Krip Tóni hihetetlen kalandjai a zűrben

Foszforoszos bosszú a Boszporuszon

A Véres lábnyomok a levegőben című fergeteges Ugate Kriszti-adaptáció után itt az újabb, még jobb, még eredetibb, még fenomenálisabb, még mégebb folytatás. A könyv az írónő legelvetemültebb rajongói előtt is szinte ismeretlen, mivel sokáig nem is neki tulajdonították a művet, hanem egy bizonyos Iszok Abszintot-nak.

A Foszforoszos bosszú a Boszporuszon cím hallatán, garantáltan ömleni fognak a moziba a tőmegek, az alcím pedig (Krip Tóni hihetetlen kaladjai a zűrben) még a távol maradni kívánókat is garantáltan meggyőzi, hisz Krip Tóni kalandjai elől nem menekülhet se kicsi, se nagy, se az öreg néni a sarki házból.

A szinte megvalósíthatatlannak tűnő adaptáció feladatát nem más vállalta magára, mint a legutóbb a Sztár Vársz?-szal nagyott dobó Korcs Lukász. Sokan kételkedtek benne, hogy egy ilyen történet egyáltalán megfilmesíthető-e. De a rendező bebizonyította, hogy megfeszített munkával és fantasztikus ötletekkel milyen magas szintre lehet ezt a művet emelni.

A film elején rögtön egy csillagközi csatának vagyunk tanúi, melyben Krip Tóni, a Boszporusz űrhajó kapitánya a vesztesek oldalán harcol, így kénytelen átadni a hajó parancsnokságát egy bizonyos Dárc Vedernek. Ezután Tónit kirakják az egyik elnéptelendett bolygóra. De főhősünk nem gyullad be, és hihetetlen munkájának köszönhetően, Robinson módjára felépíti saját kis világát, aminek utolsó gyümölcsét minilaboratóriumában alkotta meg, mert az is volt neki. Péntek-13 típusú félig robot, félig vakond teremtménye nagy szolgálatott hivatott tenni gazdájának, hiszen csak az ő segítségével képes a bolygó foszforkészleteit a felszínre hozni. A kapitány ugyanis még a száműzetése elején felfedezte, hogy a bolygón óriási mennyiségű foszfor található, aminek segítségével képes lesz visszaszerezni űrhajóját. Így megépítette a csillagkaput, melynek segítségével visszajutott a Boszporuszra, ahol Dárc Veder egész hadseregét egymaga győzte le. A film csúcspontját a főgonosz elleni küzdelem jelenti, amelyben Krip Tóni a maradék foszforával ártalmatlanná teszi a harcias ellenséget. A film végére így garantáltan nem marad köröm a kedves nézők ujjain, mivel az izgalomtól már mind lerágták azokat. A történetről végezetül még annyi elmondható, hogy a pozitív üzenet nem csak a szórakozni vágyókat fogja meg, hanem azokat is, akiket a pergő képek mélyebb üzenete érdekel.

Tehát a film dramaturgiai szerkezetének köszönhetően kevésbé tűnik fel, hogy csűrben felépített díszletek között forgatták. Még ha nem is szigorú szemmel nézzük, feltűnő, hogy a főhős háta mögött levált a ragasztott díszlet és egy tehén kandikál be békésen a résen. A forgatást hatalmas érdeklődés övezte a falusiak körében, valóságos harc dúlt a jobb kilátást biztosító helyekért. Néhányan a fél traktorukat odaadták csak,hogy a Krip Tónit alakító Red Itt-et akár csak egy percre is megpillanthassák.

Összegezve elmondhatjuk, hogy csak egy dolgora szabad koncentrálnunk a filmben, mégpedig a történetvezetésre, mert különben Ugate Kriszti regényadaptációjából csupán „Krip Tóni kalandjai a csűrben” marad.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.