Egyszer volt, hol nem volt, akár a mesében…

Konecsny Emőke: Gogo & George

Azt hisszük, hogy a herceg csak a mesékben érkezik fehér lovon. Konecsky Emőke filmjében azonban megismerkedhetünk egy olyan valós szerelmi történtettel, amely bármikor versenyre kelhet a legszebb tündérmesékkel is. A rendező először Kocsis Tibor Új Eldorádó című filmjének dramaturgjaként szerepelt a 2005-ös Magyar Filmszemlén.

Konecsny Emőke Aradon született, majd a képzőművészeti középiskola elvégzése után Budapesten tanult szobrászatot. Az idei szemlén szereplő első, saját rendezésű dokumentumfilmje a 20. század egyik legizgalmasabb magyar vonatkozású szerelmi történetét mutatja be. Érdekes, hogy miért is nyúlt ehhez a témához. A főszereplő hölgyet, Gogót kicsit is megismerve egyértelmű lesz a válasz: Dőry Ilona (Gogo) olyan lelkesen mesél szerelméről, ismerkedésükről, hogy nézőként egyetlen másodpercig sem veszítjük el a fonalat. A cím pedig – Gogo & George – titkos szerelmi találkák helyszínén is szerepelhetne, akár egy fatörzs kérgébe vésve vagy egy romantikus várrom kövére festve. A titok szép lassan kibontakozik és egy igazi sikertörténetet ismerhetünk meg.

Gogo & George

A klasszikus dokumentumfilmes szerkesztés fonalát követve megtudjuk, hogy Gogo nem más, mint a hajdani magyar származású, Amerikában élő ezredes, Kovách György felesége. Első találkozásuk is mesébe illő, hiszen a lány Hamupipőke gyanánt kerül el egy fogadásra; itt pillantják meg egymást először és azonnal érzik, hogy összetartoznak, Gogo pedig máris tudja, hogy ez az ember lesz a férje.

Miközben a pikantériától sem mentes mesélést hallgatja, a közönség megismeri a II. világháború utáni magyarországi életet és a korabeli szokásokat is. Az idősödő hölgy egyik, számomra legmaradandóbb története az, amikor megkapta első ajándékát leendő férjétől. Ez egy parfüm volt, amit azonnal visszavitt a parfümösboltba, hogy eladja. Férjének soha nem valotta be, hogy visszaváltotta ajándékát, mert annak az árára nagyobb szüksége volt, mint magára a kölnire.

Gogo & George

A szerelem egyre erősödött és a pár 1947-ben Amerikában összeházasodott. Barátaik körében tudhatták Habsburg Ottót, Charlie Chaplint és még nagyon sok jelentős személyiséget. Otthonuk lett az egész világ New Yorktól Bejrútig. Kovách ezredesnek sokat köszönhetett a II. világháború utáni magyar közélet, az amerikai katonai misszió magyar tagozatának vezetőjeként például ő hozta haza a Szent Jobbot 1945. augusztus 20-án.

A filmben illusztrációként használt fotók egy gondtalan fiatal párt ábrázolnak, a mesélő pedig bátran felvállalja boldogságát és sikerélményét azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen embert „foghatott meg” magának. Gogo mellett többen is visszaemlékeznek a rendkívüli ezredesre, de ezek a történetek is csak tovább erősítik a Gogo által elmondottakat. Nem a férje katonai kiváltságairól szól a film, hanem Gogóról és arról, hogy két ember hogyan talált egymásra és hogyan találta meg egymás mellett a boldogságot, az igazi szeretetet. Nem tudunk meg részleteket a gyerekekről vagy a többi családtagról. Az már egy másik film lenne. Ez a történet így kerek egész, ahogy el van mesélve egy olyan asszony hangján, akiből idős kora dacára is sugárzik az életöröm.

A rendezőt minden részlet érdekelt, Gogo szívesen mesél – a néző pedig élvezi, hogy megismerheti egy boldog pár sikertörténetét egy olyan korban, amikor az emberek már nem hisznek a mesékben.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.