Ember a magasban… és azon is túl

James Marsh: Man on Wire / Ember a magasban

Ha egy filmplakáton manapság feltűnnek az egykori New York-i World Trade Center ikertornyai, az ember automatikusan a 2001-es tragédiára gondol, amely kitörölte a metropolisz sziluettjéből ezt a két csodálatos, égig érő tornyot. Bár kézenfekvő lett volna ide kifuttatni a szálakat, az Ember a magasban – nagyon okosan – még csak említést sem tesz ezen eseményről.

Bár áthallásoktól nem mentes a több tucat díjjal (köztük a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar) kitüntetett angol film, a hangsúly a monumentalitáson és a szenvedélyen van, melyek segítségével valóra vált a 20. század legművészibb bűncselekményeként aposztofált kaland, vagyis a francia Philippe Petit éteri kötéltánca a két torony között, több mint négyszáz méteres magasságban, trükkök, szemfényvesztés és biztosítókötelek nélkül.

Kép a Man On Wire / Ember a magasban című filmből

Filmünk főszereplője, Philippe Petit már 1975-ben, egy évvel a hatalmas tett után megírta történetét a Reader's Digest magazinban, a teljes történet azonban csak 2002-ben, könyv formájában látott napvilágot (megjegyzés: a dokumentumregény magyarul is olvasható Felhőkkel táncoló - Drótkötélen az ikertornyok között címmel, a Partvonal kiadó jóvoltából). Az írás fényképekkel, rajzokkal, tervrajzokkal és Petit értő és érdekes kommentárjaival tárja fel a „bűntény” minden apró részletét, az ötlettől a nagy megvalósításig. Tárgyalt filmünkhöz ezen kötet szolgál alapanyagul, ám James Marsh rendező sokkal jobb ötlettel állt elő, mintsem egy, csak interjúkra és archív felvételekre támaszkodó, szokványos dokumentumfilm elkészítése.

Kép a Man On Wire / Ember a magasban című filmből

Petit, barátai, társai és egykori szerelme beszámolói alapján ismerhetjük meg az ízig-vérig optimista, életigenlő fiatalember történetét, akit már gyerekkorában is csábított a magasság, és sem a szigorú szülők, sem a tanárok nem voltak képesek a földön tartani. Így kezdődött egy (nemcsak) mutatványos-karrier: Philippe Petit amellett, hogy elsőosztályú kötéltáncos, profi előadó, nagy nevettető és ügyes zsebmetsző, egy kreatív, izgága fiatalmber, a bűnügyi filmek szerelmese, teli energiával, szenvedéllyel, álmokkal. A legnagyobb álma még 14 korában, egy fogorvosi rendelőben születik, ahol egy magazinban értesül róla, hogy New Yorkban hatalmas építkezésbe fogtak és készül a későbbi World Trade Center két égbeszökő ikertornya. Petit már ekkor tudja, hogy át fog mászni a két monstrum között, ám amíg a fő cél el nem készül, új célokat kell kitűznie maga elé. Így kerül rá sor, hogy előbb a Notre Dame két harangtornya, majd a Sydney-i Harbour Bridge pillérei közé feszít kötelet, hogy ámulatba ejtse az arra sétálókat és felbőszítse a rendőrséget.

Kép a Man On Wire / Ember a magasban című filmből

Mert bizony akármennyire is ártalmatlanok ezek a fellépések, éppen annyira illegálisak, így Petitnek többször is meggyűlik a baja a hatóságokkal, ám nagy álmáról ekkor sem tesz le, és miután átadják New York új büszkeségét, Petit és csapata akcióba lendül. És ezen a ponton kell megemlítenünk a film legüdébb dramaturgiai fogását. Az interjúrészletek és a temérdek archív felvétel mellé a készítők dramatizált jelenetsorokat illesztettek be, amelyek Michel Nyman tökéletes zenei aláfestésével valóságos krimit varázsolnak a filmből, a jó öreg brit simlis-filmek modorában. Az amúgy is szórakoztató film így még izgalmassá is válik – annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, hogy az akció sikerült és Petit pedig életben maradt. Izgulunk, ahogy a kis csapat átjátssza a World Trade Center szigorú biztonsági rendszerét, ahogy újabb és újabb ötletekkel állnak elő, hogy előkészítsék a terepet, hogy elhelyezzék a felszerelést, ahogy megbújnak a sötétben járőröző biztonsági emberek elől, hogy végül egy ködös reggelen Philippe Petit a felhők közé lépjen.

Kép a Man On Wire / Ember a magasban című filmből

Az egyszerre vidám és feszült légkört semmi nem zavarja meg, és bár azóta megszakadtak barátságok, véget értek szerelmek, minden érintett úgy emlékszik vissza a történtekre, mint egy nagy kalandra és csodára, aminek részesei lehettek. Amikor pedig a rendőrök letartóztatják a kötélről leszálló művészt, rögtön a mellének szegezik a kérdést: miért? Petit nem válaszol. Az álmokban és a művészetben nincs miért. Csak hátra kell dőlni és élvezni, mint ahogy ezt a filmet is. Nem lesz nehéz dolog, a rendező kitett magáért, Philippe Petit pedig nemcsak a kötélen képes megfogni a közönséget, hanem a kamerák előtt is bebizonyítja, hogy tökéletes előadóművész.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.