Eső után…

Beszélgetés Kovács Kata színésznővel

A 2007-es Magyar Filmszemle versenyfilmjeként láthatta a közönség Mészáros Péter: Kythéra című nagyjátékfilmjét. Az Eső után című Mészáros-rövidfilmet ismerve nem számítottam habkönnyű vígjátékra.

És valóban: a Kythéra egy alsó középosztálybeli párról és az ő egymással való küzdelmükről szól. Csilla és Bandi élete nem egyedi, az ő mindennapjaik bárkiéi lehetnének. Szerelem nélküli kapcsolatukat Bandi ivászata, focit bámulása és alkalmankénti impotenciája fűszerezi. A megszokott pocsolyán Csilla terhessége változtat, amit Bandi egyáltalán nem fogad kitörő lelkesedéssel.

Egy belvárosi cukrászdában találkoztam a film főszereplőjével, Kovács Katával. Kata játéka helyenként talán amatőrnek tűnhet, mintha nem is játszana, hanem önmagát alakítaná, éppen ezért a találkozás megdöbbentő volt. Egy asszonyos, negyvenes életunt nőt vártam, ehhez képes viszont megjelent egy vidám, huszonhét éves szőke, jó humorú fiatal lány. Akkor értettem meg, miért is lett övé az idei Filmszemle legjobb női alakításáért járó díja.

Az idei szemlén mutatkoztál be a Kythérával, előtte nem hallottunk még rólad. Mesélj kicsit a te „Így jöttem”-történetedről.

Mindig érdekelt a színeszet. Gyermekkoromtól tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, tagja voltam színjátszó köröknek, szavalóversenyekre jártam, ahogy az lenni szokott. Aztán felvettek a Kolozsvári Színművészeti Egyetemre, de persze nem elsőre. 18 évesen azzal küldtek el, hogy nem vagyok még elég érett ehhez a feladathoz, és talán jót tenne néhány pofon az élettől, de várnak vissza szeretettel. Következő évben újra próbálkoztam, és fel is vettek. Harmadéves voltam az egyetemen, amikor Zágoni Balázs felkért, hogy játsszak el egy szerepet a nagyjátékfilmjében. Ehhez viszont nem volt filmes tapasztalatom. Akkor volt Erdélyben a Filmtett–Duna Műhely Alkotótábor, így arra el is mentem, ott ismerkedtem meg Mészáros Péterrel. Ez a tábor életem legnagyobb szakmai tapasztalata volt. Mészáros az első napon kiválasztott a Biliárd című kisjátékfilm főszerepére. A film egy olyan lányról szól, akit megerőszakolnak egy biliárdasztalon. Ez a forgatás olyan dolgokat hozott ki belőlem, amilyenek a főiskola alatt soha nem jöttek elő. A felvétel nagyon megviselt, annyira a hatása alá kerültem, hogy egész éjszaka hánytam. A tábort követően elvégeztem az egyetemet, majd magánéleti okokból Németországba mentem. Otthagytam csapot-papot, mert nekem akkor az a kapcsolat fontosabb volt bárminél. A dolog végül nagyon rosszul sült el, és néhány hónap után visszamentem Kolozsvárra. Addigra ott már mindenhol megkezdődött az évad, tehát színházban nem tudtam elhelyezkedni, így várni kellett volna egy évet. Mivel a bátyám Budapesten él, átjöttem, itt viszont szinte lehetetlen volt a szakmában elhelyezkedni, és ez a mai napig így van. Megkerestem néhány budapesti színházat az önéletrajzommal, ahol kegyetlenül visszautasítottak. Nem is próbálkoztam többet, egy időre feladtam, hogy színésznő legyek. Annak ellenére, hogy Mészáros Péter még a Filmtett-táborban ígéretet tett arra, hogy abban az esetben, ha rendez egy nagyjátékfilmet, mindenképpen engem kérne fel a női főszerepre.

Mennyi idő telt el a Filmtett-tábor és a Kythéra forgatása között?

Sok. Két-három év, de betartotta a szavát, és tényleg felkért. Egyébként magát a filmet is elég sokáig forgattuk, 2004-ben volt a görögországi forgatás, 2005-ben a többi, és végül 2007-ben mutatták be a Filmszemlén, majd eljutott Locarnóba, Szarajevóba és még néhány további fesztiválra.

Azért örülök, hogy ez az interjú ennyivel a film bemutatása után készül, mert így már nagyjából látod, hogy számodra szakmailag mi ennek a hozadéka.

