Geggel fűszerezve az igazi

Közönségtalálkozó Ternovszky Bélával

Vakáción a Mézga család, Macskafogó, Pumukli – és 22 év elteltével tavaly készült el Macskafogó 2 – A sátán macskája, melynek vegyes visszhangja volt a magyarországi médiában. Jakab-Benke Nándor a folytatásról, elvárásokról, illetve az animációsfilm-készítésről kérdezte Ternovszky Béla rendezőt.

Azt mindannyian tudjuk, hogy egy játékfilmben miként dolgozik együtt a rendező a színészekkel. De hogy működik ez egy animációs filmnél?

Egy animációs fim készítése során akkor találkozunk a színészekkel, amikor a hanganyagot készítjük, vagyis amikor felvesszük az előhangot, a dialógusokat. Ilyenkor egy szinkronrendező instruálja a színészeket. A Macskafogó 2 esetében nem sok dolga volt a szinkronrendezőnek, hiszen a Kossuth-díjas színészek értettek a mesterségükhöz.

A hanganyag elkészítése után fognak neki a figurák megtervezésének, vagy azok már korábban megvannak?

Nem, az irodalmi forgatókönyv, majd a figurák megtervezése, illetve a képes forgatókönyv lesz meg először. A látható grafikai munkák hamarabb elkészülnek, hiszen csak így tudunk egy rajzfilmhez finanszírozást kezdeményezni.

A két film két teljesen eltérő korszakban készült, majdnem 22 év különbséggel. Milyen nehézségekkel kellett szembenézni akkor, illetve most? A produkciókban megjelenő politikai utalások, áthallások mennyire voltak tudatosak?

Habár a Macskafogó egy fiktív társadalom problémáiról szól, minden alkotásban benne van egy kicsit a saját életünk is, a kor jellemzői, amiben élünk. De direkt módon nem akartunk politizálni, inkább csak viccelődtünk. A Pannónia Filmstúdió őskorszakában az állami dotációból évente meg lehetett csinálni egy egész estés animációs filmet. Mire a Macskafogó forgatókönyve elkészült, és a Filmfőigazgatóságtól egyértelmű elutasítást kapott – olyan megfogalmazásban, hogy „a filmterv sem művészileg, sem kultúrpolitikailag nem támogatandó” –, addigra az árak úgy elszaladtak, hogy abból az állami támogatásból nem is lehetett volna megcsinálni a filmet.

Különböző szerencsés véletlenek során viszont megjelent egy magyar származású kanadai producer, illetve beszállt a Pumukli-filmem német producere is, s így, nehezen összejött az első rész költségvetése.

Utólag, amikor a Filmfőigazgatóságon bemutatták produkciónkat a szokásos évi termelés között, indignálódottan rótták fel az igazgatónak, hogy miért nem lehetett semmi előrejelzést hallani erről a jó animációs film. Utólagosan megszégyenülve 10 millió forinttal hozzájárultak a költségvetéshez.

Hogyhogy ennyi idő után belefogtak a folytatásba?

Nem akartunk folytatást. Ritkán fordul elő a filmtörténetben, hogy egy sikerfilm folytatása megüsse az első rész nívóját, színvonalát. Mi sem ringattuk magunkat abban az illúzióban, hogy nekünk majd sikerülni fog. Viszont 20 év elteltével nem volt rá esély, hogy egy előzmény nélküli animációs tervre össze lehessen szedni 600 millió forintot – ennyi volt a két évvel ezelőtt forgatott Macskafogó 2 költségvetése. A producerek úgy gondolták, hogy a Macskafogó – ahogy a Vuk is – olyan kultuszfilmmé vált produkció, amelynek folytatására nagy valószínűséggel találunk befektetőket. Így engedtünk a folyamatos ostromnak, és belementünk a második részbe.

A Macskafogót két névvel szokás fémjelezni: Ternovszky Béla rendező és Nepp József forgatókönyvíró. Kié volt az ötlet, ki mozgósította a másikat?

