Filmipar Európában – 5. rész.

Közvetlen filmtámogatási rendszerek

A nemzeti, kulturális identitás megőrzése és a filmipari kapacitásaik lehető leghatékonyabb kihasználása és annak járulékos hasznai miatt szinte valamennyi európai állam fontosnak tartja saját filmiparának, filmművészetének fenntartását, fejlesztését. A kulturális és gazdasági célokat szolgáló állami támogatások egyik formáját a közvetlen támogatások jelentik, azaz az egyes államok a központi költségvetés által is finanszírozott szervezeteken keresztül, pályázatok útján juttatják el a filmipari szereplők, illetve a filmipari területek és tevékenységek részére a támogatásaikat.

A rendelkezésre álló pénzalapok nagysága

2004-ben megközelítőleg 1,5 milliárd euró állt a film- és audiovizuális szektor rendelkezésére az európai országok1 különböző alapjaiból, ami enyhe növekedést jelent az előző évhez képest. Ennek 70%-a 63 nemzeti szervezetettől, 21%-a 132 regionális alaptól és 9%-a 11 szupranacionális, azaz nemzetek feletti szervezettől származott.

A legnagyobb alapokat működtető országokban változatos volt a kép az alapok stabilitását tekintve. Franciaországban, ahol a 2004. évi összes európai pénzalap közel 35%-ka, azaz 523 millió euró koncentrálódott, mind a regionális alapok (42), mind pedig a nemzeti alapok (3) összességében véve 7%-kal növelték költségvetésüket az előző évhez képest. Németországban szintén növekedtek az alapok rendelkezésére álló pénzösszegek (+3%), azonban érdemes itt megjegyezni, hogy a legtöbb európai országtól eltérően a német regionális alapok az országban rendelkezésre álló pénzek közel 66%-át biztosították. Az Egyesült Királyságban a kultúrafinanszírozás alapját adó nemzeti lottó (National Lottery) által biztosított pénzek csökkenése tulajdonképpen elegendő volt ahhoz, hogy nemzeti szinten is csökkenjenek a filmipar rendelkezésére álló pénzösszegek (-6%). A 2004. év nagy vesztesei azonban mindenképpen a spanyolok voltak, ugyanis a központi filmintézet, az ICAA2 számára durván 44%-kal kevesebb pénz állt rendelkezésre az előző évhez képest, ami országos szinten 25%-os csökkenést jelentett, ez a mélypont azonban a szervezet 2005. évi költségvetésében kiigazításra került. Az öt nagy közül az olaszországi viszonyok ismertetése maradt utolsónak a sorban, ahol tulajdonképpen érdemi változás nem történt a rendelkezésre álló pénz nagyságában a szóban forgó évben.

Állami és regionális támogatások mértéke néhány kiemelt európai országban 2004-ben (adatok: millió euróban)

Természetesen 2004. óta voltak kisebb nagyobb ingadozások az egyes európai szervezetek által kezelt alapok nagyságában, azonban általánosan elmondható, hogy európai szinten a rendelkezésre álló közvetlen állami, regionális támogatási források mértéke stabil maradt. A források eredetét tekintve az állami költségvetési támogatások mellett meghatározóak a forgalmazás, terjesztés után befizetett adók, járulékok alapokba való csatornázása, és a televíziók pénzügyi hozzájárulásai. A közvetlen támogatási formákat sokféleképpen lehet csoportosítani, de a legáltalánosabb megközelítés ezeket a támogatásokat két körre, szelektív támogatásokra és automatikus támogatásokra osztja. Ez a csoportosítás tulajdonképpen visszatükrözi a filmipari támogatások kettős célját, ugyanis míg a kulturális jelleg többnyire a szelektív támogatásokban fogható meg, addig a kereskedelmi, gazdasági célokat az automatikus támogatások testesítik meg. Az említett célokat tekintve természetesen van átfedés a támogatások két típusa között, amire az egyik legjobb példa Magyarország, ahol célirányosan szelektíven támogatnak színvonalas közönségfilmeket, illetve részesítenek automatikus támogatásban az egyes filmfesztiválokra beválogatott, és ott jól szereplő alkotásokat.

