Le az alufóliával!

Peter Avanzino: Futurama – Into the Wild Green Yonder

Kihívóan friss, intellektust és reflexiókat párbajra hívó interaktív darabja a Futurama-filmek negyedik (és az előrejelzések szerint sajnos egyben az utolsó) egész estés animációja, az Into the Wild Green Yonder. Humorának még a szkeptikusok sem tudnak ellenállni: a legújabb Futurama-animáció cinizmusáért, iróniájáért és paródiáiért lehet és érdemes rajongani.

kép a negyedik Futurama-filmből - Into The Wild Green Yonder, 2009

Az eddigi Futurama-alkotásokhoz képest talán ebben a legkevesebb a specifikus tudást igénylő intertextus. „Bibliográfiája” – az amerikai politika és közélet történelmét vagy kiemelkedőbb eseményeit éppen csak érintve – globálisabb témákat dolgoz fel: környezetvédelem és feminizmus egyvelege, ún. öko-feminizmus, evolúció, városi legendák, konspirációelméletek, bűnszövetkezetek, populáris kultúra stb. Eképpen szélesebb rétegek számára is érthetőek-élvezhetőek a poénok. S persze a filmes és zenei idézetek ebből a darabból sem maradnak ki, azonosításuk néha külön élvezet.

kép a negyedik Futurama-filmből - Into The Wild Green Yonder, 2009

A kontinuitás (alu)fóliájába csomagolt utalások „belső” poénok, azaz az öt évadból álló sorozat, illetve a három egész estés animáció (Bender’s Big Score, The Beast With a Billion Backs és Bender’s Game) darabkáira játszanak rá. Mint minden előzetessel rendelkező mű, az Into the Wild Green Yonder is több szinten élvezhető. Az ilyen módon képződő meta-poénok a rajongókat kétszeresen is nevettetik. Gyakran előfordul azonban, hogy a „felsőbb szintek” poénosabbak, például a „bite my shiny metal hat” mondat így önmagában már nem annyira vicces.

kép a negyedik Futurama-filmből - Into The Wild Green Yonder, 2009

Ha már mi magunk nehezen rajongunk dolgokért, érdemes végignézni, ahogyan Farnsworth professzor legújabban nem találmányaiért, hanem a pénzért, Fry még mindig Leeláért, Leela az öko-feminizmusért, Bender a robotmaffia főnökének nőjéért, Leo Wong a kozmikus méretű minigolfért teszi ezt. Említett dúsgazdag Wong Mars Vegas felrobbantása után a helyébe új Vegast építtet. A szerencsejátékok izgalmai mellett a kikapcsolódni vágyó (robot)népség megtekintheti a Gearoticát, a Circuit du Soleil előadásában. A szökőkút látványosságát a Mentos és a dietSlurm (a 30. század kólája) biztosítja, s még jócskán akadnak Mythbusters-kezekre való városi legendák ezen kívül is. Fry például csak alumíniumfólia-sapka segítségével szabadul meg más emberek gondolataitól. Kiderül továbbá az is, hogy egy (élő és halott közvetítette) pókerbajonkságban a szerencse- vagy gondolatolvasó-készség arat győzelmet.

kép a negyedik Futurama-filmből - Into The Wild Green Yonder, 2009

Leo Wong sajnos nem éri be a vadiúj New Vegasszal. Minigolf-rajongásának még a Naprendszer sem szabhat határt, egy bolygót is képes lenne tönkretenni egy gigantikus pálya megépítéséért. Ekkor szól közbe az öko-feminizmus, Leelával az élen. A nőknek sikerült egy újabb kisebbrendűségi komplexus-egyensúlyozó lázadási technikát kifejleszteni, ezúttal a környezetvédelem álcája mögött. Fry is a „nemes cél” – a bizonyos Naprendszer megmentése – érdekében ügyködik, s háta mögött (avagy fólia-sapkája alatt) egy egész titkos társaság áll: a Great Hall of the Ancient Legion of Madfellows (lefordíthatatlan, de megpróbálom: A Dilinyósok Ősi Légiójának Nagypáholya) show-biz-fogásokkal feltuningolt előadását (ami zseniális paródiája az ilyen tematikájú filmeknek) követően Fry kész teljesíteni küldetését. Nő és férfi látszólag ellentmondó, de végső soron azonos célú küzdelme ennyi humorral, fintorral és iróniával ritkán kerül terítékre.

kép a negyedik Futurama-filmből - Into The Wild Green Yonder, 2009

Ha valakinek elfogytak kis, privát rajongási tárgyai, fennáll annak a veszélye, hogy ezt a fajta szükségletét tömegrajongásba szublimálja. Így keletkeznek a frusztrált egyénekből álló aktivista-tömegek, melyek egy bizonyos cél apropóján valójában belső űrt próbálnak kitölteni. Megalakulnak hát a titkos társaságok, öko-feminista egyletek, mindenféle szervezetek, melyek tevékenységükkel a korrekt célt is undorítóvá, enyhébb esetben nevetségessé torzítják. Ennek (is) a paródiája ez a Futurama-film. Sikerülhet-e az ilyen típusú filmeknek megmozdítani a cinikus-passzív embereket? Jelen munka nem von le következtetéseket, csak kifordít, megmutat, nevettet. Interakcióra hív és felfrissíti az efajta kommunikációt. Olyan, mint néhány intelligens, magával ragadó, energikus, sugárzó és igazán jó humorú ember társaságban eltölteni pár órát.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.