Mit várunk az idei TIFF-en?

11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben

A fesztivál a szaploncai „vidám temető” stílusában nevet önmagán és a filmtúladagolásra vágyó nézőn. A program összeállítását és magát a Filmet persze továbbra is halálosan komolyan veszi. Szerkesztőségünk megpróbált idén is összeállítani egy útmutatót, ami talán segít eligazodni a rengeteg helyszínen özönlő filmáradatban. 

TIFF 2012

A mester és a tanítványok

Az idei TIFF-fel kapcsolatban az egyik legkorábbi hír az volt, hogy a 100% nevű szekcióban a legendás Kubrick összes filmje terítékre kerül. Van, akinek ez már önmagában is elég program a TIFF-re, úgyhogy nem is emelnék ki semmit, illetve azért talán mégis: a Barry Lyndon a rendező egyik kevésbé ismert és elismert filmje, de az egyik legszebb is. Ezt a háromórás, festői kompozíciókkal teletömött, világítás gyanánt igazi gyertyafényt használó opuszt mindenkinek ajánljuk, a kosztümös filmek imádóinak és operatőr-tanoncoknak egyaránt. S ha már a nagy öregek, akkor a 3x3 szekcióban az idén egyrészt a francia újhullám mellékvizein evezgető Lelouch-t találhatjuk, akinek Egy férfi és egy nője minden kockájával megérdemelte az Oscart anno, s ha máshonnan nem is, akkor betétdaláról mindjárt fel fogjuk ismerni. Az elég bő Lelouch-életmű hatalmas ugrásokkal kerül bemutatásra: ’81-es, Egyesek és mások című és tavalyi, Egyik filmről a másikra című filmjét megnézhetjük, de utóbbi csalóka: saját magáról készült dokumentumfilmről van szó. A 3x3 másik figurája az őrült japán komikus, Hitoshi Matsumoto, akinek mindhárom filmjét megnézhetjük – A legnagyobb japán már megjárta magát Európában a cannes-i bemutató után.

Hitoshi Matsumoto: Dai-Nipponjin / A legnagyobb japán

A Szupernóva fedőnevű szekció a más, rangosabb fesztiválokat megjárt filmeket mutatja be, így aztán kvázi kötelező minden filmsznob számára (is). Lesz a Kaurismäki-fivérek idősebbikének új filmje, a Fivérek (Velsekjet), ami – ha előítéletünk nem csal – ismét egy kedves humorú, szívmelengető alkotás lesz három testvérről, akikben csak apjuk közös (más-más anyától születtek), és összejönnek az öreg hetvenéves születésnapjára. Első látásra kilóg a kínálatból Scorsese Hugója (A leleményes Hugo), ami egy ízig-vérig amerikai (családi) műfajfilm, annak minden konvenciójával együtt. Persze, a filmbuzikat annál jobban érdekelheti: a legendás francia pionír, Méliés munkáját idézi meg, naná, hogy 3D-ben…

Visszatérő fiatal alkotók is vannak a szekcióban: Rodrigo Plá A zóna című filmje már járt a TIFF-en, La demora (A késedelem) című új filmje talán jó lesz. Ruben Östlund-film sem először jár Kolozsváron: a Play egy igaz történeten alapul – kisfúk rabolnak ki más kisfiúkat Göteborgban. A gyermeki zsarnokoskodás pszichológiáját boncolgató alkotás a rendező harmadik nagyjátékfilmje (Ofrivilliga/Akaratlanul című debütjével lett ismert). Martin Sulík veterán szlovák rendező legújabb filmje a mostanában gyakran felbukkanó roma-tematikát dolgozza fel. Az egyértelmű című (melo)dráma, a Cigány egy felvidéki romagyerek életébe nyújt betekintést, s az itteni élettel való hasonlóságokat kereső szociológiai érdeklődésen kívül is izgalmas lehet: a szereplők nagyrészének magyar(os) neve van.

JBN

Ifjú titánok, magyarok, románok

A versenyprogram célja minden évben fiatal tehetségek bemutatása, ebbe a válogatásba első vagy második nagyjátékfilmmel lehet bekerülni. Épp ezért a néző számára ez a „szerencsejáték-szekció”: egy kis mázli kell ahhoz, hogy kiszúrd a mezőny legjobbjait, még ha meg is támogatja IMDb-adatlapjukat néhány fesztiváljelölés vagy díj. Az „ifjú titánok” filmjei többségükben súlyos drámák, de akad közöttük fekete vígjáték és thriller is. A vászonra állított figurák szempontjából idén is vannak izgalmas történetek: útjukat kereső tinédzserek Szerbiából és Hollandiából, válófélben levő szülők a chilei kopárságból, félénk és zárkózott testépítő Dániából, bérgyilkos családban felnőtt srác Japánból, hatgyerekes bécsi török családanya Ausztriából. A legérdekesebbnek az izlandi Á annan veg (Either Way) ígérkezik, amelynek két hőse valahol Izland északi részén festegeti a csíkokat a végeérhetetlen országútra a 80-as években, míg az őket körülvevő sivárság meg nem telik kalanddal, katasztrófával, felfedezésekkel, életük pedig „útkereszteződéshez” nem érkezik. A The Loneliest Planet valószínűleg a legszebb film a mezőnyben: nincs az a filmes, akit a grúz hegyek ne ihletnének mesés képekre.

Hafsteinn Gunnar Sigurðsson: Á annan veg / Either Way

A Filmtettfeszten kívül kolozsvári moziban szinte kizárólag a TIFF alkalmával lehet magyar filmet nézni. A válogatás idén rövidebb mint valaha – nem is volt elég friss film, amiből összerakni. Az idei „must see” Fliegauf Benedek Csak a szél című, a nagyvilágot már bejárt megrázó drámája, a „must not see” pedig a Magyarország 2011, amelynek már a filmszemlei vetítésén is kínosan feszengtünk: a szkeccsfilm darabjai között akad néhány igazi gyöngyszem, de a részek kb. fele nézhetetlen. Elek Judit „visszatér” Kolozsvárra holokausztra emlékező drámájával, és az HBO-napon vetítik Nagy Viktor Oszkár Két világ közt című menekültdrámáját. A fesztivál ugyanakkor műsorra tűzte Makk Károly Szerelem című klasszikusát, amellyel az életműdíjas Törőcsik Mari előtt tiszteleg – mozivásznon megnézni soha vissza nem térő alkalom.

Makk Károly: Szerelem

Büszkék vagyunk arra, hogy a román filmes versenyprogramban két hazai magyar rövidfilm is helyet kapott, és elfogultan szurkolunk Bán Attila Szuflájának, amelynek főszereplőjét, egy rózsaszín guminőt a tavalyi Filmtett-táborban fürösztötték az alkotók. Felméri Cecília Végtelen percek című filmje már tavaly nyáron bemutatkozott a nemzetközi közönségnek: az A kategóriás locarnói fesztiválon küzdött az Arany Leopárdért, itt és most is erős ellenfele lesz tucatnyi versenytársának.