Isten és a rabszolgák

Mike Barker: Butterfly on a Wheel / Próbatétel

Egy mosolygó kacsintás viszonyt sejtet. A viszony bosszúvágyat szül, amely majdnem gyilkossághoz vezet. Emberölés nem lesz, de kicsit belekóstolunk a manipulációba, a lelki erőszakba, a káoszba.

Neil Warner és felesége, Abby idilli családi életébe csöppenünk. Van egy gyönyörű kislányuk, mindenki szeret mindenkit. Mindannyian boldogok, életük már nem is lehetne ennél tökéletesebb és harmonikusabb. Veszélyesebb és kaotikusabb viszont annál inkább. Amikor a legkevésbé számítanak rá, akkor dől össze minden, amit eddig közösen megalkottak. A boldogságból pillanatok alatt a nagy semmi marad Tom Ryan személye által, aki félelelembe, aggódásba és rabságba burkolja az életüket.

Tomot először pszichopatának gondolnánk, aki nagy összegek reményében rabolta el Neil és Abby kislányát. A helyzet azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű. Ennek a férfinak az égvilágon semmi veszítenivalója nincs. Játszik, de egy nagyon piszkos és gonosz játékot. Ő Isten, Neil és Abby pedig két rabszolga, akiknek Isten minden parancsát teljesíteniük kell, különben lányuk életét sodorják veszélybe. A feladatok pedig a legkevésbé sem könnyűek: a házaspár fizikai, szellemi és lelki gyengéi lebegnek Tom szeme előtt. Ezekkel él vissza, ezek által teszi próbára a két embert. A játék tétje nagy, ezért a teljesítendő feladatok egyre nehezebbek. A játékszabályokat és a feladatok nehézségi fokát Tom olyannyira fokozza, hogy a két rabszolgával együtt már-már mi is feladjuk a szurkolást. Közben pedig még mindig nem tudjuk az okokat.

Sokan azt mondják, hogy az ember mindent képes megtenni a gyerekéért. A film ezt alá is támasztja, hiszen ez a „csodálatos" házaspár lemond mindenről. Neil még a szeretőjét is képes lenne megölni gyereke épségéért. A készülő, de be nem teljesülő gyilkosság végül elárulja nekünk, hogy miért is történik minden. A megoldás csalódást okoz, negatív és pozitív értelemben egyaránt.

Neil szeretője Tom felesége. A játékindító sípszó tehát a féltékenység és a megcsalást büntető bosszú. Kellemesen csalódunk, mert az ok nélkül gyilkoló pszichopatákról szóló thrillereket már meguntuk. Itt pedig a zsarolásnak legalább van oka. Az ok puszta léte azonban nem elég a sikerhez: a féltékenység, a szerelmi bosszú is kissé közhely, ilyen filmet is sokat láttunk már. Azonban itt következik egy nagy DE, amely egy fordulatot takar. Egy olyant, amilyenre talán-talán mégsem számítottunk. Isten nem egyedül találta ki ezt a játékot: az egyik látszólagos rabszolga, Abby cinkostárs volt. Együtt találták ki a bosszúnak ezt a módját, együtt akarták felnagyítva visszaadni Neilnek azt az érzést, amelyet ők a maguk tönkrement házasságában már hónapok óta átélnek.

Minden kérdésünkre választ kapunk a film utolsó jelenetében. Abby mindent elmond férjének, többek között azt is, hogy kedves kislányuk végig biztonságban játszott otthonukban, így a játéknak valójában nem is volt tétje.

A film végén tehát, miután néhányszor már elértük az unalomküszöbünket, végre meglepődünk. Nyugodt lélekkel könyveljük el, hogy nem csak közhelyeket láttunk, hanem jól megírt forgatókönyvre alapuló, mozgalmas jeleneteket is; hallgattuk közben a többé-kevésbé sikeresen megkomponált, feszültségnövelő zenét; tanúi lehettünk néhány színész nagyon pontos, kifejező és hiteles játékának, és a végén még rá is csodálkoztunk kicsit a bekövetkezett fordulatokra.

Jól kitalált társasjáték ez a film, amelyet egy nagy kérdés indított útjára: Who breaks a butterfly on a wheel?, azaz ki törne kerékbe egy pillangót? Mi lehet, hogy nem, ők azonban megtették.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.