„Hiszünk abban, hogy a magyar filmművészet fennmarad”

Filmíró Napok a Millenárison

A Millenáris Fogadó adott otthont a december 13-án, a Magyar Nemzeti Filmalap által elindított Filmíró napok programsorozat második etapjának, amely a a Fade In, a MEDIA Desk Magyarország és a Millenáris együttműködésével jött létre. Az esemény teltház előtt zajlott. (Fotó: Valuska Gábor.)

Míg a Filmíró Napok első, novemberi felvonásán a tévéfilmes forgatókönyvírásé volt a főszerep, a második rész a játékfilmírásra épült, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Filmalap (MNFA) forgatókönyvírók és forgatókönyvek iránt támasztott elvárásaira és eddigi tapasztalataira. Az esemény meghívott vendégei Divinyi Réka, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. forgatókönyv-fejlesztési igazgatója, Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. vezérigazgatója, Hegedűs Bálint, a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. forgatókönyv-fejlesztője, Németh Gábor, író-forgatókönyvíró, az SZFE forgatókönyvíró szakának művésztanára, Tasnádi István, forgatókönyvíró-drámaíró, Zomborácz Virág, forgatókönyvíró. valamint Andrew G. Vajna, filmügyi kormánybiztos, aki ezúttal egy egyoldalú Skype-beszélgetés révén volt jelen az eseményen. A moderátor Köbli Norbert forgatókönyvíró, a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének alapító elnöke volt.

A filmíró nap első megszólalója Kis Enikõ, a Media Desk képviselője volt, aki néhány szóban vázolta a Media Program lényegét, különös tekintettel ennek a forgatókönyvíráshoz kapcsolódó területeire –- a forgatókönyvíró képzés támogatására, illetve a forgatókönyv-fejlesztés támogatására. (Trainings and networks című kiadványuk itt található.)

Ezt követően Vágási Emőke a Corleonis kiadó képviseletében néhány mondatban bemutatta Syd Field Forgatókönyv, A forgatókönyvírás alapjai című művét, amely hiánypótló a magyar nyelvű filmes szakkönyvek piacán. Vágási Emőke szerint Syd Fieldet tekintik a forgatókönyvírás atyjának. „A könyv nagy erénye, hogy nagyon egyszerű nyelven, egyszerű példákkal magyarázzal el a forgatókönyvírás szabályait, illetve bizonyítja, hogy ez egy tanulható szakma, a tehetséget leszámítva persze.”

Ezután Zágoni Balázs, a Filmtett gondozásában megjelent Story című könyv egyik fordítója vette át a szót. Nagyon megkedveltem Robert McKee könyvét és javasoltam, hogy jelentessük meg a Filmtett kiadásában. McKee Story című szemináriumának 36 Oscar-díjjal kitüntetett hallgatója volt, noha McKee maga lényegében nem írt kasszasiker könyveket."

Ezután vették át a szót a színpadon helyet foglaló meghívottak, akik a magyarországi forgatókönyvírás és a forgatókönyv-fejlesztés jelenéről beszélgettek. Az első kérdés a jó történet mibenlétét firtatta, ami Divinyi Réka szerint mindenkinek mást jelent. A filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatójának elmondása szerint minden beadott forgatókönyvet legalább tíz szakember elolvas, majd készül egy szakmai véleményt az adott könyvről. „A fő kérdés, hogy a témának van-e potenciája arra, hogy ma a világban betöltsön valamilyen szerepet. Illetve szubjektív, de fontos szempont, hogy érintsen meg, legyen rám hatással a könyv, amit olvasok.” Divinyi elmondása szerint számos forgatókönyv elolvasása után arra jutott, hogy szükség van a bemutatottakhoz hasonló szakmai könyvekre, mert gyakran hiányzik a szakmaiság, a tanulható rész. Ezért is van az MNFA-nak fejlesztõ részlege, hogy ne kerüljenek félkész forgatókönyvek gyártásba. Nem műfaj- vagy ízlésfüggő, hogy milyen a jó forgatókönyv, ez derül ki abból is, hogy általában 4:0, 3:1 arányban támogatunk vagy utasítunk el egy-egy forgatókönyvet.”