Szelektív támogatások

A szelektív támogatások esetén a támogató testület meghatározott követelmények, illetve ezek teljesítése alapján választja ki a támogatandó projekteket. A támogatások a forgatókönyvírástól a film bemutatásáig, a mozgóképszakmai kutatás és képzéstől, a filmes rendezvényeken keresztül az archiválásig a filmipar szinte minden területére kiterjednek. A támogatásokról való döntés során hangsúlyt fektetnek az adott projekttel összefüggésbe hozható politikai, kulturális, esztétikai és gazdasági szempontokra. Az európai szelektív támogatási rendszerekben a gazdasági kritériumok súlyozottabb megjelenésére viszonylag sokáig kellet várni, ugyanis ez a 90-es évekig nem játszott jelentősebb szerepet a támogatások megítélése során. A piaci hiányosságok ellensúlyozása miatt inkább széles kulturális feltételrendszer alapján támogatták az egyes projekteket, és részesítették így előnyben azokat a produkciókat, amelyek megjelenítették a nemzeti kultúrát, nemzeti nyelven készültek, kísérleti projektnek számítottak, vagy célközönségük a gyermekek, illetve az adott ország más kisebbségi csoportjai voltak. Az 1990-es évek során azonban a szelektív támogatások elbírálásakor egyre nagyobb jelentőséggel kezdtek bírni az olyan gazdasági tényezők, mint pl. a film kereskedelmi sikerességének várható nagysága.

A filmek kereskedelmi sikereivel szembeni elvárások sem elsősorban a kasszasikereket jelentik, hanem inkább arról van szó, hogy az adott film költségvetése és várható nézőszáma közötti arány megfelelő legyen. Svédországban például csak abban az esetben támogatnak egy játékfilmet, ha a producer forgalmazási tervet is benyújt a támogatási kérelem részeként a döntéshozó szervezethez. Magyarországon ennél engedékenyebbek, ugyanis a Magyar Mozgókép Közalapítvány a pályázatok elbírálása során csak előnyben részesíti azokat a produkciókat, ahol a pályázathoz forgalmazási szerződéseket is csatol a producer, azaz támogathatnak úgy is jelentős összegekkel filmeket, hogy a támogatás odaítélésekor még senki sem tudja, hogy bekerül-e a film a mozikba, vagy sem. Minden valószínűség szerint sok, egyébként támogatásra igencsak alkalmas film esne ki a támogatható filmek köréből a forgalmazási szerződések, forgalmazási terv meglétének követelményként való meghatározása esetén. A támogatás mértékének, illetve a támogatás intenzitásának, azaz a teljes költségvetésben való arányának, függvényében azonban talán mindenképpen hasznos lenne a jövőben ennek a követelménynek a megfogalmazása, hiszen Magyarországnak nem csak a kreatív művészek frontján kell felvennie a versenyt más országokkal, hanem a produkciók menedzsmentjének szintjén is.

Az európai alapok a megítélt szelektív támogatásokat két formában nyújthatják; nem visszatérítendő és visszatérítendő támogatás formájában. A kulturális tényezőket kiemeltebben kezelő alapok, a kisebb gyártási potenciállal rendelkező országok alapjai, illetve a regionális alapok esetében a nem visszatérítendő támogatások a leginkább elterjedtebbek. Az ilyen támogatások intenzitása is elsősorban attól függ, hogy az adott projekt gazdaságilag mennyire életképes, van-e lehetőség visszafizetendő támogatás nyújtására. Az ezzel a típusú támogatással kapcsolatosan azonban egyre inkább az az általános trend Európában, hogy az alapok próbálnak olyan támogatási formákat bevezetni, melyek kihangsúlyozzák a producerek felelősségét művészeti indíttatásból készülő filmek esetén is bizonyos kereskedelmi célok elérésére.

A visszatérítendő támogatások legáltalánosabb formája, amikor a kapott pénzt a producernek a film bevételeiből kell visszafizetnie, ami az alábbi módokon történhet3:

a) A film bevételeire nyújtott előlegek, melyek visszafizetése három alapvető formában történhet: i) amikor a támogatás visszafizetését már akkor meg kell kezdeni, amint a filmnek bevétele keletkezik, pl. Franciaországban, ii) vagy csak a bevételek egy bizonyos szintjét követően, pl. Ausztriában, ahol a produceri befektetések megtérülését követően kell a törlesztést megkezdeni, iii) és a visszafizetéseket köthetik a nézőszámokhoz is, mint pl. Dániában, ahol a 30 ezres nézőszám elérése esetén a támogatás felét, 60 ezres nézőszám elérése esetén pedig a teljes összeget vissza kell fizetni.

