Filmkiállítás. Buharovizmus. Mozgóképes határterületek


Február közepén nyílt, március 8-áig tekinthető még meg a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Kiállítótérben az Álomvadászat című rendhagyó kiállítás: Igor és Ivan Buharov, valamint Vasile Croat (azaz Szilágyi Kornél, Hevesi Nándor és Horváth László) alkotásaival találkozhat  a közönség. Többek közt kiállított filmek, filmrészletek, videomunkák, mozgóképes és videóinstallációk is láthatók a festmények, objektek, illetve szobrok társaságában. A kiállítás megnyitóján jelen lévő alkotókkal a filmről, az általuk képviselt filmes kísérletekről, korábbi alkotásaikról, filmes terveikről és alkotómunkájuk különlegességéről beszélgettem.

Az álomvadászat fogalompáros különleges szimbolikával bír, ha úgy tetszik fenonemológiai többletjelentéssel: a vadászat összekapcsolódik a vaddal – az álom az a vad lenne, amit nem ejthetünk el? Ez után a vadászat után lehetnek-e igazi trófeák vagy marad egy pszeudo, kvázi jelentéstartalom az elejtett vad kapcsán? Honnan jött az ötlet?

Ivan:  Van egy Álomvadasz Kft.-nk is. De egyébként az ötletet egy könyv adta. Miloran Pavic Kazár szótár  című, posztmodern könyve inspirált. A könyvben szereplő álomvadászoknak az a célja, hogy megtalálják azokat az embereket, akik egymás halálát álmodják. Álmokban vadásznak, álmokban vagyunk végig.

Igor: Mindenben, amit eddig csináltunk, mindenhol felbukkantak az álmok, volt egy 40 Labor nevű csoportunk, amit [Hevesi] Nándorral, [Horváth] Lacival meg Nyolcas Istvánnal csináltunk. Amikor a közös kiállítást terveztük, akkor is az jött be, hogy az álom és a valóság határán levő dolgok jelennek meg a kiállított alkotásokban.

Filmkiállítás. A kiállítások többnyire állóképeket mutatnak be, itt pedig filmeket látunk kiállítva, más médiumok sokasága mellett. A médiumok konglomerátuma, transzmediális kapcsolatok vannak jelen. Úgy tűnik, hogy valójában a médiumok közti átjárhatóság nagyon fontos számotokra. Mi áll ennek az attitűdnek a hátterében?

Vasile: Ha nagyon egy dologra éleznénk ki azt, amit csinálunk, akkor statikus lenne, akkor eljegecesedik a dolog, így jobban kifejezhetjük magunkat, és hát alapvetően mindenikünk foglalkozik zenével is meg egyéb manuális médiumokkal is, ezért adekvát.

Ma már elképzelhetetlen transzmedialitás, összmedialitás nélkül az alkotás. Sokféle műfaj és médium keretei közt nyilatkoztok meg, a zenétől a filmig, a festészettől a performanszig. Mi adja számotokra az átjárhatóságot a médiumok között, az esetleges párhuzamosságot vagy egybeolvadást?

Igor: A videók és a kiállított tárgyak mintegy öltöztetik egymást. Nem mindig cél, hogy egyszerre sok médium legyen jelen abban, amit csinálunk, de azért arra törekszünk, hogy mindig azt válasszuk, amiből a legjobban tudunk gazdálkodni.

Az alkotómunkátok domináns eleme a film. A legtöbb díjat mindenképp filmes területen kaptátok, legfőképpen a kísérleti jellegű filmekért. Rövid és kísérleti filmjeiteknek mi a mozgatórugója, mi az, amire figyeltek? Mit az a többlet, amit a film nyújt alkotóként?

Vasile: A filmjeink nem kategóriateremtőek. De nem is tartoznak nagyon szorosan egyik, már meglévő műfajhoz sem. Az elvárásoknak nem akarunk megfelelni a filmjeinkkel, a történetmesélés speciálisan buharovi, és ettől lesz adott esetben beengedő, akár játékfilmes elemeket is tartalmaz,  de teljesen elvont amatőr filmes elemeket is, és ettől sajátságos.

Ivan:  A készülő új filmünk is valamennyire hasonlít a korábbiakhoz, de más is. A műfaji határok nem léteznek számunkra. Ami sajátosan jellemez minket, az a buharovizmus.