Ezután Hegedűs Bálint beszélt a forgatókönyv-fejlesztői szerepről, amelyet az MNFA-nál tölt be: az első kör, azaz az olvasók után kerül a fejlesztőkhöz a forgatókönyv, ők olvasás után véleményezik azt, és esetenként a fejlesztéshez is adnak irányokat. Ezután elkerül a bizottsághoz, amely meghozza a döntést a támogatással kapcsolatban. Pozitív döntés esetén leülünk az alkotókkal és beszélünk a könyvrõl, közösen elemezzük, akár jelenetenként végigmegyünk rajta. Ezt a részt nagyon élvezem és nagyon szenvedélyesen tudok érvelni, vitatkozni ilyenkor, ha valóban megérint egy-egy könyv. Öt különböző, autonóm ízlésű emberből áll ez a csapat, vannak nagy vitáink, de az alapkérdésekben egyet szoktunk érteni. Nagyon alázatos szakma a script-doktorkodás, mindig megpróbálunk belehelyezkedni az adott művész univerzumába. Van, aki egybõl nyitottan és õszintén ül le velünk beszélni, van, aki gyanakvóan érkezik, de 1–1,5 óra után felenged, mert megérzi, hogy érte vagyunk ott.”

Ezután Andrew G. Vajna jelentkezett be Skype-on Hongkongból, ám sajnos technikai gondok miatt kétoldalú kommunikációra nem kerülhetett sor. A kormánybiztos elmondása szerint az MNFA még mindig kevesebb időt tölt a forgatókönyvekkel, a jövővel és többet az MMKA konszolidációjával. A forgatókönyvek elkezdtek szállingózni, de sajnos ezek nem elég jók, illetve gyakran félkészek, ám ennek ellenére gyártásra akarnak pályázni – ezeket visszairányítják a fejlesztési szakaszba. Nekünk a forgatókönyv a legfontosabb, ezzel kapcsolatban nagyon szigorúak vagyunk, amíg nincs kész forgatókönyv, addig nem születhet jó film. Ezt a metódust meg kell szokni. Mi Amerikában évekig dolgoztunk a forgatókönyveken és próbáltunk olyan könyveket írni, amelyek művészileg is megállják a helyüket, de közönségsikerre is számíthatnak. A közönség az utóbbi három évben elkezdett eltűnni a moziból, és ennek a filmek minősége az oka, az, hogy nem elég izgalmasak és nem elég szórakoztatóak. Mi vissza akarjuk csábítani a nézõket a moziba. A forgatókönyveken túl komolyan meg fogjuk vizsgálni a költségvetést, nem fogunk olyan könyvet gyártásba indítani, amelyeknek elkészítésére vagy bemutatására nincs elegendõ pénz.”

Divinyi Réka Andrew G. Vajna monológjához fűzte hozzá, hogy nagyon egyszerűen, pénz nélkül lehet pályázni a filmalaphoz, már egy szinopszissal is. Ha jó az ötlet, akkor támogatják a forgatókönyv fejlesztését. Ezt a lehetõséget mindenkinek érdemes megragadni, aki forgatókönyv írással szeretne foglallkozni” – tanácsolta. Havas Ágnes, az MNFA vezérigazgatója elmondta, hogy átlagosan napi két pályázat érkezik az MNFA-hoz, amelyek többsége szerzői film. Eddig Mundruczó Kornél, Császi Ádám és Bodzsár Márk filmtervét tartotta támogatásra méltónak a filmalap: „mindhárman szerzõi filmekkel pályáztak, ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy ezek a filmek meg fogják találni a közönségüket”.

Németh Gábor ezután a forgatókönyvíró szakma genéziséről beszélt: „A rendező hozza a filmtervét, elkezd rajta dolgozni majd elkeseredik és szól egy írónak. Elkezdenek presszókban találkozni, amit sűrűn ismételnek. Így nézett ki régen ez a rendszer. A szerződés, formalitások megalázónak tűntek abból az aspektusból. Szakmaszerűen nem is létezett a forgatókönyvírói szakma, írók voltak, akik megtanulták a forgatókönyvírás szabályait, illetve leginkább a dramaturgiához való érzék vezette õket egy-egy forgatókönyv fejlesztése során. Fontos, hogy ez a tevékenység szakmaszerűvé vált, egyre több szakkönyv jelenik meg magyarul. A meglévő támogatási rendszerrel kapcsolatban még szkeptikus vagyok.”

Köbli Norbert unszolására az SZFE oktatója kifejtette szkepticizmusának okait: „Az MMKA több szakkollégiumában dolgoztam az elmúlt években – így az intézményt érő kritikák közvetve engem is érintenek. Talán az lett volna a helyes döntés a jelen helyzetben, ha összehívnak egy szakmai grémiumot, amely hosszas, lassú, kemény munkával kidolgozza a szakmai konszenzust az ügyben. Szerintem egy kormánybiztosi szerep nem feltétlenül összeegyeztethető egy produceri szereppel. Hiányzik egy olyan diskurzus, ami artikulálja a szakma összes problémáját, hisz az itt ülők mindegyike tudja, hogy milyen válságos a helyzet. Gyakorlatilag az egész produceri szakma kriminalizálva lett, és ez nem lett feloldva” – fogalmazta meg kritikáit Németh Gábor.

