Üzenetek VHS-en

Érintő – Egyetemisták és Főiskolások Filmszemléje, Piliscsaba

A szervezők az idén szemtanúkat toboroztak – olyan résztvevőket, akik kíváncsiak társaik új alkotásaira, saját filmjük fogadtatására.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán november 9-11. között harmadszor rendezték meg azt a filmszemlét, amely több szempontból más, mint a magyarországi szemlék. Az Érintő ugyanis elsősorban az egyetemista és főiskolás korosztályt célozza meg, de nem a filmszakosokat, és nem is a teljesen amatőr alkotókat. A szemle bensőséges, műhelyszerű hangulatban zajlik, Budapest forgatagától kicsit eltávolodva, Piliscsaba dombjainak rejtekében. Ez a jól behatárolt korosztály és „szakmai színvonal”, valamint a hangulat teszi egyedivé az Érintőt.

Tóth Zoltán András és Magdó Emil főszervezők az idén szemtanúkat toboroztak – olyan résztvevőket, akik kíváncsiak társaik új alkotásaira, saját filmjük fogadtatására, vagy akik egyszerűen csak hozzáértő szemüket kívánják fejleszteni. Nézőket vártak, akik látni és láttatni tudják a világot, akik képesek a film sajátos formájának, a VHS-en küldött üzeneteknek a befogadására.

“Az idei szemlével ismét megpróbáljuk elérni kitűzött célunkat: kapcsolatot teremteni a film és a film műfajával kísérletező ember között.

A film. Ez legyen most is VHS. Könnyen beszerezhető, egyszerű a kezelése, pillanatok alatt megjeleníthetőek rajta az alkotó elképzelései. Ezekkel az előnyökkel szemben azt a (nem) kis minőségromlást is elnézhetjük, ami ennek a rendszernek a sajátja. (…)

Az ember. Ebben sem történt változás, hiszen azoknak a diákoknak a filmjeit vártuk, akik ismerkednek a filmkészítés eszközeivel. Azokét, akiknek már megszületett a képzeletükben a film, és ezt a gyakorlatban is megvalósították. Nem baj, ha nem teljesen tökéletes a kompozíció, nem „lebeg” a kamera, vagy „megugrik” a kép. A fontos az, hogy mondanivalója legyen, és ezt – a filmkészítés bármelyik szabályrendszerébe illesztve – megfogalmazza. Ugyanakkor a szabályok áthágása is tekinthető egyfajta szabálynak.

Végül a kapcsolat. Ennek első feltétele, hogy az alkotó üzenete érthető legyen. A második pedig, hogy jelen legyünk, és reagáljunk erre az üzenetre, akár tapssal is. Ennek a kapcsolatnak szeretnénk idén is fórumot biztosítani, bízva abban, hogy ezek a VHS-en küldött üzenetek célba érnek.” (Részlet a szemle katalógusában megjelent írásból.)

Üzenetek pedig érkeztek szép számmal, hiszen összesen 106 filmet vetítettek le két nap alatt a szemlén, ahol bensőséges hangulat alakult ki a részvevők és a zsűri között. Az idei Érintő meglepetést is tartogatott azon alkotók számára, akik személyesen is eljöttek a szemlére. Nekik ugyanis lehetőségük volt arra, hogy Találkozás címmel ott helyben egyperces szösszeneteket készítsenek. Ötletekben és vállalkozói kedvben nem volt hiány, szinte minden alkotó kihívásnak a tekintette feladatot. A közönségnek a legjobban az a film tetszett, amelyben a bátor fiatalok egyenesen Jancsó Miklós egyik filmjét parodizálták.

A technikai nehézségek és a mezőny egyenetlensége nehéz helyzet elé állította a zsűrit, Jancsó Miklóst, Zalán Vincét, Fesős Andrást, Dér Andrást és Vajda Pétert. Hosszú tanácskozás után tudtak csak dönteni, ám ez sem volt mindig egyhangú. Ez csak azt bizonyítja, hogy a filmek igen sokfélék voltak, és hogy a zsűriben is többféle irányzat képviselői kerültek egy asztalhoz. Végül 14 film díjazásáról döntöttek, ügyesen megoldva az alkotók szakmai színvonalából adódó akadályokat is.

Zalán Vince, a zsűri „szóvivője” nem akart felületes összegzést megfogalmazni, de azt elárulta, hogy a döntéskor elsősorban azt értékelték, ha érezhető volt, hogy az alkotó komolyan veszi, amit csinál. A zsűri tagjaiban szélsőséges érzéseket ébresztettek a filmek. Egyrészt csalódottak voltak egyes alkotások színvonala miatt, másrészt mindegyikőjük számára volt egy-egy olyan film vagy filmrészlet, amely elevenen élt bennük pár nap múlva is. A filmkritikus szerint ez a legtöbb, amit egy jó film a nézőnek adhat. A zsűri számára a döntésben a legnagyobb kérdést az jelentette, hogy – mint eddig minden évben – a szemlén olyan filmek is megjelentek, amelyek profibb körülmények között készültek, főiskolások által. Azt nem szerették volna, ha ezek viszik el a díjak nagy részét, így teljesen külön kezelték azokat, és a zsűri díjában részesítették közülük a legjobbat. A döntés talán itt volt a legnehezebb, mert ebben a kategóriában jól elkészített filmek versenyeztek. Jancsó Miklós kiemelte, hogy ezek, akár professzionálisnak is nevezhetőek, hiszen az alkotók megkeresték a nézők számára érdekes embert, vagyis teljesítették a szakma alapkritériumát. Egy ember éppen attól válik alkotóvá, hogy más mint a többiek, és elképzeléseihez szereplőket is keres. Fontos kitétel volt még az is, hogy kísérletezzen technikai lehetőségekkel, vagy a már ismertet új módon használja fel. A fikciós filmekben Zalán Vince arra figyelt fel, hogy az alkotók gyakran hagyták magukat a zenétől vezettetni, ami egy idő múlva kivette kezükből a rendezést. Mivel nehéz belevágni, sok esetben a zene szabályozta a film hosszát, szükségtelenül elnyújtva azt. Ugyanez vonatkozik a „passage” képekre is, azokra, amelyek átvezetnek egyik jelenetből a másikba – a filmek manapság gyorsabbak és rövidebbek.

