A létezés méltósága

5. VERZIÓ – Budapest, 2008. november 4–9.

„Ezekben a filmekben tekinteteket mutatunk, melyek a létezés méltóságát hordozzák; szeressétek az embereket, akikről szólnak, ne csak szolidaritást érezzetek, mert ők többet kérnek ennél” – Tarr Béla szavai nyitották meg az 5. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált a felújított Toldi moziban.

Politika, hatalom, megosztottság, elvek, meggyőződés, vallás, hit, család, szexualitás, betegség, ellehetetlenülés, alkoholizmus, rénszarvasok… Hat nap, félszáz film: megannyi kérdés, megannyi fontos és mindig aktuális probléma. Erős filmekkel kezdett az ötödik VERZIÓ, és ez a tendencia az egész fesztiválra jellemző maradt az utolsó vetítésig.

Hajdú Eszter

Tele termet produkált Hajdú Eszter filmje, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció. A Magyar verzió szekció elsőként műsorra tűzött filmje aktualitást boncol, olyan kérdést, ami igenis jelen van a magyar társadalomban, mégis ritkán kap ilyen törődést. Ennek is köszönhető a teltház és a pótelőadás. De ahogy a filmrendező a vetítést követő beszélgetésen elmondta: a legnagyobb siker a téma üggyé válása: nem csak az ebbe az állapotba belefásult közvéleményt sikerült most felrázni, hanem a média is foglalkozik a kérdéssel. Ez a film vonzotta a legtöbb nézőt a VERZIÓ hatnapos programja során – e tény és a kritikus, provokatív témaválasztás alapján pedig Hajdú Eszter alkotása kiérdemelte az Verzió Film Alapítvány 100 000 forintos különdíját.

Brides of Allah

A Nemzetközi panoráma hasonlóan provokatív felütéssel nyitott: az Allah jegyesei (r. Natalie Assouline) olyan nőket mutat meg, akik a dzsihád harcosai. Allah nevében mentek harcba Izrael zsidói ellen, testüket áldozták volna, vagy segítettek másoknak az öngyilkos merénylet végrehajtásában. Nők. Elhivatott, elkötelezett, felelős asszonyok, anyák. Innét nézve gyilkosok. Onnét hősök, akik életüket adják vallásukért. Anyák, akik a börtönben adnak életet gyermeküknek, anyák, akik már a csecsemőnek is az öngyilkos merényletről énekelnek altatódalt. Annyira más értékrend, annyira más felfogás; az európai (nyugati? keresztény?) kultúrában nevelkedett embernek oly felfoghatatlan, ami nekik teljesen evidens. A film talán ebben segít: mellbevágó őszinteséggel mutatja meg az ő perspektívájukat, az ő igazságukat, ahogy az egyik rab mondja: amíg egyetlen muszlimot is bánthatnak, addig nem lesz béke. S ahogy ez a gyűlölet felfoghatatlan, úgy egy kicsit talán belátható, hogy ez nem az ő személyes harcuk, ez egy vallás diktálta őrült lehetőség a túlvilági boldogságra…

Kultúrák találkozása emberi sorsokban kiélezve. Nézőpont kérdése csupán, hogy jogokról beszélünk vagy azok eltiprásáról. Ami igazán számít, az a beszéd. A megmutatás gesztusa, vagyis a leleplezés – a figyelem felkeltése. Mert az igény megvan rá, s most, itt az alkalom is adott volt. Nem csupán embereket láttunk ezen a fesztiválon, hanem sorsokat, problémákkal – történeteket, melyeket tovább lehet cipelni, tovább kell cipelni, ahogy a beszélgetés is tovább folytatódott a filmalkotókkal a vetítőtermeken kívül. Volt igény a jelenlétükre, sokszor egyszerűen kell, hogy valaki választ adjon, s ha nem is a választ, de valamiféle segítséget a megértéshez. A VERZIÓ-n ez megvalósult: közvetlen, lelkes filmesekkel beszélgethettünk a vetítések után.