Havas Ágnes eképp reagált: „Mi a tettek mezejére akartunk lépni, hogy minél előbb elindulhasson a támogatási rendszer, hogy a szakma új erőre kaphasson. Igaz, hogy nem volt részletekbe menõ összszakmai egyeztetés, de sok szakmai szervezettel egyeztettünk. Most módosítunk a támogatási szabályzaton, az első időszak visszajelzései és tapasztalatai alapján, és bárkit meghallgatunk, bárkivel leülünk beszélni, aki ezt igényli."

A közönség kérdései következtek – Kántor László producer ragadta magához a mikrofont, aki azt nehezményezte, hogy a támogatandó könyvek elbírálásakor nem nyom a latban, hogy milyen nemzetközi fejlesztő workshopokon milyen eredményt ért el. A producer Schwechtje Mihály könyvét hozta példaként. Divinyi Réka válaszul azt reagálta, hogy egyrészt nagyra becsüli azokat a producereket, akik valóban nagy hangsúlyt fektetnek a filmkészítés ezen szakaszára, ugyanakkor a siker önmagában nem érv – „ha nem tudunk hinni az adott könyvben, akkor nem tudunk neki támogatást adni. Én magam is kerültem olyan helyzetbe, hogy a sok workshop, a sok megfogadott tanács, a sok fejlesztés során félresiklott a történet, zsákutcába került.”

Hegedűs Bálint vette át a szót, aki folytatta a gondolatmenetet: „meg tudom erősíteni Rékát, a hajunk égnek áll a szabványoktól, érvényes és hiteles könyveket akarunk látni, amelyek legalább ennyi néző érdeklődésére számot tartanak, ahányan itt ülünk”. A forgatókönyvíró egy konzultáció lehetőségét vetette fel, melynek során megvitatnák a könyv korábbi verzióit, korábbi irányait, amely esetleg jobban működik a döntnökök fejében, mint a megismert változat. Hegedűs Bálint végezetül megerősítette a túlfejlesztés általa is ismert csapdáját.

Havas Ágnes kifejezte abbéli örömét, hogy Kántor problémáját ezen a fórumon foglamazta meg, mert, mint mondta, gyakori az a „korábbi rendszerből” megmaradt beidegződés, miszerint a döntéshozók számos telefonhívást kapnak az üléseket megelőző napokban a pályázó filmesektől. „Ezúton kérlek benneteket, hogy ne hívogassatok minket, mert ez nem az a rendszer, itt minimum tízen döntenek egy-egy könyv sorsáról.” Németh Gábor a „gengszterek” egyetlen jelenlevő képviselőjeként kikérte magának azt a vádat, miszerint ők a „régi rendszerben” reagáltak volna ezekre a telefonhívásokra.

Szabó Ildikó filmrendező ezután a filmszakmában nagy port kavart végső vágás jogára kért egyszerű és közérthető magyarázatot, amelyet Havas Ágnes adott meg. A vezérigazgató elmondása szerint részben ez az oka annak, hogy módosítják a filmalap alapszabályzatát: „Egyrészt csak a többlettámogatást kapott filmekre vonatkozik ez, másrészt itt nem arról van szó, hogy szét akarjuk metélni a filmet, ez egy, az alkotókkal egyeztetve történő metódus lesz, egy konszenzusos megoldásra törekszünk, hogy mindenki elégedett legyen a végeredménnyel – hangsúlyozom, abban az esetben, ha a film forgalmazási bevételeiből részesül a filmalap is.” Elmondása szerint ennek a metódusnak része lesz az, hogy tesztvetítéseket tartanak az adott filmből. „Remélem, hogy Andy megítélése is változni fog a szakmában, illetve ezek a múltbéli beidegződések is enyhülni fognak és létrejön egy kölcsönös bizalom az MNFA és a magyar filmszakma között” – zárta gondolatait Havas Ágnes.

