Manhattani bringakalauz

David Koepp: Premium Rush / Fék nélkül

A Fék nélkülben Joseph Gordon-Levitt száguld végig egy biciklivel New Yorkon, de hát ezt mindenki tudja az előzetesből.

Bevallom, nem ismerem a biciklikultúrát. A bringás szubkultúrát még annyira sem. A bringás futárokéról nem is beszélve. Ehhez mérten kellő bizalmatlansággal ültem be David Koepp legújabb, 2012-es opuszára. A címe Fék nélkül, és hát, bringásokról szól. Viszont amit szinte azonnal az eddig elsősorban forgatókönyveiről elhíresült rendező javára írhattam (ő írta többek közt A pánikszoba, Az utolsó dobás, a Mission: Impossible, a Carlito útja vagy a Jurassic Park forgatókönyvét): a játszi könnyedség, illetve az a lendület, ahogy belerántja a (nem New York-i) nézőt egy teljesen ismeretlen világba. Ugye, először is ott vannak a bringások, pontosabban a bringás futárok. Tudja róluk bárki átlagpolgár, hogy küldeményeket szállítanak A pontból B pontba, értelemszerűen nagyvárosokban, ahol vannak ugyan távolságok, de nem lépik túl a bringával befutható határokat. Viszont hogy ezen túl mi van, milyen a bringás futárok mikrovilága, gőzünk nincs. Ráadásul New Yorkban. Őszintén tudok lelkesedni a New Yorkban forgatott filmekért, az arcokért, a New York-i hangsúlyokért, a melegséggel átitatott cinizmusért, Manhattanért, meg sok minden egyébért, persze.

Kép a Premium Rush / Fék nélkül című filmhez

Az az igazság, hogy David Koepp bringafilmjének leginkább az eleje tudott a székhez láncolni. Amikor a dolgozat még nem akciófilm. A prelúdium, melynek során megismerjük a nem túl háromdimenziós szereplőket, bemutatkozik a környezet, az életforma, a film világa, na. A rendező korrekt ritmusérzékkel tapint rá arra a sebességre, amellyel a nézőt végig lehet vinni az első 15-20 percen, anélkül, hogy esetleg unatkozna, de hogy ne is kapkodja a fejét túlzottan.

Kép a Premium Rush / Fék nélkül című filmhez

A történet maga véresen egyszerű. Azt is mondhatnám: panel. Van ez a féktelen, váltótlan bringát hajtó futár, akiről az a hír járja, hogy ő a környék királya két keréken. Az ember (Joseph Gordon-Levitt alakítja kicsit robot módjára) kap egy levelet egy szép kínai lánytól, és ekkor hirtelen-váratlan a nyomába szegődik egy rendőrkülsejű egyén (a szereplőgárda legjobbja, Michael Shannon). Na, hát körülbelül ennyi kell, hogy beinduljon a száguldás. A rendező nyilván körbeépíti a központi karaktereket mellékalakokkal, egyesek bájosra, mások otrombára sikerednek. Aztán szétszabdalja a lineáris történeteket, és a néző szép fokozatosan rakosgathatja magának az elliptikus puzzle darabkáit. (Megjegyzem, szép dolog, hogy manapság már a mainstream mozi is lenyeli a korábban elitistának nevezett módszert. És még mondjuk, hogy nincs népnevelés.) Sőt, a történeten végigvonul egyfajta kedves, kicsit nyers, kicsit esetlen humor is.

Kép a Premium Rush / Fék nélkül című filmhez

Sajnos a végére a készítők pont úgy elfáradnak, mint a bringások. Enyhén szólva ostoba befejezést bírtak kitalálni az egyébként korrekt akciófilmnek. Spoiler jön, aki fél, ne olvasson tovább: azért kell a sok pénzt jelentő küldeményt eljuttatni egy embercsempésznek, hogy a szép kínai lány szép kínai kisgyereke illegálisan bevándorolhasson Amerikába. Szép. A rossz szerencsejátékos rossz rendőr ennek a fülesnek ered utána.

Hát, mit mondjak. Ennél már volt jobb is. Mindent összevetve azonban élvezhető film ez a Fék nélkül. És ami még fontos: 91 perc. Na ja. Irtó gyorsan tekernek benne.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.