Túlbiztosított film

Gus van Sant: Finding Forrester / Fedezd fel Forrestert!

Nem túl távoli, s ezért talán idejekorán előhívott emlékeket idéz a Fedezd fel Forrestert! Elsősorban a közkedvelt Holt költők társasága, másodsorban a Forrestert is jegyző Gus Van Sant előző, Oscar-díjjal minősített filmje, a Good Will Hunting ködlik fel a dörzsölt mozibajáró emlékezetében. A függetlenként indult Van Sant (lásd Drugstore Cowboy) a már említett Good Will Huntinggal elnyerte a stúdiók művészi szempontból életveszélyes bizalmát, s úgy tűnik hosszú távú munkakapcsolat köttetett munkáltató és munkavégző között, melynek első gyümölcse a Fedezd fel Forrestert!

A rendező Skócia nemzeti büszkeségével, a hófehér parókába bújtatott, whiskey-ízű angolt beszélő Sean Connery (egykori hívószáma: 007) főszereplésével sok lábon álló, túlbiztosított filmet készített.

A Forrester egyszerre épít a „furcsa pár”, a „mentor és tanítvány” és a „vesztett helyzetből való felemelkedés” sémáira, de kínálatában szerepel elvarratlan szerelmi szál és halovány kisrealizmus is. Az Oscar-díjat odaítélő Filmakadémia ízlésére és a nagyközönség ígényeire egyaránt odafigyeltek a készítők. Bár Oscar-ügyben kissé elszámolták magukat (egy gyengébb évben pedig biztos a jelölés), a bevételi görbék tekintetében pontosak kalkuláltak. A néző persze másként számol, az összbevétel helyett mozijegye árának megtérülése érdekli. Szórakozni akar, s ezt az igényét a Fedezd fel Forrestert! becsülettel kielégíti.

A jó ízlés határait csak ritkán súroló mese a következőképpen fest: William Forrester jó néhány évtizede üstökösként robbant be az irodalmi világ legmagasabb régióiba és az olvasói köztudatba. Noha első regénye hatalmas szenzációt keltett és azóta sem vesztett értékéből, az író eltűnt a világ szeme elől. Évtizedek teltek el, de senki sem látta, senki sem hallott felőle. Amikor Jamal (Robert Brown), a sokoldalúan tehetséges, hátrányos helyzetű bronx-i gimnazista baráti fogadásból belopódzik a grund szomszédságában lakó, rejtélyes remete otthonába, még csak sejtelme sincs, hogy egy idős, de korántsem fogatlan oroszlán barlangjába tévedt. A remete maga Forrester, a megkeseredett zseni, aki kíméletlenül megleckézteti az alkalmi betörőt.

Hamar kiderül azonban, hogy az író és a fiatal betolakodó rokonlelkek: mindketten mesterien bánnak a szavakkal, s mindketten menekülnek valami elől. A véletlen találkozásból szoros barátság szövődik, ami a tanár és a tanítvány életét egyaránt megváltoztatja.

Nos, a többit nem nehéz kitalálni, de nem nehéz végigülni sem: Connery és Brown néha párbajszerű szóváltásai, a kellemesen ráérős tempó, a külső-belső játéktér részleteire is figyelő operatőri munka, a dramaturgia olajozottsága és nem utolsósorban az egyre inkább (színész)nővé érő Anna Paquin (a Zongoralecke Oscar-díjasa, legutóbb az X-Men-ben vendégszerepelt) jelenléte nem okoz csalódást az együttérezni sem rest mozistáknak.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.