Itt fontos megemlíteni, hogy a közvetlen támogatásokat általában utólagos finanszírozással nyújtják, pl. a bemutatott számlák ellenében, vagy a filmkészítés valamilyen fázisában, azaz a költségek hamarabb felmerülnek, mint ahogyan a producer pénzt kap azok fedezésére. Előfordul olyan támogatás is azonban, amikor a támogatást a gyártást megelőzően nyújtják, pl. jogvásárlásra, forgatókönyvírásra, gyártás-előkészítéshez. Ebben az esetben általában a visszafizetés határidejeként a forgatás első napját határozzák meg, vagy az alap pénzügyi biztonsága érdekében a jogértékesítés időpontját, ha ez megelőzi a forgatás kezdetét.

b) Kamatmentes, illetve kamatos hitelek

Itt jogosan vetődhet fel az a kérdés, hogy miben különbözik az előző pontban ismertetett előleg a kamatmentes hiteltől? A lényegi különbség a két támogatási forma között, hogy a kamatmentes hitelek visszafizetésére lényegesen nagyobb valószínűséggel kerül sor, illetve került sor évekkel ezelőtt. Az ilyen hitelek elbírálása ugyanis a piaci hitelezéssel szinte teljesen megegyező, a hitelt nyújtó az elbírálási folyamat során általában azokat a projekteket támogatja, melyek magukban hordoznak olyan biztosítékokat, melyek alapján nagyon jó a hitel visszafizetésének esélye. A legjobb példákat erre a német tartományi alapoknál találhatjuk, ahol a támogatási döntést hozó bizottságokban akár banki képviselők is helyet kaphatnak, pl. a Berlin-Brandenburg Medienboard igazgatótanácsában két banki képviselő is jelen van, továbbá a szervezet egy igen széles tanácsadói hálózattal is rendelkezik. Azonban ez az árnyalatnyi különbség is sokszor elmosódik, ugyanis egyre inkább megfigyelhető, hogy az előleg címén nyújtott támogatások is rendelkeznek olyan biztosítékokkal, melyek garantálják a támogatás visszafizetését (pl. Magyarország, ahol az előleg nyújtását köthetik akár bankgaranciához is). A kamatos hitelek esetében a támogató célja általában a gyártási, forgalmazási, terjesztési infrastruktúra erősítése az által, hogy a piaci kamatoknál alacsonyabb szinten biztosítja a hitelt az igénylőnek (pl. Olaszországban a BNL – Banca Nazionale del Lavoro, Spanyolországban az ICO – Instituto de Credit Official az ICAA-val megkötött megállapodás alapján, vagy Ma-gyarországon a Magyar Fejlesztési Bank kedvező kamatozású hitelei).

c) Koprodukciós partner jogaival megegyező támogatói jelenlét

Vannak alapok, melyek a nyújtott támogatással részesedési jogot is szereznek a készülő film bevételeiből (pl. a Görög Filmközpont). A visszafizetéseket a film teljes költségvetése és a támogatás arányában kell teljesíteni a bevételekből, a visszafizetést követően pedig megszűnik a bevételekből való részesedés követelménye.

A fenti megoldások sok esetben egyáltalán nem homogének. Léteznek olyan támogatási megoldások is, amelyek a visszatérítendő és nem visszatérítendő támogatások kombinációját biztosítják az igénylőnek. Ilyen lehetőség az, amikor a nem visszatérítendő támogatást csak egy bizonyos összeghatárig nyújtják és a határösszeg feletti támogatást már csak visszafizetési kötelezettséggel lehet igénybe venni. Ilyen módon is biztosít forrásokat, pl. a Német Szövetségi Film-alapítvány – FFA4 a filmek promóciójára és bemutatására, és ilyen megoldást alkalmaznak Portugáliában is, ahol a játékfilmekre nyújtott támogatások 20%-a visszatérítendő támogatás.

