Hollywoodi stúdiótúra

Élménybeszámoló egy jutalomutazásról

2010-ben végeztem a kolozsvári Sapientia – EMTE Filmművészet, Fotóművészet, média szakán. Az Autóstop volt az államvizsgafilmem, amely tavaly a III. AXN Filmfesztiválon, Budapesten fődíjat kapott. A díj egy hollywoodi utazás volt a Sony-stúdiókba.

...és ha már ott voltam ellátogattam a többi filmstúdióba is, ahová még szerveztek látogatást a turistáknak. Mielőtt belekezdenék a stúdiólátogatások kivesézésébe, fontos megemlítenem, hogy én filmesként mentem oda és a szakmához kapcsolodó elvárásaim voltak. Arra számítottam, hogy sikerül néhány technikát ellesni, például hogyan dolgoznak a profik a green box technikával, meg hasonló okosságokat, vagy hogy egy nagyjátékfilm forgatásába is betekinthetek. Ennek ellenére még egy kamerát sem láttam egész túra alatt, be kellett érnem a turistáknak nyújtottakkal.

A Hollywoodban töltött öt nap alatt sikerült ellátogatnom három nagy filmstúdióba (Sony, Paramount, Warner Bros.) és egy filmes témaparkba (Universal Theme Park). A nagyobb stúdiók közül egyedül a 20th Century Foxban nem rendeznek körutat a turisták számára, illetve a Universalban sem, de az utóbbi tőszomszédságában lévő témaparkban jónéhány híres-nevezetes külső forgatási helyszín díszletei is megtalálhatók, a vidámpark mellett. Egy stúdiótúra ára 40–50 dollár között van, általában 2–3 órát tart; reggeltől kora délutánig, félóránként vagy óránként indítanak ilyen körutakat előzetes foglalás alapján. Csak azért fontos ezt leírnom, mert az embernek a fél napja rámegy egy ilyen stúdiótúrára az odautazással együtt. A Walk of Fame-től (Hollywood Boulevard) – amelynek közelében volt a szállásom – olyan két órányira van busszal a Sony stúdió, a Warner Bros. stúdió meg kb. másfél órányira, a másik irányban. A csoportok 8–10 emberből állnak, akiket egy túravezető kalauzol.

A tájékoztató füzetek jobbnál jobb látnivalókkal és érdekességekkel kecsegtetnek, de mint utóbb kiderült, nem minden igaz azokból. A túravezető egyik legfőbb feladata, hogy a stúdiót látogató turistákat minél távolabb tartsa az éppen zajló forgatásoktól és a „kantinban” (minden stúdión belül van egy kantinszerű étterem az ott dolgozók számára) éppen lazító sztároktól, meg hogy rászóljon néhány helyszínen az emberekre, hogy ott ne készítsenek fényképeket (titotkban azért készítettem néhányat).

A sztárokat sikeresen elkerültük, egyedül a Paramount stúdió kantinjában futottunk össze hírességekkel, az inkább Amerikában ismert Glee sorozat főszereplőivel. Sokat nem jelentett számomra, nem nézem a sorozatot, de két texasi rajongó odament hozzájuk, egy közös fotózásra. Ennek az lett a következménye, hogy a túravezető lehordta őket, mert külön szólt az elején, hogy ha hírességeket látnak, ne menjenek hozzájuk fotózkodni, mert az ilyen engedetlenségek az ő állásába kerülhetnek. Szegény túravezető és szegény sztárok. A 40–50 dollár belépőért igazán kijárhatna egy közös fotózás, ha más látványosság terén amúgy sem nyújtanak sokat.

Nem tagadom, nagy élmény volt az elején a stúdiólátogatás, élőben ott lenni a helyszínen, de a négy stúdiólátogatás így utólag elég fölöslegesnek tűnik. Elég befizetni mondjuk egy Warner Bros.-stúdiótúrára, és másnap elmenni egyet szórakozni a Universal témaparkba.

Egyrészt azért, mert mindehol a betanult, sablonos, legtöbbször érdektelen szövegeket mondják a túravezetők. A kommentárjaiknak 20%-át az tette ki, hogy amikor elmentünk a különböző sound stagek (hangárok, ahol többnyire belső jeleneteket vesznek fel díszletek vagy green box előtt) mellett, elmondták, hogy abban és abban a hangárban melyik évben melyik filmet forgatták. Mit érek azzal, ha kívülről látom azt betontömböt, ahol mondjuk a Forrest Gumpot forgatták? Persze mindegyik stúdiólátogatáson bevisznek egy-egy sound stage-be is, ahol egy tévésorozat díszlete van éppen felépítve. Nem feltétlenül csak belső helyszínek díszletei találhatók meg itt: az egyikben például egy hotel külső, medencés része volt felépítve. Elmondták, hogy a stúdió huszonvalahány sound stage-e közül csak abba lehet vizet bevezetni, ezért építették oda fel a tényleges, használható medencét. A stúdiók emblémáival ellátott víztornyok még mindegyik stúdió területén megtalálhatók, de azokban már nem tárolnak vizet, csak mint jelképet őrzik. Visszatérve: a sound stage-ben található hotel díszletéből egyedül a medence és a medencében található víz igazi, minden más illúzió, ahogy a háttérben felállított hatalmas, az eget ábrázoló vászon is. Több vászon van egymás mögött, a különböző napszakoknak megfelelően cserélhetőek.