Az ötlet az enyém volt, én kértem meg Dódit, hogy írja meg a követező rész forgatókönyvét. Mikor az első szinopszis elkészült, közösen eldöntöttük, hogy ez még nem az igazi. Majd megírta a másodikat, harmadikat, amire a készülő produkció köré szerveződő kollégákkal együtt rábólintottunk.

Akkor Nepp József gondolom sok időt töltött a különböző jelenkori kulturális termékek közötti vizsgálódással, mert azt hiszem a Macskafogó 2 – A sátán macskája még médiatudatosabb, mint az első rész.

Ezek a dolgok nem annyira Nepp Józsefnek köszönhetőek. Az első rész után kiderült, hogy filmbeli szóviccek önállóan életre keltek, szállóigékké váltak. Ezért a Macskafogó 2-vel szemben ez egyértelműen megfogalmazott elvárás volt. A fiatal kollégák jobban megfigyelték a kor filmes irányzatait, termékeit, s ők építették be ezeket az utalásokat, mint értékköveket a filmbe.

Mennyire sikerült ezeket az elvárásokat beváltani? Én személy szerint betegre nevettem magam az elmúlt másfél órában. A magyarországi közönség hogy reagált a rajzfilmre?

Olyan nagyok voltak az elvárások, hogy az kissé bénítóan hatott ránk. Az első reakciók inkább a csalódás hangjai voltak. Amikor viszont ezek lecsengtek, a negatív kritikákra pozitív reakciók cáfoltak rá, akkor kezdtek helyére kerülni a dolgok.

A Macskafogó nagy sikerre tett szert más nyelvterületeken is, több szinkron is készült. Mennyi esélye van erre a népszerűségre a második résznek, főleg a szóviccek és az utalások miatt?

Abban reménykedtünk, hogy azok az országok, amelyek megvették az első részt, azok megveszik a Macskafogó 2-t is. Az elsőnek viszont óriási előnye volt, mert a kanadai és a német producerének köszönhetően, a magyarországi megjelenésével majdnem egy időben elkészült az angol, illetve a német szinkronja is. A sátán macskájánál ez nem így történt, ezért ennek sokkal nehezebb útja lesz. Viszont első produkciónk a sikeres fogadtatás után különösebben nem büszkélkedhetett fesztiváldíjakkal. A Macskafogó 2 ilyen szempontból már lekörözte, hiszen két héttel ezelőtt egy kínai animációs fesztiválon elnyerte a zsűri különdíját. Nem tudom, hogy ezek után Kína megveszi-e a filmet, de ez egy komoly piac lenne.

Visszatérve egy kicsit a technikára: tudjuk, hogy egy játékfilmnél nagyon sok nyersanyag kivágódik, eltűnik. Megtörténik-e ez az animációs filmeknél, a már megrajzolt anyagot ki kell vágni? Gondolom ebből sokkal nagyobb sértődések lehetnek, mivel ebben az esetben nagyobb a befektetett munka…

Megtörténhet. A gyártásvezetők szeretnék a túlforgatást minimálisra redukálni, mivel az elvégzett munkát egyszer legalább ki kell fizetni. Mi alkotók pedig minél nagyobb túlforgatással dolgoznánk, mert könnyebb így válogatni, átvágni. Így örök konfliktusban vagyunk a gazdasági emberekkel. Az a legfájóbb, ha a fűszerből, a poénokból, a gegekből kell elhagynunk, mivel az alapsztorit nem lehet megcsonkítani. Így a test nem sérül, de színek vesznek el.

Melyek a további tervek?

Kicsi a valószínűsége annak, hogy még egy ilyen nagy volumenű produkciónak nekifognék. Ha a Macskafogó 2 nem is rontotta az esélyeit egy újabb egészestés rajzfilm tervbe vételének, az időközben elkészült Vuk 2 annál inkább. Nem valami rózsásak a kilátások…

Képgaléria: Macskafogó 2 – A sátán macskája



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.