Automatikus (normatív) támogatások

Az automatikus támogatásokat a film kereskedelmi sikeréhez és esetenként még a fesztiválsikerekhez is kötik a támogató alapok. Ez alapján, ha egy film egy meghatározott időszak alatt elér egy bizonyos nézőszámot, jegybevételt, vagy fesztiválokon sikereket, akkor a film producere támogatásban részesül. A támogatásnak ezt a típusát rendszerint a nemzeti szervezetek nyújtják, és utólag fizetik ki a gyártónak. Általános feltételként több alap is kiköti, hogy a kapott támogatást fel kell használni a producer következő filmjéhez. Amennyiben a támogatást a forgalmazóknak, terjesztőknek nyújtják, úgy a támogatás felhasználását a filmek gyártása mellett fordíthatják többek között forgalmazási jogok megvásárlására, pl. minimum garanciák nyújtása mellett, filmkópiákra, szinkronizálásra, vagy reklámköltségekre.

Abban az esetben, amikor a támogatást a jegybevételhez kötik, a támogatás összegét az elért jegybevétel arányában állapítják meg. Ilyen rendszerek működnek, pl. Olaszországban, Norvégiában, Portugáliában, Svédországban, a Belgiumi Francia Közösségben és Spanyolországban. Utóbbi országban például a film forgalmazásának első két évében elért bruttó jegybevétel 15%-a a támogatás összege, de amennyiben a producer szelektív támogatás nélkül valósította meg a filmjét, úgy a támogatás összege 25%-ra emelkedik. Franciaországban a mozijegyekre kivetett speciális adó 130%-át nyújtják automatikus támogatásként, amihez egyedi módon a televíziós és videó értékesítések utáni bevételekre adott támogatások még hozzáadódnak.

A nézőszámhoz kötött támogatási gyakorlatot működtető országok közé tartozik, pl. Ausztria, Svájc, Németország, Észtország és Finnország, de ehhez a csoporthoz tartozik Magyarország is, ahol a normatív támogatásra benyújtott pályázatok során a referencia-film (a normatív támogatás alapjául szolgáló filmalkotás) teljesítményét az elért nézőszámot és a filmek fesztiválszereplését is figyelembe vevő pontozásos rendszer alapján pontozzák. Azt, hogy a referencia-filmre kapott pontszámok milyen összegű támogatásnak felelnek meg, a benyújtott igénylések és a támogatási keretösszeg aránya határozza meg. Az egy pontra eső támogatás összege jelenleg nem haladhatja meg az 1 millió forintot. A fesztiválszereplések esetén, pl. egy Oscar díj, vagy egy díj Cannes-ban 100-100 pontot ér. A nézőszámokra adott pontszámokat pedig az alábbi táblázat tartalmazza.

Nézőszám szerinti pontszámok a magyarországi automatikus támogatáshoz

A 2006. évi normatív keret 1.500 millió forintban lett meghatározva, amiből a játékfilmek gyártására elkülönített támogatás 600 millió forintot tett ki. A közvetlen támogatások 1,5 milliárd euró körüli mértéke európai viszonylatban nagynak mondható, azonban az évenkénti igények lényegesen meghaladják ezt az összeget. Sok pályázó nem részesül támogatásban, vagy ha igen, akkor sem a kért összeghez jut hozzá. A helyzetet árnyaltabbá teszi, hogy a műfajok közötti támogatások nagysága, aránya elsősorban a játékfilmeknek kedvez, és háttérbe szorulnak, pl. a nem elhanyagolható gyártási költségeket képviselő animációs, vagy a valós művészeti teljesítményt felmutató dokumentumfilmes alkotások. Feltételezem, hogy az alapok a legnagyobb gondosság elvén kezelik az egyes műfajokra meghatározott támogatási kereteket, illetve az egyes alkotásokra megítélt támogatásokat, azonban időről időre elhangoznak olyan bírálatok Magyarországon és külföldön egyaránt, amelyek bizonyos egyensúlytalanságra engednek következtetni az egyes célterületekre vonatkozó támogatási politikákkal kapcsolatosan.


1 AT, BE, BG, CH, CY, CZ, DE, DK, EE, ES, FI, FR, GB, GR, HR, HU, IE, IS, IT, LT, LU, LV MK, NL, NO, PL, PT, RO, SE, SI, SK, TR

2 Instituto de la Cinematografia y las Artes Audiovisuales

3 Anne-Marie Autissier és Catherine Bizern írása, valamint az OBS jelentései alapján

4 Filmförderunganstalt



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.