Miért Németország és Kína uralta a Berlinálét?

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2014. február 6–16.

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 64. kiadásának pozitívuma: a versenyprogram színvonala magasabb volt, mint az elmúlt években. A negatívum: ismét bebizonyosodott, hogy a hivatalos válogatás filmjei és a zsűri díjazottjainak kiléte esztétikumon túl, a filmipar nagyjainak anyagi érdekei alapján dől el.

Ha számba vesszük a fesztivál többi szekciójának a filmjeit is, lenyűgöző összeghez jutunk: 69, mindenféle műfajú német produkció és koprodukció került a Berlinale versenyprogramjába (amely évente közel 400 filmet foglal magába). A versenybe válogatott alkotások közül kettő fontos díjat vitt el: Dietrich Brüggemann filmrendező és húga, Anna Brüggemann megkapta a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medvét a Kreuzweg (Stations of the Cross) című felkavaró, vallási hátterű felnövéstörténetre, ugyanakkor a zsűri nagydíja – az első számú Ezüst Medve – a már említett A Grand Budapest Hotelhez került, egy elbűvölő filmhez, amely a texasi Wes Anderson összetéveszhetetlen stílusában készült.

No trouble with business in big China

A Kínai Népköztársaság a világ második legnagyobb filmpiaca az Egyesült Államok után. A The Hollywood Reporter szerint a kínai mozik 2013-ban összesen 3,57 milliárd dolláros bevételre tettek szert, ami 27%-kal több mint az előző évben. Ha tartja ezt az ütemet, Kína 2020-ra világelső lesz, becslik a szakértők. Nemrég azt jósolta ugyanez a tekintélyes amerikai lap, hogy növekedni fog (a 2012-ben jóváhagyott 34 címről 44-re) azon külföldi (elsősorban hollywoodi) produkciók száma, amelyeknek a levetítését a kínai kormány engedélyezni fogja, ám az Állami Sajtó-, Kiadvány-, Rádió-, Film- és Tévéigazgatóság egy képviselője nemrég megcáfolta az információt, legalábbis folyó évre vonatkozóan. A berlini győzelem, illetve Kína és India (egy másik hatalmas, sokkal nyitottabb piac, amely hasonló egyezményeket kötött már Franciaországgal, Németországgal és Nagy-Britanniával) frissen bejelentett együttműködési megállapodása nyomán most már nem lenne meglepő, ha a Berlinale következő kiadásain például kínai–német koprodukciók bukkannának fel a versenyben. Röviden, a világ filmgyártásának nagy játékosai számára a Kínai Népköztársaság jelen pillanatban óriási kereskedelmi potenciált képvisel.

Ilyen körülmények között nem kell csodálkoznunk azon, hogy három kínai filmet válogattak be idén a Berlinale versenyébe: Fekete szén, vékony jég (Bai ri yan huo / Black Coal, Thin Ice, r. Diao Yinan), Tui na (Blind Massage, r. Lou Ye) és Wu ren qu (No Man’s Land, r. Ning Hao), az előbbi kettő ráadásul díjat is nyert. Diao Yinan noirja elnyerte a sóvárgott Arany Medvét (erre a teljesítményre korábban csak három kínai film volt képes, a legutóbbi 2007-ben), és a főszereplő Liao Fan – a filmbeli egykori nyomozó, aki beszeret egy titokzatos gyilkosságsorozat gyanúsítottjába – lett az első, Ezüst Medvével kitüntetett kínai színész. Továbbá egy operatőr, Yeng Jian is Ezüst Medvét kapott a kiváló képekért, amelyek a nem látók világába kalauzolnak el bennünket Bi Feiyu azonos című, népszerű regényének Lou Ye rendezte adaptációjában.

Diao Yinan: Fekete szén, vékony jég (kép a filmből)

Egy másik ismert kínai filmes, He Ping joggal jellemezte így a Berlinalét: „az elsőszámú ablak és nemzetközi felület a kulturális forradalom után az országból kilépett kínai filmek számára”. Zhou Tiedong, a kínai film nemzetközi népszerűsítéséért felelős ügynökség elnöke azt írta a blogján, hogy „Kína évtizede” épp csak elkezdődött. Meg kell mégis jegyeznünk, hogy mindhárom berlini versenyfilm a kínai vidéki élet aktuális problémáival foglalkozik, ami miatt egyik sem kedves a nemzeti cenzúrának. De amikor eljön annak az ideje, hogy a berlinihez hasonló sikereknek örvendezzenek, érdemeikkel büszkélkedhessenek, a kínai hatóságok pillanatig sem haboznak majd.

A japán filmek szintén a Berlinale-válogatók kegyeltjei közé tartoznak, és a veterán japán filmes, Yoji Yamada többször is szerepelt a versenyprogramban. Idén a rendező Chiisai ouchi (The Little House) című, az 1940-es években játszódó lélektani drámája Ezüst Medvét hozott Haru Kurokinak a legjobb színésznő kategóriában. Újabb siker tehát az ázsiai filmművészetnek, amelyet a fontos fesztiválokon továbbra is nagyra tartanak.