Közvetlenül a díjkiosztó után volt pár megkeresés, de azután valahogy minden elcsendesedett. Idén júliusban kértek fel egy szerepre a Karinthy Színházban, aminek a próbáit most egy hete kezdtem el, októberben lesz a Dollárpapa című előadás bemutatója. Színészileg nagyon nagy ugrás nekem ez a szerep, ráadásul vígjáték, tehát erős váltás a Kythéra után. Cseke Péter rendezi, én Gizit, egy fiatal lányt játszom benne. Nagyon élvezem, hisz már rég nem álltam színpadon.

Emellett neked van polgári foglalkozásod is, és abból élsz. Még mindig ott dolgozol?

Igen. Egyáltalán nem könnyű összeegyeztetni, de egy szerepből nem lehet megélni. Volt olyan ajánlat is, amit nem tudtam az irodai munkám miatt elvállalni. Érdekes, hogy ugyanazt csinálom, amit Csilla. Egy informatikai cégnél vagyok vezérigazgatói asszisztens. Nehéz volt megoldani, de végül elengedtek a forgatásra. Három éve dolgozom ott, mivel nekem megélhetésre, munkavállalási és letelepedési engedélyre, albérletre volt szükségem. Sokan azt mondták, megérdemeltem ezt a sok nehézséget, mert nem voltam elég elhivatott, inkább elmentem Németországba, minthogy leszerződtem volna egy erdélyi színházhoz. De ma már nem bánom, kellett ez a tapasztalat ahhoz, hogy így tudjam eljátszani Csillát.

Hogyan készültél Csilla szerepére, mert hát nagyon különböző nők vagytok...

Abból a szempontból könnyű dolgom volt, hogy Péter eleve rám írta a szerepet, mert akkor már tudta, hogy engem fog felkérni. Pontosan ezért tűnhet úgy, mintha a filmben amatőr szereplők lennének, mert a rendező valós karakterekre írta a szerepeket. Rengetegen azt hiszik, hogy a film tele van improvizációval, de ez nem igaz. Minden jelenetet előzőleg lepróbáltunk, és Péter nem engedett belőle. Rengeteget beszélgettem más nőkkel, mert Csillával sok olyan dolog történik, például az abortusz, amivel kapcsolatosan nincs személyes élményem. Ezenkívül a németországi kudarcom nagyban hozzájárult ahhoz hogy meg tudtam érteni Csilla szomorúságát. Már a próbákon éreztem, hogy ez a nő nem lehet fiatal. Én sok olyan dolgot éltem meg, amit valószínűleg kevés huszonéves, így volt miből építkeznem.

Szerintem érezhető a filmen, hogy nincs improvizáció, mert a dialógok helyenként kissé valószínűtlenek. Főleg női szemmel nézve, mert valljuk be, vannak benne olyan szituációk, amelyeket Csilla szó nélkül hagy, noha nincs az a nő, aki hasonló helyzetben ne venné fel a kesztyűt.

Egy barátnőm most látta a filmet és ugyanezt mondta, amit te, hogy bizonyos helyzetekben sokkal jobban kiborult volna, csapkodott, kiabált volna, de Péter ezt nem hagyta, mert Csilla nem ez a típus. Ő nagyon ritkán borul ki, talán csak az abortusz előtt.

Azt olvastam, hogy nem értesz egyet azzal, hogy ez a film női film lenne, noha szerintem nagyon is az. Rengeteg olyan jelenet van, amit férfiak nem vagy máshogy értenek, mint a nők. Ez a férfiak által írt cikkek egy részéből is kitűnik, amikor például azt írják, hogy ez a magyarországi Bridget Jones és hogy Csilla egy bulvárlapokon nevelkedett ostoba liba.

Ebből a szempontból egyetértek veled, de a férfiaknak szerintem ez a film nagyon tanulságos lehet. Ez nem csak nőknek szól, azt remélem, hogy a férfiak is megértik azokat a dolgokat, amiket egy nő. Vagy mégsem?

A szereplők jellemzésére visszatérve, sokkal árnyaltabb figurák vannak a filmben, mint ahogy azt a néző első látásra gondolná. Bandi bunkónak tűnik ugyan, de nem rossz ember és racionálisabb, mint Csilla.