Az alkotók három kategóriában nevezték be filmjeiket a szemlére (fikciós-, nem fikciós-, és animációs filmek), de a zsűri úgy érezte, hogy ezeken kívül nem csak a profibb filmeket kell külön kategóriába sorolni, hanem még két csoportosítás szükséges. Így született meg az „örömfilmek” kategóriája – az elnevezés Jancsó Miklóstól származik –, amelybe azok az alkotások kerültek, melyek diákhumorukkal a home videókhoz közelítenek; továbbá a „nagyon rövid filmek”, amelyek érdekes módon technikailag is mívesebbek, átgondoltabbak voltak, valamiféle gyakorlottságról téve tanúságot.

Vajda Péter úgy érezte még mindig nem omlottak le a formalitás falai, és ez akadályozza meg a közvetlen kapcsolatokat az alkotók között. Fésős Andrást a kíváncsiság hajtotta, hogy új ötletekre leljen, hiszen a szakmában mindenki elles valamit a másiktól. Az is érdekelte, hogy a fiatalok milyen ötleteket dolgoznak fel mostanában, hiszen fontos dolognak tartja, hogy a film meglepje a nézőt.

A fiatal alkotók filmjeikkel nagyon gyakran a környező médiavilágra reflektálnak, arra, amit a tévében látnak, és nem a valóságra. De ez egy ördögi, virtuális kör, mert a filmek egyre inkább médiafüggőek, és azok számára, akik nem rendelkeznek a témakörben előismerettel, nem is érthetőek. „A tévé ma létünk bizonyítékaként szerepel” – állapította meg a filmkritikus, Fellinit idézve, aki szerint az emberek úgy érzik, ha nem szerepeltek legalább egyszer a tévében, akkor nem is éltek. Ugyanakkor a sorozatok miatt a film teljesen elveszíti képi jellegét, vizuális igénytelenséget ébresztve a nézőkben. Zalán Vince az alkotókat pimaszságra, szemtelenségre bíztatta, amivel új utakat kereshetnek a reflektálásra, és árnyaltabban teremthetnek kapcsolatot a nézőkkel.

A szemlén több határon túli film is jelen volt, aminek a zsűri külön örült. Kiemelték az erdélyi alkotók társadalmi érzékenységét, a drámai feszültségek bemutatását, amelyek a magyarországi filmekből érthetetlen módon hiányoztak.

Az idei Érintőről mind a zsűri, mind a részvevők elégedetten távoztak. Az előforduló hiányosságok ellenére a jelenlevők, ha díjjal nem is, de minden bizonnyal jó néhány kedves és szórakoztató alkotás élményével gazdagodtak. Az is lehet, hogy éppen kedvet és ötletet kaptak egy újabb film forgatásához. Hiszen jövő novemberben újra lesz Érintő. Kezdődhetnek az újabb forgatások!

Az Érintő 2000 díjazott filmjei

A zsűri díja:

  • Kacsó Sándor, Keno Verseck: Bogdan az utcán - Portréfilm egy bukaresti utcagyerekről, mindennapjairól, barátairól, „munkahelyéről”, otthonáról - a bukaresti Északi Pályaudvarról.

Fikciós filmek kategóriája:

  • Orosz Dénes: Pillanatok
  • Madarász István: Morális Bypass - Bibliai példázatok újrahangszerelt, kicsit felturbózott változata, vígjáték formában.

Nem fikciós filmek kategóriája:

  • Farkas Dániel: Egy volt drogos élete - Igaz történet egy fiúról, aki kábítószeres volt, leszokott, majd tragikus véget ér élete.

“Örömfilmek” kategóriája:

  • 1. díj: Braun Lajos, Rácz Péter: Hideglelés 2The new blair bitch project - A nagy vihart kavart Ideglelés - The Blair Witch Project c. áldokumentumfilm paródiája.
  • 2. díj: Endrődy Szabolcs, Illés Márton: Bernhard és Philip - A budapesti oroszok és dánok válasza a burzsoázia diszkrét májára.
  • 3. díj: Ducki Tamás, Nagy Tamás, Veréb Géza: Ipari Tócsa - Ihlet nélkül Bükkmogyorósdon, ahol a látszat ellenére nem az alkotók gyújtották fel a falut.

“Nagyon rövid és egyben technikailag legkidolgozottabb filmek” kategóriája:

  • 1. díj: Jung Lídia, Kamerda Károly: Trilla - Adaptáció Örkény István: Trilla című egyperceséből.
  • 2. díj: Streba Zoltán: Triál - Biciklisek bemutatása több helyszínen Eger városban, ahol gyakorolnak.
  • 3. díj: Kovács-Gombos Ádám, Rónaszéki Kriszta, Guitmann Ágoston: Ősz: Werk - Rövid szösszenet a tábori és az őszi érzelmekről, hangulatokról sok hulló levéllel.

Animációs filmek kategóriája:

  • 1. díj: Kiss Flóra: Egy húron - Szerelmesfilm, boldog véggel.


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.