Tasnádi István vette át a szót, aki a forgatókönyvíráshoz terelte vissza a témát, illetve a már Andrew Vajna által is hangoztatott sikerhez, amely elengedhetetlen része a filmiparnak. Tasnádi véleménye szerint erről kellene mihamarabb diskurzust kezdeni, hogy „ne két vágányon haladjunk tovább, hanem romboljuk le a művészfilm és a közönségfilm szegregáltságát“. Az MNFA munkatársa Mundruczó Kornél támogatásra érdemesnek tartott filmtervét hozta fel példaként, amely sokkal közönségbarátabb, mint az eddigi filmjei, megvan benne a pontenciál, hogy közönségsiker legyen. Ugyanakkor hozzátette, hogy ez nem gyártási, hanem forgatókönyv-fejlesztési támogatás, azok az alkotások fognak gyártásba kerülni, amelyek egy sikeres fejlesztési folyamat után kiválasztásra kerülnek. Az eddig támogatott könyvek széles spektrumot ölelnek fel műfajilag, van köztük black comedy, zenés-vígjáték elemekkel tarkított film és egy hőstörténet is.

Nordin Eszter dokumenfilmes rendező és producer arra kérdezett rá, hogy a dokumentumfilmesektől milyen filmterveket vár az MNFA. Divinyi Réka megjegyezte, hogy sokkal kevesebb dokfilmes pályázat érkezett eddig, mint játékfilmes. „Vannak dokumentumfilmes readereink, az ő véleményükre súlyozottan számítunk ezen pályázatok esetén. Mi elsősorban abban foglalunk állást, hogy az adott történet, az adott alkotás számot tarthat-e majd a nézők érdeklődésére.” Az MNFA dokumentumfilm-fejlesztésre is nyújt támogatást, és szándékuk, hogy syllabust dolgozzanak ki a dokumentumfilmmel pályázók számára azt artikulálandó, hogy mit várnak el ezektől a pályázatoktól.

Németh Gábor vette át a szót: „a filmforgalmazás is csődbe ment az utóbbi években, megváltoztak a filmfogyasztási szokások is, ezért nem gondolom, hogy mindent a forgatókönyv nyakába lehet varrni”. Divinyi Réka szerint valóban kulcsfontosságú a marketingtámogatás, elkeserítő, ha filmek reklám nélkül, négy kópiával vetítve tűnnek el a süllyesztőben – „marketing nélkül nincs sikeres film, ezzel tisztában vagyunk”.

Zomborácz Virág ezután az összeférhetetlenséget firtatta kérdésével, ami arra irányult, hogy a readerek kivonják-e magukat a szakmai munkából a megbizatás idejére. Divinyi Réka tapasztalata szerint örök dilemma, hogy kit válasszon be egy ilyen szervezetbe az ember – gyakorló vagy elméleti szakembereket. „Mi az előbbit választottuk, a readerek megbízási szerződéssel dolgoznak nálunk, nem tiltjuk le őket szakmájuk gyakorlásáról, de természetesen saját pályázatuk elbírálásában nem vesznek részt. A readerek név és cím nélkül kapják meg a forgatókönyveket.”

A következő kérdés a közönség soraiból érkezett, arra kereste a választ, hogy lehet-e pályázni kisebbségi producerként európai könyvvel. Havas Ágnes válasza egy határozott igen volt, ám hozzátette, nem szeretnék, ha pusztán az utómunkában szállna be egy magyar producer egy koprodukcióban – a történetbe kerüljön be valamilyen magyar vonatkozás vagy egy-két magyar színész, kisebbségi koprodukció esetén is.

Németh Gábor ezután a BBS példáján keresztül arra kereste a választ, vajon nem kell-e olyan alkotóknak is esélyt adni, akik „a közönséget leszarva kísérleteznek a filmes elbeszélés, a meglévő dramaturgia megújításával?" Hegedűs Bálint véleménye szerint a kettő nem zárja ki egymást, hisz például Eizenstein és Tarantino is rendkívül sikeres volt a közönség körében mindamellett, hogy mindketten formanyelvet újítottak.

„A magyar filmművészet egy létező és reményeink szerint a jövőben is megmaradó valami. Az, hogy hangsúlyozzuk a piac és a közönség fontosságát, nem zárja ki az iménti kinyilatkoztatást. Hiszünk abban, hogy a magyar filmművészet megmarad” – zárta a beszélgetést Divinyi Réka.

A szervezők tervei szerint a Filmíró Napok 2012 februárjától havi rendszerességgel folytatódnak. A tavaszi program keretében az MNFA világhírű forgatókönyvírókat hív meg Budapestre, hogy hétvégi mesterkurzusokat tartsanak a filmírás elméletében elmélyülni vágyó érdeklődők számára.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.