Videodrome

Gore Verbinski: The Ring / A kör

A média befolyása alatt élünk. Mindennapjainkra egyre jobban kihatnak mindazok a banálisan megszerkesztett információhalmazok, melyek formálják személyiségünket; megmondják hogyan gondolkodjunk és érezzünk, minek örüljünk és mitől rettegjünk. A közvetítő közeget korunk technikai csodái képezik. Vajon mi történne, ha egy tömegkommunikációs médiumon keresztül halálos kórt lehetne terjeszteni? Mi történne, ha egy médium segítségével egyenesen a túlvilágról érkeznének hozzánk üzenetek?

Hideo Nakata 1998-as Ringu című japán horrorjának ez volt a kiindulópontja. Egy kislány szelleme küldi a rontást zaklatott világunk beteges lakóira, s mindezt egy videokazetta segítségével teszi. Hollywood hamar lecsapott a témára, s a DreamWorks égisze alatt gyorsan elkészült az amerikanizált változat, amely – meglepő módon – pazarul sikerült. Adott tehát egy új „városi legenda”: eszerint létezik egy bizonyos videokazetta, melyen található egy pár perces szürrealista filmetűd. A sokkoló képsorok megtekintése után megszólal a telefon, s egy síri hang közli velünk, hét nap múlva jobb létre szenderülünk. A hetedik napon pontban este tízkor be is következik a tragédia, mely kizárólag a kazetta lemásolásával kerülhető el.

Rachel (Naomi Watts) nem hisz az efféle mendemondákban, de unokahúga rejtélyes halálát követően nyomozni kezd. Filmmegszállott volt barátja Noah (Martin Henderson) és parafenomén kisfia Aidan (David Dorfman) is csatlakoznak hozzá. Egyebet nem is tehetnének, hiszen Aidan különleges képességei miatt otthonosan mozog a témában, Noah pedig a videofilmek tudoraként szintén megtekintette a gyilkos remekművet. A felvételen található avantgárd képsorok nyomra vezetik Rachelt, s ahogy egyre jobban elmélyül Samara Morgan, a démoni lelkületű kislány szörnyű múltjának eseményeiben, úgy döbben rá, hogy valami megmagyarázhatatlan, nem evilági gyilkos erő ellen vette föl a harcot.

Gore Verbinski (Egértanya, A mexikói) művének legnagyobb erőssége, hogy az oly divatos tini-horror és mészárlós rémmeséktől eltérően sokkal inkább Hitchcockot idéző dramaturgiai fogásokkal a tudatalattinkat célozza meg, s ettől a film teljes hossza alatt szálanként cincálja szét idegeinket. Az idézett művek között nemcsak a Psycho vagy a Hátsó ablak jól ismert képsorait ismerheti fel a műfajban jártas néző, de itt-ott felsejlik a Hatodik érzék, az Omen, a Sikoly vagy Cronenberg Videodrome-jának néhány emlékezetes jelenete is. Mindezeket megbocsátjuk Verbinskinek, mert bár filmje nem vált mérföldkővé a horrormozik tarkabarka sorában, kiváló stílusérzékkel sikerült vérfrissítést végeznie ezen a beteges, zombivá fonnyasztott műfajon.

A kör záró képsoraitól kissé megnyugszunk. A sokszorosítás felment a halál terhe alól. Rachel és kisfia másolják a kazettát. Amerika másolja Japánt. Az üzenet milliókhoz jut el. A kór milliókhoz jut el. Vagy terjeszted, vagy belehalsz. Vajon tényleg megnyugodhatunk? Ördögi kör.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.