Amerikai pite reloaded

Sean Anders: Sex Drive / Szextúra

Úgy tűnik, a disznó poénok iránti kamaszkori érdeklődés kielégíthetetlen, mert a tinik hormonjai még mindig (de miért is ne?) megpezsdülnek a tabunak tartott témák hatására. Jó tíz éve, amikor az Amerikai pite berobbant a tinédzserek szexéhes mindennapjaiba, megindult a (szexről szóló) tinifilmek áradata, melynek egyik hosszúra nyúlt ágának rügye a Sex Drive.

Egy szép napon a középső fiú (Ian) felkerekedik, hogy az interneten megismert, igen jótestű leányzó segítségével elveszítse szüzességét. Útjára elkíséri két barátja/„segítője” is: Lance, a női nemet kívülről-belülről egyaránt jól ismerő kefegép és Felicia, Ian egyik legjobb barátja, aki mellesleg Lance kegyeiért epekedik. A pár órásra tervezett útból három nap lesz; ez idő alatt sikerül legyőzniük az eléjük kerülő (gördülő, száguldó, repülő, terpeszkedő) akadályokat és a csattanónak becézett végső fordulat okozta „meglepetés” hatására megint ugyanannál a végnél lyukadunk ki, mint bármely más, hasonló karakterű film esetében. Hiszen az Amerikai pite óta számtalanszor megtanítottak minket arra, hogy a szüzességet csakis hosszú megpróbáltatások árán lehet elveszíteni, de azért mégis a tiszta szerelem a legszebb ajándék.

Nem véletlen a népmesei szóhasználat, hiszen itt is minden olyan könnyen (csettintésre vagy hívásra) megy, mint a mesékben. Mindenre van megoldás, a segítség véletlenül szembeszekerezik veled egy amish fickó képében, aki segítőkészen elhúzza a bajba került három jóbarát autóját, sőt ingyenesen meg is javítja azt. Kétszer is. Az viszont kérdéses, hogy az amishok megkönnyebbülve sóhajtanak-e fel, hogy végre egy film, ami a róluk kialakult sztereotípiák ellen dolgozik, vagy sértődötten kikérik maguknak az effajta ábrázolást. Okuk az lenne bőven mindkettőre, de az utóbbi talán érdekesebb: ritkán látni a médiában rocker amish-t, meztelenkedő amish-t, mellét az együttesnek kivillantó amish-t vagy éppenséggel szexőrült amish-t.

A poénokat persze a szex biológiai és gyártott eszközei biztosítják, jócskán alulmúlva a legkisebb elvárásainkat is. E téren már eleve elvetélt gondolat az is, hogy olyat várjunk, amit még nem láttunk. Sorra bukkan fel az összes megszokott poén: Lance-t és Iant félreérthető helyzetben találják, ezért homokosnak nézik őket, Iannak egy szomorú esemény közben merevedés áll be, és persze az elengedhetetlen helyszín, a börtön is szolgáltat pár felületes és újnak nem mondható poént. A karakterek megalkotása sem okozhatott nagy fejtörést a készítőknek, a fiókban lapuló, számtalan jól bejáratott figura közül kiválasztották a legegyszerűbbeket és legsablonosabbakat, akik csak léteznek. Színészi játékról pedig már beszélni sem érdemes.

A disznó poénok, mellek, herék, dildók, síkosítók iránti kamaszkori érdeklődés még mindig eladhatóvá teszi ezeket a filmeket, mert a tinik hormonjai még mindig (de miért is ne?) megpezsdülnek a tabuknak tartott tárgyak, szavak, témák hatására. Persze ezen az alapon akár az idők végezetéig lehetne a szexről szóló filmek különböző variációit gyártani, mert mindig akad rá közönség. A gond csak az velük, jelen esetben a Sex Drive-val is, hogy mindössze gyenge utánzatai, átdolgozott, átgyúrt masszái, ma már műfajalkotónak számító filmeknek (Amerikai pite, Cool túra stb.). Felmerül tehát a kérdés, hogy megújítható-e egy ilyen műfaj, és hogy szükség van-e egyáltalán a megújítására? Hiszen már majdnem mindent megmutattak, majdnem mindent elmondtak ebben a témában, melynek továbbspirázása talán már maga lenne a pornófilm.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.