Halál és unalom Pripjatyban

Brad Parker: Chernobyl Diaries / Ideglelés Csernobilban

Ha Brad Parker Ideglelés Csernobilban című filmje a hidegháború idején készült volna, koherens, ütős, és, horribile dictu, releváns üzenete lett volna. Hé, ember (WASP, mi más), vigyázz a Szovjetunióval, mert az egy ronda, mutáns banda; mást sem akar, mint a húsod, májad, szíved, agyad felzabálni vacsorára. Milyen igaz volna, részben legalábbis. A Szovjetunió tényleg ronda, mutáns konstrukció volt. De sajnos Brad Parker elsőfilmes rendező opusza nem a hidegháború idején készült. Hanem 2012-ben. Mi lehet hát az üzenet? Hé, ember, maradj otthon, mert bárhova is mennél, ronda, mutáns bandákra lelsz? Ebben még lenne is valami fantázia. De sajnos erről sincs szó. Akkor viszont miről van?

Nos, aki látta a Gonosz halottat vagy az újabb A barlangot, egyből kitalálja. Végy egy féltucat fiatalt, dobd le őket valahova (ahol persze okosan eldugtál egy ronda, mutáns bandát), s meglátod, mi lesz. Sár és vér és játék. Persze nem mindegy, milyen szinten. És, tudjuk, a műfajfilmek olyanok mint a szonett: rettenetesen nehéz a kötött forma zsákjából újat, vagy legalább újszerűt kivarázsolni. Brad Parkernek mégis sikerül, hogy rögtön az egyetlen pozitívummal kezdjem. Sikerül neki egy lélegzetakasztó balhorog. Kár, hogy nem használta ki. Igen, a helyszínről van szó. Pripjaty szellemvárosa valóban kirázza a nézőben a hideget. Megkockáztatom: ebben a filmben nem is az ember a főszereplő, hanem a Pripjaty nevű Zombiburg. Olyan jól játszik, hogy sok helyzetben ellopja a jelenetet a színészek elől. Hosszú perceken át azon kaptam magam, hogy rohadtul nem érdekel, mit csinálnak, miért szenvednek, mitől rettegnek, minek örülnek a hús-vér figurák. Pripjaty rájuk ült. Ha valamiért, ezért érdemes megnézni a filmet. Ösztönösen, vagy utasításra ugyanis (ne feledjük, Parker úr háta mögött ott ült a Parajelenségek guruja, Oren Peli) a rendező jó sok filmidőt eltölt az eredeti helyszínek bemutatásával. És ez gyönyörű. Ideglelősen az.

Kép az Ideglelés Csernobilban című filmből

Viszont a jó 30 perces felvezetés, horogakasztás, feszültségteremtés és bonyolítás után a Parker mester megőrül, és  – akár a rosszfiú az áldozatokat egy ócska slasherben – módszeresen szétveri a második és harmadik felvonást. Senkit sem akarok untatni a panelszerű, rémesen kezdetleges dramaturgiai apparátussal kezelt részletekkel: a Pripjatyban illegálisan turizálók profinak beállított vezetőjét elsőként eszik meg (ez a figura sem rejteget semmilyen meglepit, pedig hej, de jó lett volna), az autó elromlik (elrontják), a szereplők minden klisészerű „maradjunk együtt!” logika ellenére klisészerűen szétválnak, semmi sem úgy alakul, hogy jó legyen, és végül mindenkiből reggeli lesz. Ez az utóbbi elem talán-talán érdekes: a néző úgy jön ki a moziból, hogy nincs egy szereplő, akivel rokonszenvezhetett volna. Hacsak nem a ronda, mutáns banda.

Kép az Ideglelés Csernobilban című filmből

Ez a másik nagy baja a filmnek. A készítők a „kevesebb több” elv mellett döntöttek, amikor a mutánsok szekción dolgoztak. Nem mutatjuk meg a gonoszt. Az olcsó hollywoodi fogás! Nem lesz gyomorkiforgatás, nem spriccel a vér. Hitchcock is tudta, nem igaz? Na igen, viszont a nem-mutatáshoz is érteni kell. Parker és bandája viszont nem ért hozzá. Olyannyira jól sikerül a gonoszok elrejtése, hogy az ember egy idő után már nem hajlandó megijedni. Sőt, a szomszédjára néz. (Már ha nincs egyedül a moziban, mint én voltam.) Vagy az órájára. Vagy bárhova. Az olyan marhaságokat már csak a nevettetés érdekében említem meg, mint a tömbházkonyhából váratlanul előrontó barnamackó, aki csak ront, de senkit sem támad meg. Vagy az az apró körülmény, hogy a másfél napig túlélőturizmusra kényszerűlő csapat egyszer sem szomjas. Pedig folyton rohannak. Vagy hogy a Geiger-számláló kizárólag dramaturgiai utasításra kezd ell zakatolni. Vagy hogy a film végén kiderül (amolyan slusszpoénként prezentálva), hogy a csernobili atomreaktor őrzővédői is tartanak pár házizombit, akik szépen megeszik az utolsó turistát. A sor tényleg nagyon hosszú.

Kép az Ideglelés Csernobilban című filmből

Egy szó mint száz: korábban azt mondtam, Pripjaty miatt érdemes megnézni a filmet. Nos, nem igaz. Aki ilyen élményekre utazik, inkább menjen el az igazi Pripjatyba. Kiváló csoportos túrákat szerveznek a helyszínen. Ami őszintén sokkal, de sokkal izgalmasabb.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.