Objektívek és beállítások

DSLR-videózás II.

A sorozat második részében az objektívekkel, azok látószögeivel és a hozzájuk passzoló beállításokkal foglalkozunk. (első rész itt)

A gép kiválasztásánál az egyik legfontosabb szempont a szenzorméret, mivel az írisz (blende) mellett ez határozza meg a mélységélességet. Ugyanakkor az objektívválasztás szempontjából is fontos: ha nem full frame-es (35mm-es fotónak megfelelő méretű) géppel dolgozol, érdemes átgondolni, hogy milyen képkivágásokat szeretnél: APS-C (kisebb) méretű szenzornál például 1.6-tal szorzódik az objetív gyújtótávolsága. Ez azt jelenti, hogy a nagylátószögű objektív nem lesz annyira nagylátószögű egy kisebb szenzoron, viszont a tele még telébb lesz. A totálokkal egy kicsit bajban lehetsz, viszont sokkal jobban állsz a közelikkel. Gondold át, hogy vannak-e megfelelő objektívjeid az adott géphez és helyszínhez.

És akkor nézzük az objektíveket. Ha van filmtechnikára szánt pénzed, akkor a jó optika vásárlása a legjobb hosszútávú befektetés. Ha vásárolsz, mindenképpen full frame-es objektívet vegyél, még ha éppen APS-C szenzoros kamerád is van. A mai legjobb kamera is elavul pár éven belül, vagy amúgy is kicserénéd idővel, a régit meg negyedáron se tudod majd eladni, de egy jó optika az új kamerákra is jó lesz. Ugyanakkor nem muszájt vadiújat vásárolni, bolhapiacon vagy ebay-en időnként felfoghatatlanul jó áron lehet találni régi objektíveket. Ha Nikont használsz, szerencséd van, az utóbbi ötven évben gyártott összes optikát fel tudod rakni egy mai gépre. Ugyanakkor lehet mindenféle átalakítókat is kapni, úgyhogy egy kis utánajárással egész ügyes szettet rakhatsz össze bármilyen kamerához.

Ha régi optikát veszel, érdemes néhány szempontot szem előtt tartani: Minden optikának megvan a maga személyisége, a rajzolat, a kontrasztosság apró árnyalatai, amik egyedivé teszik a képét. Ha azonos gyártó azonos családba tartozó optikáit használod egy filmen belül, egységesebb lesz a snittjeid minősége. Vannak lágyabb és élesebb optikák, és teljesen szubjetkív, hogy melyik tetszik jobban. Technikailag ne félj attól, hogy egy hetven éve analóg fotózáshoz gyártott optikának nem elég a felbontása a HD-videóhoz. (Nagyobb felbontásoknál, pl. 4K-nál már lehetnek gondok.) Ha csak videózáshoz használod az optikát és nem fotózáshoz, nem kell legyen rajta – vagy nem muszáj működjön – az autofókusz. Itt van egy több, mint százéves objektívvel készült videó.

Fix látószögű objektívek

Hadd ismételjem el: FIX LÁTÓSZÖGŰ OBJEKTÍVEK! A legfontosabb előnyük az, hogy gondolkodásra késztetnek. Amikor egy képet állítasz be, és valami nem tetszik, kezdőként reflexből elkezded a zoomot huzigálni. Ne tedd. Ha fix optikát használsz, rá vagy kényszerítve, hogy a kamerát helyezd máshová, és jobb eséllyel találsz egy sokkal jobb képet. Továbbá a film képi nyelve is sokkal egységesebbnek fog hatni. A fix objektívek technikai előnye, hogy sokkal olcsóbban lehet jó fényerejű lencsékre szert tenni, mint a zoom-ok közül, és mivel kevesebb mozgó elemet tartalmaznak, a rajzolatuk is élesebb, mint egy zoom-objektívé ugyanazon a látószögön.