A hotel fala fából készült, és csak a frontális része van megépítve, ahogyan a külső helyszíneken található városrészek épületeinek is. Minden stúdióban van egy felépített kertvárosrészlet, egy Brooklyn-szerű magasabb „bérháznegyed” (persze lehet az bármelyik más városé is) és egy kis zöldövezet, amit mindenhol Central Parknak neveznek (pl. a Friends Central Parkban játszódó jeleneteit a Warner Bros. 10 m2-nél is kisebb, fákkal és bozóttal övezett területén vették fel). Mindegyik stúdióban szinte ugyanaz a felállás, nagyon sok a közös elem. Érdekes még a kertváros kerülete, ahol szintén csak a házak frontális része van megépítve, és ha átmegyünk a házon, nem a hátsó kertbe jutunk, hanem egy új frontális részbe. A házak üresek, de van amelyik úgy van megépítve, hogy akár forgatni is lehet benne. Az utcák úgy vannak kiépítve körbe, hogy ha egy olyan jelenet vesznek fel, amiben a szereplők a járdán állnak és a háttérben autók mennek el, akkor ugyanaz a tucat autó állandó körforgásban tudjon lenni, és megint visszakanyarodni az utcába.

Néhol elég furcsán van beosztva a látványosságokra szánt idő. 15 percet állunk néhány fényképnél, amiket a túravezető kommentál, a múzeumban meg csak 10 percet nézelődhetünk – ez elég idegesítő. Amúgy csak a Warner Bros. stúdiójában van valamire való filmes „múzeum”. Az ember azt hinné, hogy a stúdiók tobzódnak a filmes relikviákban, de ezeket valamiért nem teszik közszemlére. Mindeütt volt egy szobányi kiállított  tárgy, de röhejesen kevés a stúdiók múltjához, filmográfiájához képest, és alig akadt valami a nemrég bemutatott filmekből. A Warner Bros. kitett magáért ilyen téren, külön volt egy kisebb hangár híres járművekkel, mint például a Tim Burton-féle Batman Batmobilja, a Nolan-féle Batman-filmekből a Tumbler és a Batpod, a Matrixból a Lincoln és a Ducati, a Gran Torino vagy az AI: Artificial Intelligence helikoptere.

Ezen kívül a helyi múzuemban egy hosszú szobában sorakoztak a Mátrix, a 300, a Watchmen, az Inception, a Batman: The Dark Knight, a The Town, a Where the Wild Things Are főbb jelmezei és jelentős tárgyai, például a Mátrix vagy az Inception szereplőinek álmát generáló gépek. Fotózni nem lehetett és 10 perc után kitessékeltek a teremből, nehogy megrontsuk a levegőt. Pedig talán itt volt a legtöbb látnivaló az összes stúdiótúra alatt. Nagy élmény volt ezeket a tárgyakat élőben látni, hogy mekkorák is valójában, hogyan vannak kidolgozva. Nem értem, hogy egy ilyen helyen miért csak 10 percet tölthet az ember, amikor tényleg volna mit nézni. Úgy érzem, hogy a stúdiótúrák elsősorban gyerekeknek szólnak és tényleg az átlagamerikai ízléséhez és igényéhez vannak igazítva, akinek az számít, hogy  elmondhatja magáról, hogy járt ott. Talán őket kielégítette a Desperate Housewives díszletének látványa (mögöttem egy hölgy felsikoltott örömében) vagy hogy Adam Sandler spéci golfautóját láthatják egy iroda előtt. A túravezető meg is jegyezte, hogy „Ez Adam Sandler saját golfautója, akkor itt van Adam Sandler is az épületben.” Hű! Amúgy valószínűleg ezt minden csoportnak elmondják, lehet csak ezért van ott az a golfkocsi, hogy az ember átérezhesse, hogy Adam Sandler tényleg ott van az épületben, ami előtt áll. Ez azért is gyanús, mert a tavalyi győztes beszámolójában is megemlíti ugyanezt az „Itt a kocsi, tehát bent van Adam”-helyzetet. Ja, meg a legdurvábbat nem is mondtam: a túravezető a séta elején közli, hogy figyeljük a kanálisfedőket a stúdió területén, mert van három, amelyiken az MGM felirat áll, és hogy aki a leghamarabb felfedezi, jutalmat kap. Az emberek utána mind a földet bámulták a túra alatt, hátha felfedezik azt a kanálisfedőt...

