Amikor negyvenen játszanak a film alatt

26. Pordenonéi Némafilmfesztivál – 2007. október 6–13.

Kérem, ez a fesztivál nem olyan, mint a többi. Kívülálló számára egy kicsit hasonlíthat ahhoz, amikor százötven Elvis-ruhába öltözött ember találkozik, és elégedett arccal mutogatják egymásnak a gitárjaikat.

Pordenone városa szűk, kanyargós utcáival, többszáz éves templomaival apró olasz paradicsomnak tűnhet az arra járó turista szemében, szállodái, éttermei mégis képesek ellátni egy nyolcszáz meghívottal gazdálkodó fesztivált.

Aki ellátogatott a némafilmes fesztiválra, mindenképpen maradandó élménnyel távozott: milyen más fesztiválon nézhetne úgy filmet, hogy közben negyventagú zenekar játssza a hozzá szerzett zenét, illetve milyen más fesztiválokon találkozhatna némafilmes sztárokkal (igaz, itt is legfeljebb egy-kettővel)?

Pordenonéban, mint minden rendes fesztiválon, különböző kategóriákban, „szekciókban” vetítik a filmeket, ezek viszont inkább egy rendező életművét alkotó, vagy egy periódusból valamilyen logika szerint kiválogatott filmeket jelentenek. Az idei kiadás legvitatottabb „tömbje” A másik Weimar nevet viselte. A szervezők elmondásuk szerint arra törekedtek, hogy a húszas évek német filmgyártásáról egy szokatlan, viszont reprezentatív válogatást mutassanak be. Jogtalan ugyanis, ahogyan Siegfried Kracauer Caligaritól Hitlerig (1947) és Lotte H. Eisner L’Écran démoniaque (1952) című befolyásos könyvei után a tárgyalt időszak közel háromezer filmje közül mindössze körülbelül húsz rendezőt és ötven filmet emelnek ki a filmtörténészek, azt a tévhitet keltve, hogy a weimari filmgyártás árnyékokból és őrült tudósokból állt. Ezt a képet próbálták kiegészíteni a szervezők tizenöt kevésbé ismert, ám színvonalas és egykor igen sikeres weimari filmmel, ugyanakkor terveik szerint az elkövetkező egy-két évben is jelen lesz ez a kategória a fesztiválon.

Amennyiben René Clair nevét a némafilmekkel próbáljuk asszociálni, legtöbbünknek a Felvonásköz című avantgárd kisfilm jut eszébe. Nos, az ő munkásságának szánt kategóriában hét némafilmes játékfilmjét nézhette meg az érdeklődő, amelyek nagy része igényes és eredeti vígjáték. A felsorolást tovább folytathatnánk Ladislas Starevitch animációs filmjeinek levetítésével, a David W. Griffith összes munkáját felölelő összeállítás tizenegyedik részével, vagy akár az 50. születésnapját ünneplő Magyar Nemzeti Filmarchívum tiszteletére rendezett filmvetítésekkel. E cím alatt két, nemrég előkerült magyar némafilmet vetítettek le, a Balogh Béla által rendezett A Pál utcai fiúkat és az utolsó magyar némafilmnek, egyben az első magyar hangosfilmnek számító Csak egy kislány van a világont (rendező Gaál Béla). Az utóbbi film érdekessége, hogy ez volt Jávor Pál első filmje, aki a főszerepet az akkor 18 éves Eggert Mártával játszotta. A vetítés után a szervezők felhívták a jelenleg 95 éves Eggert Mártát telefonon, aki csak azért nem tudott személyesen is jelen lenni a fesztiválon, mert hetente fellépése van New Yorkban, és nem tudott odautazni. Kárpótlásként telefonba énekelt egy-két dalt, ami nem is hangzott rosszul.

Idén került sor a fesztivál 26. kiadására. Az igazgató, David Robinson szerint volt ideje megfigyelni, hogy a fesztiválra járók átlagéletkora minden kiadás alkalmával egy évet ugrott, ami hosszú távon a résztvevők számának drasztikus csökkenéséhez vezethet. A fesztiválszervezők két sikeres programmal vágták át a gordiuszi csomót. Az egyik, amelynek a neve egyszerűen Collegium, a némafilm iránt érdeklődő fiataloknak biztosít bejárást és szállást a fesztivál idejére, azzal a nyílt szándékkal, hogy őket is bevonják ebbe a társaságba. Minden évben körülbelül tizenkét helyet biztosítanak fiatalok számára, a kollégium tagjainak pedig annyi a kötelességük, hogy minden nap részt kell venniük a levetített filmek kapcsán egy egyórás beszélgetésen, a fesztivál lejárta után pedig egy dolgozatot kell írniuk egy viszonylag szabadon választható témában. A másik program, amelynek a neve megtévesztően Mesterkurzus, fiatal zenészeknek szól, és a némafilmek kísérésének gyakorlati vonatkozásait osztja meg az érdeklődőkkel.

Akit érdekel a téma, ne hagyja ki a pizza, némafilmek és olasz vendégszeretet efféle egyedi kombinációját.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.