Persze itt megint a film szabja meg, hogy mit használsz. Egy szituációs dokumentumfilmnél többnyire nem lesz időd objektívet cserélni, úgyhogy ott mégis egy jó átfogású zoom a legjobb. Ha teheted, legyen fix fényerejű. Az olcsóbb zoomoknál általában változik a fényerő, legtágabban a legnagyobb és a tele felé csökken. Ha mégis egy ilyent kaptál csak, például egy 28-80-ast, 3,5 és 5,6 közötti fényerővel, akkor próbálj figyelni arra, hogy 5.6-nál jobban ne nyissál a blendén (próbáld ISO-ból kontrollálni az expozíciót), mert ha felvétel közben bezoomolsz, be fog sötéteni, aminél kevés illúziórombolóbb dolog van a mozgóképben. Olcsóbb, fix fényerejű zoomoknál is előforul, hogy amikor zoomolsz, bár nem kéne a blende változzon, de mégis egy pillanatra besötétedik, majd visszavilágosodik a kép.

Szükséged lesz egy 50 mm-es fix objektívre. Ha még nem használtál ilyet, első látásra bele fogsz szeretni. Ha már használtál, nem is ragozom. Kell és kész.

A nagylátószögű objektíveknél egyrészt az ízlés, másrészt a film dönti el, hogy melyik a legjobb. Minél szélesebb a látószög, annál jobban torzít, természetellenes, nehéz kiegyensúlyozni a vonalakat, túl nagy a perspektivikus rövidülés, egy lépést távolodik a szereplő, és feleakkorára csökken a képen. Viszont ha nem elég széles, akkor szűk helyeken nem tudsz totált adni. A dillemma az, hogy ha van egy 17-esed, akkor azzal elférsz egy szűk belsőben, de lehet, hogy kilóg a film stílusából, ha pedig 35-ösöd van, azzal már lehet, hogy nem férsz el mindenhol. Szóval kompromisszumokra kényszerít, ezért ebből egy 17-35-ös zoom talán jobb megoldás, mint egyik vagy másik. Ha sok pénzed van, vegyél mindkettőt.

A közelikhez szükséged van egy telére. Itt megint az ízlés és a körülmények összjátéka diktál. Ha a nagyon életlen háttereket szereted (ha az kell a filmbe), akkor nagyobb telét használj, mondjuk 135 fölöttit. De ismét a szűk helyekkel gyűlik meg a bajod.

Kamerabeállítások

Minden projekt elején nem árt úgy kezelni a kamerát – még ha saját gépről is van szó –, mintha akkor látnád először. Ha átnézed a menüt és a beállításokat, sok kínos meglepetéstől mentheted meg magad. Kezdjük a videómérettel: 1920x1080 méret alatt nem nagyon érdemes filmezni, hacsak nem akarsz lassításokat csinálni. A legtöbb DSLR jelenleg 1080p képméretben maximum 30 fps-t tud, 1280*720p-ben pedig 60 fps-t (frame per second, azaz másodpercenkénti kockák száma). Meg kell gondolni, hogy milyen lassítást szeretnél: nem biztos, hogy egy kétszeres lassítás megéri a felére csökkent felbontást. Alapvetően ha sok és/vagy nagyon gyors mozgás van a snittben, és a mozgás részletei fontosak, akkor megéri 720p-ben, 60 fps-sel venni. Utómunkában még tovább lehet lassítani, az After Effects Twixtor pluginja vagy egy sima frame interpolation is képes akár több száz fps lassítást jól megcsinálni (erről később). Fontos, hogy ha lassítást tervezel, az adott snittet ne a normális 1/50-es záridővel vedd fel, hanem nagyobbal, 100-al vagy többel, a mozgás gyorsaságától függően. 1/50-es záridővel az egyes képkockákon a közepesen gyors mozgás is mindig egy picit elmosódott (motion blur) és pont ez segít mozgóképként érzékelni a statikus képek sorozatát 25 fps-os vetítésnél. De ha mondjuk 60 fps-sel felvett anyagot játszol vissza 25 fps-sel, zavaró lehet az életlen körvonal.

Egyéb körülmények között ne használj 1/50-nél kisebb (vagy ami azt illeti, nagyobb) értéket (sem). Egyelőre ez a motion blur az, amit filmszerűként felismerünk és elfogadunk, egy hobbit pedig nem csinál tavaszt. Peter Jackson Hobbitját ugyanis 48 fps-al forgatták, az ennek megfelelő rövidebb záridővel. Ízlés dolga, de szerintem nagyon furán néz ki. Persze, ha idővel erre térnének át a filmek, valószínűleg megszoknánk.

