Apropó, Shooting Stars

Bő fél óra Tóth Orsival szakmáról, játékról – „színészkedésről”

Az apró lány belekucorodik a fotelba, rágyújt, mosolyog. Készségesen válaszol, mégis tartózkodó. Tóth Orsi olyan ember, akit nem egy interjúból kell megismerni. Meg kell nézni a filmjeit. Játszott, játszik, mert élvezi, mert a játék lényege, hogy önmaga lehet. Volt már Maja, Johanna, Fauna s még sorolhatnám. Kapott már díjakat színészi munkája elismeréseként, de eddig főként csak itthon.

Most a Deltában nyújtott alakítását értékelve beválogatták Európa tíz legígéretesebb fiatal tehetsége közé, Berlinben.1 Lehetőség? Elismerés? Szakmai mustra? Ki hogy használja, ki hogy áll hozzá… Beszélgettünk ilyesmiről is. Meg filmekről, játékról – ki hogy érti…

 

Tóth Orsi és Mundruczó Kornél Cannes-ban

Érezted, hogy a Deltában nyújtott alakításod ennyire jó volt?

Nem éreztem mást, mint amit szoktam. Nem törekszem másra, mindig igyekszem kihozni magamból a legtöbbet. Csinálod aztán kész, semmit nem várhatsz.

Szerencse kell. Az, hogy egy film milyen kört fut be, nem csak azon múlik, hogy jó film-e.

Itthon sorozatban söpörted be a legjobb színésznőnek járó díjakat, most pedig nemzetközi fórumon is elismertek.

Jól esik, de nem foglalkozom vele különösebben. Leginkább talán abban segít ez az elismerés, hogy lehetőségekhez jussak. Nyugat-Európában ez azért lényegesen könnyebb.

Ez is afféle vörös szőnyeges dolog lesz?

Állítólag. Majd meglátjuk.

Utálod?

Nem. Kíváncsi vagyok.

Ismered a többieket, a munkáikat?

Nem, nem is akartam megnézni. Minek görcsöljek, majd meglátjuk.

Három fiú, hét lány.

Na, már ezt is tudom. Jellemző, hogy több a lány, mint a fiú, általában is ez van a szakmában, a szerepek meg persze fordítva… Aztán ebben az esélytelenségben boldogulj…

Azért neked sikerült…

Az ember mindig esélytelen. Ami előzőleg sikerült, nem biztos, hogy beugró egy következő munkára. Valamivel könnyebb persze, de onnantól kezdve mindig ott vannak az elvárások, mindig valamit várnak tőled, valamihez képest néznek.

Mi lesz a program?

Nem tudom, nem néztem meg. Gondolom fotózás, koccintás, találkozók... ami szokott.

Mennyire volt tudatos az utad a film felé? Főiskola…

Nem rajtam múlt, igen, inkább sodródás, vagy még egyszerűbben csak éltem a lehetőséggel. Nem volt terv. A főiskola olyan szempontból fontosabb, hogy lehetőséget ad találkozni emberekkel. Kevésbé múlik a képzésen, hogy jó leszel-e a szakmádban, vagy sikeres.

Mundruczó Kornél: Szép napok

Minden a Szép napokkal kezdődött…

Igen, az első munka, elsős főiskolás voltam. Több okból is fontos volt: egyrészt mert végre lehetett valamit csinálni, másrészt nekem személyesen is nagyon sokat jelentett, harmadrészt a szerencse: hogy lett kimenetele, következményei.

Drasztikus belépő volt, és valahogy rád jellemző is maradt  ez a tragikus vonal. Kihívás?

Ezt kaptam, nem törekedtem erre. De az ember nem hazudtolhatja meg magát. Ami történik, így jön keresztül rajtam. Lehet ezen filózni, de nincs értelme. Így van és kész. Persze minden kihívás. Ha nem kihívás, akkor nem kell csinálni.

Lehet, hogy ezek a szerepek valamiféle skatulyába szorítanak?

Nincs skatulya. Én nem érzem így. Az, hogy az emberek mit gondolnak, más kérdés. Csak azt a munkát vállalom el, amit tudok szeretni. Ha nem érdekel, vagy nem akarom, nem csinálom.

Mit jelent a színjátszás? Van definíciód?

Nincs definícióm. Persze játszani, de minden játék. Csak ez komoly játék. Egyáltalán nem egyszerű. Az életedben is játszol, de mégsem tudom összehasonlítani a kettőt. Másrészt nem hiszek a játékban, mert nem úgy játék ez, ahogy az emberek gondolják. Élvezet, persze, de attól is függ, hogy mit csinálsz. Az életet is élvezed, pedig sokszor fáj, nem?