A Paramount stúdió vendéglőjének teraszán megismerkedem két szerződéseket kötő ügynökkel, egy fiatalabb sráccal és egy középkorú nővel. Beszélgetünk, amíg a csoportvezetőt vártam, nagyon fellelkesültek, amikor megtudták honnan jöttem, mert még nem találkoztak erdélyivel. Megkérdik, hogy nem akarok-e venni valami filmet a boltban, mert nekik, az ott dolgozóknak jár valamennyi kedvezmény. Mondom, nincs pénzem ilyenekre. Erre azt mondják, nem baj, válasszak egy filmet, ők elrendezik. A nő kinéz ráadásként egy Paramount feliratú polót és baseball-sapkát, azt is megveszik. Megköszönöm nagylelkűségüket.

Az utolsó előtti Los Angeles-i napomon elmentem a Universal Theme Parkba. Itt nem készítettem fényképeket, a szállodában hagytam a gépet – gondoltam, inkább csak szórakozom. Volt egy kísértetház csupa híres horrorfilmekből vett helyszínekkel és az adott karaktereknek öltözött emberek ugrottak elő a sötétből, ijesztegetve a népet. A legijesztőbb mégis egy alkalmazott volt, aki csak a vészkijáratnál állt vigyázban, de annyira megijedt tőle a mögöttem lévő csaj, hogy sikoltozva a hátitáskámba kapaszkodott.

Egy moziteremben megnéztem a Terminator 2: 3D félórás műsorát. Hihetetlen, hogy egy 1996-ban készült show-t játszanak 2011-ben. Nem csak film: keverve van élőszereplős játékkal, plusz a nézőtér is be van vonva az élménybe. Az egész úgy van kitalálva, hogy a szereplők néha „kijönnek” a filmből. Természetesen nem Arnold Schwarzenegger, hanem egy dublőr, aki fizikailag hasonlít rá, és úgy világítják meg hátulról, hogy az arca ne látszódjon annyira. Futkorásznak egy kicsit a színpadon, majd beülnek egy liftbe, és már megint a vásznon vannak. Kicsit lövöldöznek, a végén egy nagy robbanás, a nézőtér ülőhelyét is megmozgatják közben, majd füstöt eresztenek közönségre. A kissé idejét múlt technikai megoldások és hatások jó kis retróhangulatot teremtenek.

Hasonló utakon jár a legújabb attrakció, a King Kong 360 3D. Valami kétóra sorban állás után felülünk egy kisbuszra, ami behajt egy alagútba. Kétoldalt két, mozivászon nagyságú, 3D-ben vetített kép, természetesen ezt is 3D-szemüveggel kell nézni. Egy dzsungelben játszódó jelenet, melyben King Kong megharcol két Tyrannosaurus Rexszel. A buszt himbálják rendesen és itt sem maradhat el a füst meg egy kis vízspriccolás a nézőkre, hogy végérvényesen bevonják az élménybe. A látvány nagyon hatásos és profi, lehet, ilyen lesz a jövő mozija. Kíváncsi lennék egy másfél órás, hasonló technikával megoldott filmre.

Szerencsére a King Kong show-val egybe van kötve egy másik látványosság is, a „behind the scenes” stúdiótúra. A kisbusz híres filmek egy-egy külső helyszíne mellett halad el. Jó volt látni a Psychóból a Bates Motelt és mögötte a házat, vagy a Spielberg-féle War of the Worlds azon helyszínét, ahol a lezuhant repülőgép maradványai és a szétrombolt házak között sétált Tom Cruise. Remek díszlet, megdöbbentő látványt nyújt, mintha tényleg egy apokalipszis után járnánk. Már bánom, hogy nem vittem el a kamerámat.

Az még hozzátartozik, hogy nem csak a díszletek vannak ott, hanem egyes helyszíneken egy-egy jelenetet is láthatunk. Például a Bates Motelnél azt látjuk, ahogy Norman Bates éppen egy hullát rak a kocsija csomagtartójába, majd egy késsel a buszunk felé kezd rohanni. Mindezt a csoportvezető kommentálja is, mintha mindenről mitsem tudna, az ő meglepetésére is történne a dolog. A gyerek élvezik, páran sikítanak.

A körút végeztével nem igazán marad idő semmire, de nem is baj, mert a többi műsor méginkább csak a gyerekeknek szól, ahogy az egész Universal-témapark is a családokat és a gyerekeket célozza meg, egy jó vidámparkhoz méltóan, csak itt minden filmes jellegű.

Másnap még ellátogattam a Kodak Theatherbe. Kisebb a színház, mint amekkorának a tévéből látszik. A színpadot éppen valami show-ra készítették elő. A csoportvezető korrekt volt, talán az eddigi legjobb. A Kodak Theather folyosóján, amin a sztárok szoktak keresztülmenni a vörös szőnyegen, oldalt a falon a legjobb film kategóriában Oscar-díjat nyert filmek címe látható, 2071-ig előre megszámozva.


Válogatás a szerző fotóiból



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.