Vasile: Ami meghatározó, hogy a jelenetek úgy vannak megformálva és felfűzve történetté a filmjeinkben, hogy nem egyértelmű semmi, nincsenek lezárva, nincsenek megválaszolva a kérdések, egyszerűen kérdések vannak feltéve, és ezért  a narratíva is elmozdul. Minden jelenet sok kimenetelű.

Igor: Sokszor szándékosan kihagyjuk két jelenet közül a közteset – ez  minden bizonnyal fejleszti a nézőt. Van mindig egy basic üzenet, amit szeretünk, hogy elhangozzon, de ezen kívül nyitva marad a film a befogadó, a néző előtt. Erre való törekvésünk egyértelmű a filmjeinben: rábízzuk a nézőre, hogy szabadon, asszociatíve próbálja meg összefűzni magának egységes egésszé a filmet. Ha ez nem is sikerül, szeretnénk legalább megmozgatni filmjeink által az embereket. Sokszor mondják, hogy nehéz és nem élvezhető, amit csinálunk, mert arra azért vigyázunk, hogy ne az legyen, hogy a néző beül és készen kap mindent, már az elején tudja, hogy mi lesz a vége. Úgy, ahogyan Godard mondta, minden filmnek van eleje, közepe és vége, csak nem biztos, hogy ebben a sorrendben következnek. A teljes munkásságunkat jellemzi az, hogy arra törekedtünk, hogy bár mi el akarunk mondani valamit, illetve valahogyan látunk valamit, de nem azt akarjuk mindenáron megerősíteni, inkább nyitva hagyjuk, inkább csak elkezdjük a történetet, a mondandót.

Úgy tűnik, elsődleges célotok, hogy feszegessétek a filmes határokat. Ehhez sajátos eszközhasználatot választottatok.

Ivan: Amatőrök vagyunk alapvetően. Lelkes amatőrök. A szó igazi értelmében. Azért forgatunk 16 mm-es filmet, mert nem kaptunk super 8-ast. Lassan már ezt sem lehet kapni. De valószínűleg át fogunk térni videóra. Az megint egy érdekes kérdés lesz, hogy ott az ember hogyan próbálja meg használni a lehetőségeket. A super 8-asnak más a textúrája, más az anyaga, van egy anyagi vonzata, van teste a filmnek.

Igor: Mi szeretjük a super 8-ast, ez a mi választásunk volt, ez jobban esik a szemünknek. Más a munkafolyamat, más gondolkodásmódot feltételez. Olyan mint az igazi születés: mindig tartogat meglepetéseket. Minden a vágóasztalon dől el.

Az alkotói álnevetek még a pályátok kezdetén rátok ragadt, tudatosan, célirányosan választott név. Sokak élnek a lehetőséggel, hogy művésznevet használnak, azonban jóval ritkább, hogy zárójelben használják a valódi nevüket is. Meséljetek a név dualitásáról, mit jelent nektek és milyen célzattal van így?

Vasile: Én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy Magyarorszagon inkább román vagyok, Romániában meg inkább magyar. 

Ivan: Én is meglepődtem, hogy itt a Magmában mindkét nevünk fel van tüntetve. Van még három álnevünk, nekem például a Nikkel Pakli és a Pumi Lemoné – van egy állandó fluktuáció a nevek közt. Nem zavar és sokszor nem is fontos, hogy egyszerre hány név jelenik meg velünk kapcsolatban. Saját néven mi csak dokumentumfilmeket csinálunk.

Vasile: Én például azért használom a Vasile Croatot, mert emberek sokszor nem tudják beazonosítani a Horváth Lászlót. Egyszerűbb így.

Milyen filmen dolgoztok? Mi a tétje az újabb próbálkozásnak?

Igor: Merülő Szaturnusz – most még úgy gondoljuk, hogy ez lesz a címe. És valószínűleg ez is marad. Egy egészestés film lesz. A cím egy Weöres Sándor-versre utal, erre alapoz a film is.

Ivan: A pásztorbot eltörött és elvették a pásztornak a nyáját – Weöres olyan szépen leírja a mai magyar helyzetet. Az utolsó sora az, hogy ott vannak a disznók a vályúnál, habzsolnak, és egymás fejétől aligha látnak valami más, mint lobogó füleket. Megy lefelé a vonat a szakadékba, és nem igazán lehet megállítani. Vagy lehet, hogy  a szakadékban van valami, vagy…



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.