Egy fiatal detroiti srác apoteózisa

Curtis Hanson: 8 Mile / 8 mérföld

U alakúra gyűrt baseballsapkát viselő Eminem-rajongók, túlméretezett farmerben. Vihogó lányok, akik Pinket követve szeméremvonalig lehúzva hordják a nadrágot, vagy, mint Nelly, hagyják elővillanni a fekete csipketangát. Mögöttem valaki rapritmust perceg, a mellette levő hadar és gesztikulál. Elsötétítés után a hangzavar alábbhagy, és a raprajongók gyakorlatilag néma áhítattal fogadják be, távol Hollywoodtól, kedvencük, Eminem első filmjét.

De ahogyan nem kell bokszrajongónak lenni ahhoz, hogy az ember szeresse a Rockyt, a 8 mérföldet sem csak azok élvezhetik, akik hip-hopban utaznak. Eminem első filmje nem egy elnyújtott rapklip, nincsenek gyors vágások, se fürdőmedencés jelenetek, nem tűnnek fel luxusautókban pózoló, vastag aranyláncos gengszterek és egyetlen táncosnő sem rázza a fenekét a kamera előtt. Ez a film az emberi kitartásról szól, arról, hogy ha célt tűzünk ki magunk elé az életben és erősek vagyunk, miénk lehet a győzelem.

A 8 mérföld egyszerre vígjáték, dráma és akciófilm, vagyis vegyes műfajú produkcióról van szó. Az Oscar-díjas rendező, Curtis Hanson arra törekedett, hogy olyan munkatársakat találjon, akik a független és a mainstream filmkészítésben egyaránt otthon vannak.

A történet Detroit, 1995. Itt lakik ifj. Jimmy Smith/Nyúl (Eminem), aki a semmi szélén egyensúlyozva él, alkalmi munkából tartja el magát, miközben rapklubokba jár és arról álmodik, hogy végre felfedezi valaki. A történet elején azonban ennél is mélyebbre bukik, felsül egy fellépésen, ráadásul szakít a barátnőjével, így kénytelen hazaköltözni alkoholista anyjához, aki egy rozoga lakókocsiban lakik kislányával és új pasijával, aki annak idején Jimmy líceumi évfolyamtársa volt. Haverjaival együtt Nyúl kissé ügyefogyott csapatot alkot: míg a helyi rapkirályok fényes fekete dzsipekkel járnak és mindenkit elvernek, aki az útjukba kerül, addig ők azzal vannak elfoglalva, hogy felgyújtsák a 8 mérföldes út másik oldalán álló elhagyatott házat, mert az vonzza a bűnözőket, különösen, akik nőket akarnak megerőszakolni. Ám ők nem szórakozásból gyújtogatnak, hanem így fejezik ki tiltakozásukat a tarthatatlan helyzet ellen.

 

Az „elhagyott ház” felgyújtása érzelmi fordulópont Nyúl számára, az ott talált fénykép arra emlékezteti őt, hogy az épület korábban egy család otthonául szolgált és talán olyan boldog családi életnek nyújtott teret, amilyenben neki soha nem volt része.

A film száztíz percében persze szó esik még szerelemről és némi szexről is, de azért a hangsúly a rapen és az önmegvalósításon van. A csonka és befejezetlen történet, az elvarratlan szálak teszik hitelessé a filmet. A filmben az alkoholista anya nem hagyja abba az ivást, a szerelmesek nem találnak egymásra és még Jimmy sem kap lemezszerződést. Az alkotók csak kis sikereket engedélyeznek, de mindez jobban hasonlít az életre, mint bármilyen hamis happy end.

A dokumentarista képek, beállítások szintén a hitelesség érzetét keltik, nincs itt gondosan dizájnolt nyomor, lakberendezők által összeválogatott szegénység. A szorongatóan reális történetet a rapbetétek nem teszik tönkre, a film nem kelti musical hatását, sőt az agresszív szövegelés kiegészíti a történetet, aláhúzza a fontosabb részeket. A 8 mérföld reálisan, hatásos művészi eszközökkel ábrázol nemcsak egy élethelyzetet, de egy különleges szubkultúrát is.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.