Gigi Wong (A világ legnagyobb kínai étterme)

Talán A világ legnagyobb kínai étterme borzolta fel leglátványosabban a kedélyeket – ez azon filmek közé tartozott, melyek után meg lehet szólalni, nem döngölik egyből porba az embert. Nem csupán egy étterem működését rajzolja vászonra, hanem a rendezvények és a megszólaltatott emberek által igazi társadalmi miniatúrát láthatunk, egy kényes kis pókhálót napjaink Kínájából. De maradjunk a kedélyeknél. A magyar közönség „öléses” verziót láthatott, de inkább a „kínzás” rész volt visszhangosabb, gondolok a szakácsverseny élve kisütött halaira (is). Persze nem erről szól a film, ezek csak apró mozaikdarabok a képben, ennek megfelelően a közönség is inkább a politikai-társadalmi viszonyokkal és a forgatással kapcsolatban kérdezte Gigi Wongot, a film producerét és vágóját. A kis költségvetésű forgatást nagy volumenű utómunka követte: a film elkészülését több televízió is támogatta, mindnek saját verzió kellett, sőt, a BBC-nek például egy éjjel és egy nappal vetíthető változat is – öléssel és ölés nélkül… De Gigi azt is elmesélte, hogy az étteremben tényleg fenséges az étel, még a tofu is, pedig azt egyébként ki nem állhatja.

Weijun Chen: A világ legnagyobb kínai étterme

Keményebb világba kalauzol az Anna Politkovszkaja: hét év frontvonalban (r. Masha Novikova). Annát, a Novaja Gazetta Csecsenföldön nyomozó újságíróját 2006 októberében egyszerűen lelőtték. Nem a harctéren, hanem Moszkvában, hazafelé menet. Anna emblematikus figurája volt a csecsenföldi háborúnak. Nemzetközileg elismert tudósító, ugyanakkor a helyiek, a háború áldozatainak barátja is volt, segített, ahol tudott, és meghallgatta mindenkinek a történetét. Egy volt közülük. A filmben mindannyian vallanak róla: barátok, kollégák, emberek a háborúból. De vall saját maga is: archív felvételeket látunk róla, írásait hallgatjuk, s vallanak a képek – a háború képei. Megrázó történet, felkavaró és végtelenül szomorú a maga nyílt őszinteségével. A közönségszavazatok alapján az Anna Politkovszkaja: hét év frontvonalban lett a 2008-as VERZIÓ közönségdíjas filmje, a fesztivál legjobbja, magáénak tudva ezáltal az Open Society Institute 1500 eurós díját.

Anna Politkovszkaja

Csak néhány kiragadott alkotás a versenyprogramból, néhány szempont a félszázból. A kínálat igazán változatos volt, mindenki megtalálhatta a maga filmjét a maga kérdésével – s talán választ is kapott, vagy újabb kérdést tett fel. A lehetőség adott volt. Válogathattunk magyar és külföldi munkákból, elmélkedhettünk az Ötcsillagos szekció klasszikusain, összeilleszthettük a Kína történelméből szemezgetett Tükörcserepeket, de a Fesztivál keresztutak révén megnézhettük a Dok Leipzig díjnyertes filmjeit is.

Nézőpontok, verziók a világ minden tájáról. 57 film, 57 igazság. Ebből 47 volt versenyben a közönségdíjért, szavazhattunk hát. Ahogy Oksana Sarkisova, a fesztivál programigazgatója is megjegyezte a zárófilm előtt: a rendezvény igazi nyertese a közönség. Hiszen a néző verziója számít, a befogadás, az élmény milyensége. A személyes pillanatnyi vélemény, a hangulat, amibe a jelen sodort, a gondolat, amit továbbviszel. Bíráskodj hát, majd beszéld el, amit láttál, de tartsd szem előtt a létezés méltóságát, legfőképp.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.