Oscar 2015, avagy a mellőzés meglepő ereje


Éves Oscar-prognózisunk következik.

Január elején még úgy tűnt, hogy hosszú idők óta ez lesz az egyik legfurább, ugyanakkor legkiszámíthatóbb Oscar-verseny. Furcsa, mert Richard Linklater 12 éven át forgatott filmje, a Sráckor (Boyhood) minden, csak nem tipikus Oscar-mozi. Nem könnyű, nem játszik a néző érzelmeivel, nem kínál fekete-fehér megoldásokat. A kritikusoknál persze olyan magasra szárnyallt, hogy miután még a Golden Globe-ot is megnyerte, emberfia nem fogadott volna ellene. Minden jól is alakult az amerikai realista filmkészítés legújabb remekművének kikiáltott alkotás számára, hiszen a kritikusok méltatásai után minden filmes szakszervezet jelöltlistáján felbukkant a címe, és az Oscar is kegyes volt vele, minden stratégiailag fontos kategóriában megkapta a maga jelöléseit.

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Nem is volt itt semmi hiba, csakhogy a többi papírforma viszont borult, amire aztán rá is ugrott a szaksajtó. Egyrészt a zömében fehér férfiakból álló testület megint semmibe vette a nőket, sem Ava Duvernay, a Selma című Martin Luther King Jr.-film rendezőnője, sem a szintén tuti befutónak tartott Holtodiglan forgatókönyvírója (Gillian Flynn) nem kapott jelölést, de számunkra most a harmadik nagy mellőzés a legérdekesebb: nem jelölték a Sráckor mögött szorosan második helyen álló Birdman vágóját, ami az elmúlt harminc év tapasztalata alapján felér egy halálos ítélettel, ha valaki el akarja vinni az este fődíját.

Kép a Boyhood (Sráckor) című filmből

Aprócska dolognak tűnhet ez, de látszólag az egész szakmát megmozgatta a hír, ami ezek után szinte egy emberként állt oda Alejandro G. Iñárritu Hollywood-szatírája mögé, és a Birdman elkezdett tarolni, szép lassan átvéve az elsőséget. Persze ez nem csak ezen múlott, hiszen a Birdman egyrészt tényleg nagyszerű film, másrészt közkedvelt, ráadásul az Amerikai Filmakadémia imádja, ha egy alkotás a showbiznisz kulisszái mögé vezet (lásd A némafilmes, Argo, Chicago stb.), és persze mostanában az sem árt, ha valami nem hollywoodi. Egy szó mint száz, a Birdman ütőképes ellenfélnek bizonyult, s két hét alatt meg is fordította a versenyt, megnyerve a Színészek, a Rendezők, a Producerek és az Operatőrök Szakszervezetének (Céhének) díjait, és ezzel a négyessel bizony már nem igazán lehet kikapni Oscar színei előtt sem. Az egyetlen zavaró tényező csak az lehet, hogy a Brit Filmakadémia BAFTA-díját a Sráckor nyerte, ami után kicsit elbizonytalanodhatunk, de még így is minimum 80% az esély, hogy a Birdman lesz idei legjobb filmünk.

Kép a Whiplash című filmből

A rendezők versenyében ugyanez a helyzet, a kezdeti éllovas Richard Linklatert lassan háttérbe szorította G. Iñárritu, akinek az Oscarja már majdnem olyan biztos, mint a kezdetek óta taroló színészhármasé: a női főszereplők között az Alzheimer-kóros irodalomprofesszort megformáló Julianne Moore (Still Alice), a női mellékszereplők közt a szép lassan felnövő fiú édesanyját játszó Patricia Arquette (Sráckor), a férfi mellékszereplők között pedig a Whiplash véreskezű zenetanárját elemi erővel megjelenítő J. K. Simmons már hónapok óta favoritnak számít, őket az Oscar sem fosztja meg a jól megérdemelt reflektorfénytől. Nem úgy a férfi főszereplőknél, ahol érdekes módon a minden más téren előtérbe tört Birdman került vesztes helyzetbe, miután a kritikuskedvenc Michael Keaton, a filmbéli nagy visszatérésére készülő elfelejtett szupersztárt játszó színészt először a Színészkamara, majd a Brit Filmakadémia is megfosztotta a trófeától, amely a világ legnagyobb koponyájának számító Stephen Hawkingot játszó Eddie Redmayne nyert A mindenség elmélete című filmért.

Kép A Grand Budapest Hotel című filmből

Szóval készülhetünk a rekorddöntögetésre, hiszen zsinórban ötödször nyerhet külföldi rendező Iñárritu személyében, és egy huzamban harmadik alkalommal fordulhat elő, hogy nem a legjobb film nyeri a legtöbb díjat. És ha már legtöbb díj, abban is egyetért mindenki, hogy ezt a címet idén Wes Anderson excentrikus meséje, a Grand Budapest Hotel birtokolja majd, amely a biztos látványtervezés, a kosztümtervezés és a maszk kategóriák mellé nagy eséllyel nyeri majd az eredeti forgatókönyvírónak és a zeneszerzőnek járó elismeréseket is. Hogy a sok független és külföldi alkotás között mi marad Hollywoodnak? Nem sok, de mostanában megszokhattuk már, hogy az álomgyár produktumai nem jutnak tovább annál, mint amit a Birdman is kikacag: majd övék lesz a hang (American Sniper) és a képi effektusok (Interstellar vagy Majmok bolygója) díja, mert úgy tűnik, már a szakma is belátta, Hollywood abból él, ami nagy és hangos.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.