Szerintem sem. Sok olyan gesztusa van, amivel azt bizonyítja, hogy szereti Csillát, ezt viszont általában a női nézők nem veszik észre. Csilla abban hibás, hogy nem lép tovább, és ez nem azért van, mert buta, hanem mert nem is akarja a változást. A Csilla típusú nők mindig ugyanolyan férfiakat vonzanak be. Ha lenne egy következő kapcsolata, az is ugyanilyen lenne, mindegy, hogy Bandival van, vagy mással.

Szerinted mi Csilla további sorsa a film után?

Benne marad ebben a kapcsolatban, mert nem képes rajta változtatni. Csilla tele van félelmekkel, túl van már a harmincon, fél hogy nem lesz gyereke, és egyedül marad. Beletörődik a sorsába, esélye sincs a változtatásra. Még az álmai is félresikerültek, a hőn áhított görög utazás még a képzeletében is balul sül el. Felmerült, hogy a film végén öngyilkos lesz, de Csilla nem az a típus, ő passzív szenvedő.

Jó döntés szerinted ebben a kapcsolatban megtartani egy gyereket?

Én biztos nem tartanám meg, mert annál tovább látok. Tudom milyen ember Bandi és hogy nem tudnék felnevelni vele egy gyereket. Csilla reménykedik abban, hogy a gyerek életet visz a kapcsolatukba, ami soha nem is volt szerelem. Bandit nem is szerelmes típus, neki egy nő kell, akihez néha hazamegy és aki meleg vacsorával várja.

Az egyik kedvenc jelenetem az alternatív sminkbemutató, ahol Csilla is fellép. Az a jelenet a film esszenciája, benne van Bandi egész Csillához való viszonya, hogy szereti, de nem tud felülkerekedni a saját bunkóságán, és főként a nők szomorúsága. A modellek mozgása emlékeztet a nők bizonytalanságára, útkeresésére és mindegyikük szemében mélységes szomorúság van. Ettől válik általánossá Csilla sorsa.

Ez egy olyan észrevétel, amit eddig még senki nem említett, pedig épp ez volt a koreográfia lényege. A koreográfus és a rendező előzetesen egyeztetett. Péter főleg azt kötötte ki, hogy a lányok ne mosolyogjanak, azt akarta, hogy ez egy elvont, komor epizód legyen. A zenéért valamint a jelmezekért Salamon Eszter volt a felelős, a jelmeztervező Nagy Fruzsina volt. A jelenet szomorú hangulatához a zene, a jelmez és a smink nagyban hozzájárul.

Szerinted mért élnek együtt nők a Bandi típusú férfiakkal?

Először is nagyon kevés a férfi. Gondolkodtam rajta, hogy mi jobb: szingliként élni, vagy pedig egy olyannal, mint Bandi? Én, mint Kovács Kata nem megyek bele ilyen megalkuvásokba. Csilla viszont tudja, hogy soha nem fogja megtalálni az igazit.

Felmerül a kérdés, hogy mi kellenénk-e Bandinak?

Biztos vagyok benne, hogy nem. Bandinak kapóra jönnek azok a nők, akik azt gondolják, hogy inkább egy Bandi, mint senki. Az a tudat kell nekik, hogy legyen mellettük valaki, még ha az nem is igazi társ.

Szerinted ez a fajta kapcsolat egy bizonyos társadalmi rétegből jövő nőkre jellemző, vagy bárkire igaz lehet?

Nem, ez bárkivel megtörténhet. Locarnóban egy közösségitalálkozón azt mondta egy férfi, hogy érti ő a filmet, de azt nem, hogy Csilla miért van együtt Bandival. Mielőtt válaszolhattam volna, jelentkezett egy értelmiségi nő és azt mondta: Uram, nekem is van otthon egy Bandim.

Nem gondolod, hogy Magyarországon a rossz kapcsolatban együttélésnek anyagi okai is vannak?

Dehogynem, az emberek rosszul élnek, így legalább megoszlanak a költségek, ketten fizetik a rezsit. Nézd meg, hogy itthon mennyivel szomorúbbak az emberek, mint máshol. Kimész az utcára, és senki nem mosolyog.

Csalódottan nyilatkoztad valahol, hogy Erdélyből nem túl sokan vették észre ezt a sikert...

Számítottam rá, hogy Erdélyből is megkeresnek, de mindössze egy telefonos interjút adtam. A Filmtet-től ez most különösen jól esik, mert hát valamilyen szinten nekik is köszönhetem a Kythérát. Ha nincs a tábor, én ma nem tartanék itt.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.