Háború a természet lágy ölén

Antoine Fuqua: Tears of the Sun / A Nap könnyei

Antoine Fuqua nevét a The Replacement Killers óta ismerem. Akkor Chow Yun-Fat-ért ültem be, ezúttal inkább a kíváncsiság vezetett: mi lehet a Bruce Willis-es plakát mögött? Az új Fuqua-film Nigéria kies tájaira kalauzolja a nézőt. Háború és őserdő. Kötelesség és lelkiösmeret. Tragédia és glória. Hősiesség és... nos, ennek nincs párja. Fuqua és csapata fogta a műfajt, a régi és új kliséket összekeverte, és létrehozott egy hibridet, amely valahol a The Green Berrets és a Platoon között mozog. Ez eddig rendben is volna.

Bruce Willis igazi Rambo-árnyék, amelyhez az is hozzájárul, hogy a film elején szinte meg se szólal, csak időnként összevonja a szemöldökét. És később is hozza a katonai robot mivoltán győzelmet vevő ember figuráját, tehát vele sincs semmi baj. Monica Bellucci már nem mozog olyan otthonosan az erdőben, szenvedése és humanizmusa idegenül hat – kis cinizmussal azt mondhatnám, az urbánus környezet jobban illene hozzá. De még ez is elmegy. A cserbenhagyott, majd mégis kimentett feketék pedig, teszik a dolgukat, szenvednek, menetelnek, meghalnak, megmenekülnek.

A háttérben ott az őserdő, amelyet az operatőr vegyes tartalmú kontrasztként folyamatosan bevesz a képbe, meg a multikultis világzene, amely szintén kontrasztként van jelen, hiszen a másik kultúráját tisztelni kell. Az olyan apró hibáktól, mint az énekelve menekülés, a beállítási bakik, az „Isten elhagyta Afrikát”–típusú blőd beszólások, no meg az enyhén szólva nevetséges utolsó csata, most eltekintek.

Igazából ideológiai gondjaim vannak ezzel a filmmel. Fuqua ugyanis odabiggyeszti Edmund Burke brit államférfi mondatát, miszerint „A gonosz győzelméhez csupán arra van szükség, hogy egy jó ember ne cselekedjék.” Nem egyszerű akciózásról van tehát szó, hanem itt, kérem, nevelés folyik. Moralizál a farkas. Ettől a pillanattól kezdve pedig számomra az egész menekülés – hősi halál – tömegmészárlás – heppiend sántít. Ahhoz, hogy A domb, vagy akár az Apokalipszis, most szintjét el lehessen érni, nem elég a nigériai dzsungel, a hősi láz, a vendégszöveg és Willis összevont szemöldöke. A felület karcolászása azaz.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.