Ki szerettél lenni a vásznon?

Én.

Koltai Róbert: Világszám!

Melyik szerep? Azért csak van különbség Fauna és Pipitér közt?

Mindegyik. Neked, mint nézőnek van különbség, persze. A kettőt nem lehet összehasonlítani. Nem könnyebb egy alakítás csak azért, mert a film viccesebb. Te persze mást látsz, de én én vagyok, nem tudok kibújni a bőrömből. Nincs olyan, hogy karakter, nincs szereplő. Vannak szituációk, amikbe belekerülsz, de nem tudsz szerepet játszani. Illetve én nem tudok. Filmben pláne nem. Ugyanis nem lehet hazudni: ha nem hiszed el, amit csinálsz, akkor kipukkan a lufi. Akkor én sem hiszem el azt, amit te csinálsz. Ha ábrázolok, formálok vagy alakítok, számomra nem elhihető.

Mitől ilyen sikeres a közös munkád Mundruczó Kornéllal?

Nem tudom. De talán pont azért jó, mert nem megfogalmazható. Ha meg tudnám fogalmazni, nem is lenne olyan jó. Kornél tudja, hogy mit akar. Az, hogy kit választ egy szerepre, már behatárolja az egészet, Aztán már úgy alakítja, hogy rád legyen írva.

Mundruczó Kornél: Johanna

Sokszor dolgoztatok amatőr színészekkel.

Igen. Velük sokkal könnyebb, ők nem próbálnak meg játszani. Csak vannak és kész...

Miben más a színházi alakítás, mint a filmes?

Újraélés. Ismételni igazából nem is lehet. Újra kell gondolni, szembesülni és vissza kell kerülni a szituációba. Hiába a sokadik előadás, a rutin nem segít, sőt talán sohasem jó. A huszadik alkalommal is ugyanúgy a semmiből kell felépíteni a helyzetet.

Elköteleznéd magad egyetlen színházhoz?

Nem érzem magam alkalmasnak erre. Valakinek megy, tud csapatban dolgozni, valakinek meg nem. Most úgy érzem, a második csoportba tartozom. Ez nem azt jelenti, hogy nincs jó színház, csak én nem így dolgozom. Lehet majd kipróbálom egyszer, de most jól vagyok így.

Nemes Gyula: Egyetleneim

Jársz moziba?

Néha. Ha kedvem van elmenni, vagy ha olyasmi megy, amit kedvem van megnézni. Utoljára a Libanoni keringőt láttam, megviselt a pontossága.

Fesztiválok, szemlék?

Nagyon ritkán. Ha dolgom van, vagy valaki miatt érdekel, akkor megyek. De inkább megnézem később moziban. Olyankor már nincs tömeg.

Van olyan film, amit milliószor megnézel?

Persze, sok kedvenc filmem van, nem lehet egyet kiemelni közülük.

Láttál olyan filmet, aminek kapcsán azt érezted, hogy ezt az alakítást úgy megcsináltad volna?

Nem. Pont azért volt jó, mert más csinálta.

Kivel dolgoznál együtt, ha bárkit választhatnál?

Hosszú a lista…

Mint a mainstream kirándulás Koltai Róberttel (Világszám!)?

Igen, kíváncsi voltam rá.

Forgatsz most?

Nem. Legutóbb Jessica Hausner Lourdes című filmjében dolgoztam. Ez egy nagyon pici szerep, egy tolószékes kislányt alakítottam. Most több a színházi munka.

Shirin Neshat: Zarin

Nem ez volt az első külföldi megbízásod. Hogy találnak meg ezek a szerepek?

Nem, játszottam már egy perzsa filmben, Shirin Neshattal (Zarin). De például Jessica operatőrével már dolgoztam korábban, a rendező látta a munkáimat, és felhívott.

Nincsenek nyelvi problémák?

Minden megoldható. Szinkronizálnak, úgyhogy nem kell perzsául tanulnom. De például a Kis Apokrif No. 2.-ben román halászokkal dolgoztunk. Elég fura lett volna, ha őket kell szinkronizálni, úgyhogy inkább én tanultam meg kicsit románul, így volt egyszerűbb,.

Pincérkedsz még?

Aha, nagyon szeretem. Na az egy jó játék, látod!

 


1 A European Film Promotion Shooting Stars programjában Magyarország a Magyar Filmunión EFP tagsága folytán vesz részt 2002. óta.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.