti időszakban 149 millió euró áll rendelkezésre ezekre a célokra.

Europa Cinemas

Az Europa Cinemas program az EU Media programjának része. A programon keresztül támogatást kapnak azok az Europa Cinemas hálózathoz tartozó mozik, melyek vállalják, hogy meghatározott arányban szerepeltetnek európai filmeket műsoron. A hálózathoz jelenleg 325 európai város, összesen 1402 vetítőteremmel rendelkező 597 mozija tartozik.

A fentiekben bemutatott támogatási struktúrákon kívül léteznek még nem EU–kezdeményezéssel létrejött nemzetek feletti pénzalapok (Agence intergouvernementale de la Francophonie, Ibermedia, Nordic Film&TV Fund, Fonds Sud) az audiovizuális szektor támogatására, melyek tevékenysége adott európai országok körére, vagy bizonyos nyelvterületre korlátozódik.

Az EU és más nemzetközi szervezetek úgy tűnik, hogy mindent megtesznek az európai audiovizuális iparág megerősítéséért. Az alapok működésének ideje alatt elérték azt, hogy a korábbiakhoz képest több nemzeti film kerül legyártásra és nemzetközi forgalmazásra, ami mindenképpen szolgálja a kulturális sokszínűség fenntartását. Az amerikai filmek európai piacokon meglévő dominanciájának csökkentése és az európai filmek nézőszámának jelentősebb emelkedésére azonban valószínűleg még sokat kell várnunk.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.