Fényérzékenység

A DSLR-ek egyik nagyszerű tulajdonsága a nagy fényérzékenységük. ISO-értékben mérjük. Kis ISO, kis érzékenység, nagy ISO, nagy érzékenység.

Ha megnézed a kamera ISO-értékeit, találsz egész értékeket, ISO 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400 stb, és két fajta köztes értéket. Az egyik a 125 többszörösei, 250, 500, 1250, 2000, 4000. A másik a 160 többszörösei, 320, 640, stb.

Itt már veszélyes vizeken evezünk. Ugye az ISO-tól függ, hogy mennyire zajos a kép. Minél nagyobb az érzékenység, annál több elektronikus zajt rögzítesz a hasznos információk mellett. Igazából nincsen egy tuti módszer vagy vezérelv, ami alapján minden kamerán jól be tudnád állítani a megfelelő ISO-értéket. A neten meg rengeteg egymásnak ellentmondó információt találsz. Soha ne higgy el semmit az interneten! Ezt a cikket sem! Teszteld magadnak, és dönts!

Mert mi is történik az ISO-kkal? Ugyebár a szenzor alapból egy bizonyos feszültség alatt van. Ehhez képest, amikor a szenzort fény éri, még egy plusz feszültség keletkezik. Ez a két feszültség pixelenként az, amiből a képinformációkat összerakja a fényképezőgép processzora. Elvileg az van, hogy az egész értékeknél (ISO 100, 200, 400, 800, 1600) a kamera minden lépésnél növeli a szenzorba jutó áram feszültségét, így minden lépcsőnél duplázódik az érzékenység. A köztes értékeknél az történik, hogy az alapértékeken beérkező információt a processzor digitálisan manipulálja, a 125 többszörös értékeinél digitálisan felhúzza az alsó egész értéket, a 160 többszöröseinél visszavesz a felső egész értékből. Tehát a 160-as, a 200-as, és a 250-es értékek ugyanabból a nyers információból (szenzorfeszültségből) állítódnak elő. Ha RAW-ban készítesz ezeken az értékeken egy-egy fotót (minden más beállítás marad), akkor ugyanúgy fognak kinézni.

Ezentúl, hogy melyik értéket választod, azt magadnak kell eldöntened. Elvileg az van, hogy ez a digitális manipuláció is zajjal vagy kontrasztátfogás-veszteséggel jár, de mivel a manipuláció még az előtt történik, hogy az anyagot tömörítené a gép, még mindig jobban jársz, mintha a rögzített anyagot próbálnád utómunkában módosítani.

Hogyan teszteld az ISO-zajt?

Szubjektív dolog. Én úgy tenném, hogy teljesen kinyitom a blendét, majd felrakom az objektívsapkát. A biztonság kedvéért esetleg még több rétegben fekete anyagot is rátekernék az objektívre, az a lényeg, hogy ne jusson fény az érzékelőre. Aztán 1/50-es záridővel, egy adott képprofillal készítek egy lépcsőpróbát, vagyis minden ISO-értéken rögzítek mondjuk 10 másodperc videót, mindig bemondva az aktuális ISO-értéket. Ezeket ha te is végigcsinálod, utána a videókat tetszőleges vágóprogramban végignézheted vagy egymás mellé rakhatod és voilá! Tovább bonyolíthatod azzal, hogy mindegyiken maximumra húzod a világosítást és fehér-feketére állítod. Itt van egy ilyen zajteszt, Canon 7D-vel.

Ez alapján, és a saját tapasztalataim szerint is Canon gépeknél a 160 többszörösei adják a legkevesebb zajt. Tehát akkor jó, az internet megmondta, 160 a legjobb, nem? Nem. Ez csak egy zajteszt, fekete videón. Viszonylag ritkán készítünk filmet lencsevédővel. A másik dolog, amit figyelembe kell vennünk, az a kontrasztátfogás, és a végén úgy is az ízlésed és az adott kép fogja eldönteni, mit választasz.

A következő részben a kontrasztátfogásról és a további kamerabeállításokról beszélünk, addigis itt egy újabb szemcukorka: Arábiai Lawrence. Freddy Young operatőr, 70 mm-es filmre forgatva. Nesze neked tágasság.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.