Szeress, ha tudsz!

Willard Carroll: Playing by Heart / Szeress, ha tudsz!

Ha nem világnagyságok és világnagyságák játszanák a főbb szerepeket, a Szeress, ha tudsz! aligha érte volna meg a mozi-forgalmazást. De mivel olyan nagy nevek láttak fantáziát a becsülettel összetákolt alapanyagban, mint Sean Connery, Dennis Quaid, Angelina Jolie és Ellen Burstyn (a sor még jó darabig folytatható), a nevekben rejlő lehetőségek, úgymint bevétel, bevétel és bevétel, nem maradhattak kiaknázatlanul.

Amúgy olcsó produkcióról van szó, Zsigmond Vilmos szépre fényképezett városképei (a helyszín Los Angeles) többnyire műterminek ható jeleneteket foglalnak keretbe. Nagyrészt szobabelsőkben bonyolódik a sztori: négy pár története.

A szokvány-dramaturgia szerint a kezdetben külön futó szálak a végén összeérnek, de addig még megismerkedünk a nyugdíjas éveiket taposó Paul (Sean Connery) és Hannah (Gena Rowlands); a színházrendező Meredith (Gillian Anderson) és az építész Trent (Jon Stewart); a színésznek készülő Joan (Angelina Jolie) és a rejtélyes Keenan (Ryan Phillippe); a házasságukból hagyományos és kevésbé hagyományos módokon menekülő Hugh (Dennis Quaid) és Gracie (Madeleine Stowe), valamint egy haldokló fiú (Jay Mohr) és az utolsó napokat kórházi ágya mellett átvirrasztó anyja (Ellen Burstyn) párosával.

Minden szinten szinte minden: az öregek elszámolást készítenek és perlekednek, a csalódottak félnek a csalódástól, a házasok saját levükben főnek és a fiatalok helyzete sem könnyű. De hogy ne legyen nagy kavarodás, egyetlen szereplő sem lépi át saját története határát, a tempó sem borzolja a kedélyeket, s hál’ istennek végül mindenki megleli a párját, megbékél múltjával és várakozva tekint a jövőbe.

A kákán is csomót keresőknek meg csak annyit: ez a film, nem az a film. Nem az, ami elrugaszkodik a közhely-szólamok szintjéről; nem az, amiben bárki is magára ismerhet; és még csak nem is az, ami humorral ellensúlyozná hiányosságait. Ellenben ez az a film, ami van olyan olajozott, mint egy vasárnap esti tévéjáték; ez az a film, amiben a sztárok önmaguk nagyságától eltelve ragyognak; és bizony ez az a film, amit bűnös élvezhetősége okán illik elmondani mindennek.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.