A fa és a leesett alma közötti távolság

Michael Caton-Jones: City by the Sea / Az igazság órája

A film vészjóslóan semmitmondó címe, Az igazság órája, valamint a rendőr-főszerepet játszó Robert de Niro meggyőző előjelnek tűnhetnek egy puskaporos szagú, szirénáktól visszhangzó délutánhoz. Ennek ellenére, aki vérbeli akciófilmre várt, valószínűleg végig fogja unni a moziban töltött közel két órát, mert Michael Caton-Jones (A Sakál, Rob Roy) legújabb filmje Vincent LaMarca (Robert De Niro) rendőr drámáját mutatja be, drámát olyan értelemben, hogy közben ő egyszer sem rántja elő pisztolyát.

A huszonöt éve tevékenykedő rendőr egy Picasso nevű drogárus meggyilkolása kapcsán kezd nyomozni, ám hamarosan rájön, hogy a tettes saját, 21 éves drogfüggő fia, Joey LaMarca (James Franco), akit hárpia anyjával együtt régóta otthagyott, és aki kilátástalan nyomorában arról álmodik, hogy egy szép napon Floridába fog repülni. A szituációt és a főszereplő idegeit azonban előzmények is megbolygatják: mint kiderül, Vincent kiskorában az apjának is meggyűlt a baja a rendőrökkel, olyannyira, hogy, miután jó szándékú gyermekrablással próbálta kipótolni keresetét, az elektromos széken végezte. (Arra ugyebár nem gondolt, hogy az elrabolt csecsemő megfulladhat a rácsavart takaróban.) Fia, Joey után pedig nem egyedül a rendőrség nyomoz, hanem Spider (William Forsythe) is keresi. Ő a meggyilkolt drogárus, Picasso társa, és eltűnt pénzét keresztényinek nem nevezhető módon próbálja visszaszerezni Joey-től.

A bonyolultnak tűnő történet valójában a főszereplő belső konfliktusa köré épül. Egyrészt apai ösztöne és a belső vád – mely szerint közvetetten ő is hibás lehet a történtekért – arra ösztönzi, hogy próbálja megmenteni a fiát, másrészt túlbuzgó rendőrként a tettes előállítására törekszik. Vincent humánus oldalát hivatott kiemelni jelenlegi barátnője, Michelle (Frances McDormand) is, akit szinte minden nap hazakísér a színházból, viszont aki semmit nem tud rendőri múltjáról. Emiatt szerepe egy adott ponton arra redukálódik, hogy tágra nyitja szemeit, amint szembesül barátja hétköznapinak nem mondható történetével.

Michael-Caton Jonesnak öt év kellett, amíg A Sakál című filmjét valahogy kiheverte, ezúttal korábbi filmjeiben bevált megoldásokat alkalmazva próbálta összehozni legújabb alkotását. Az igazság órája erősségei ez alkalommal is a színészek, és ezért szerencsés húzás, hogy korábbi filmjéhez, a Rob Royhoz hasonlóan itt is inkább a jellemek kibontakoztatására és konfrontációjára helyezi a hangsúlyt, mint az akcióra. Robert de Niro elemében érzi magát ebben a szerepben, jól is jött számára ez a váltás az utóbbi évek vígjátékai után, és James Franco sem hagyja a nagy öreget, hogy egyedül vigye a vállán a filmet. Jól alakít George Dzundza is, aki Vincent rendőrtársaként jelenik meg a filmben, valamint William Forsythe is hihetően játssza el a kemény fiú szerepét.

A forgatókönyv Michael McAlary valós történetet feldolgozó cikke alapján íródott, szerencsére tartalmaz érdekes fordulatokat, így a film is élvezhető lesz, párbeszédei viszont helyenként inkább hatásvadásznak, mint természetesnek tűnnek. Említésre méltó a helyszín is, amiről a film angol címét kapta: az egykor igen kedvelt üdülőváros, Long Beach – mára romos házak és puszta szállodák, kaszinók gyűjteménye – egy enyhén dekadens, a drámához viszont illő keretet biztosít.

Egy élvezhető filmre ül be a néző, amit azonban hamar meg lehet emészteni és hamar el lehet felejteni.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.