A farkas, ami ott sem volt

Dagur Kári, Kim Fupz Aakeson: Welcome to Utmark / Isten hozott Senkiföldjén

Az HBO GO-n megjelent Isten hozott Senkiföldjén című sorozat egy öntörvényű norvég vidékre kalauzolja a nézőket.

Az eredeti címén Utmark nem csupán északra áthelyezett, modern western-parafrázis, hanem annak paródiája és dekonstrukciója is egyben. A széria egészén átívelő szembenállás nyugat és kelet, progresszió és regresszió, haladás és hagyományőrzés közt rögtön az első jelenetben exponálódik a modernebb felfogású Finn (Tobias Santelmann) és számi eredetével büszkélkedő Bilzi (Stig Henrik Hoff) konfliktusában. Az oppozíció nem csak feloldhatatlan, de szánalmat keltően kilátástalan is.

Kép az Utmark (Isten hozott Senkiföldjén) című HBO-sorozatból

A nyugatosodott többséget képviselő Finn bárgyú, tehetetlen, identitását és maszkulinitását elvesztett (vagy sosem birtokló) passzív (anti)hős, míg ellenlábasa, a harcias őseinek virtusával és tradicionális öltözékkel felvértezett Bilzi tenniakarása teljességgel hasztalan; népének és hagyományának utolsó élő példányaként, mint magányos múzeumi viaszbábu képviseli értékeit. És mégis, félelemkeltő és tekintélyt parancsoló természetével a kisvárosi hiearchia csúcsán áll, kezében tartva annak ügyeit, a korrupt „seriffel”, Wilmannal (Nils Johnson) együtt.

Beszédes a két férfihez köthető és őket szimbolizáló egy-egy állatfaj: Finn birkákat tart, melyek csendesek, békések, de tehetetlenek Bilzi vadászkutyájával szemben. Emlegetnek még a városiak egy a környéken garázdálkodó farkast is, aminek jelenléte rejtélyes és hasonlóan szimbolikus marad. A két férfi tehát kiássa a csatabárdot, és egymás jószágainak elpusztításával igyekszik erőt demonstrálni. Ebben a polarizált miliőben Finn felesége jelenthet valamiféle átmenetet; Siri (Marie Blokhus) az első epizódban elhagyja férjét, magával hurcolva kamaszodó lányát is, egy jobb élet reményében, Bilzi oldalán.

Kép az Utmark (Isten hozott Senkiföldjén) című HBO-sorozatból

Míg Finn aspektusából mindez egy modern, felszabadult nő saját döntéseként értelmezhető, Bilzihez költözve Siri egy jóval hagyományosabb női szerepbe kényszerül (így később meg is bánja döntését). A nő elmondása szerint a „valódi”, számára biztonságot nyújtó maszkulinitást keresi, és véli felfedezni Bilziben; később azonban rá kell döbbennie, hogy amit keres, talán nem is létezett soha; vagy hiányként, vagy mesterséges, megjátszott elnyomó szerepként lelhető fel csupán.

Felesége és lánya elvesztése folytán Finn az éppen fellobbanó konfliktushelyzetben máris alulmard: a „pisztolypárbajt” rögvest elvesztette, a későbbi epizódok során így részben háttérbe szorul, alkoholizál, nem irányítja az eseményeket, hanem a történések elszenvedőjévé válik, és amikor kényszeredetten válaszút elé kerül, mindig a legrosszabb döntést hozza. Életképtelen és kudarcra ítélt, csak úgy, mint a végtelenül gyáva rendőrfönök, Willman, a nyílt titokként albán prostituáltakat futtató Stein (Gard B. Eidsvold), a szótlan buszsofőr, akinek üres lakása egyedül BDSM „élvezeteire”, és elnáspángolásához szükséges felfüggesztési rendszerre van kialakítva – vagy közel bármelyik lakos.

Kép az Utmark (Isten hozott Senkiföldjén) című HBO-sorozatból

A haladó nyugati normák szerint elfojtásokban és önkontroll alatt élő „felettes ének” a természet nyers hierarchiájával és evolúciójával vannak szembeállítva, élén a nietzscheiánus Bilzivel, aki bár tradicionalista, mégis az egyetlen jövőképpel és (ijesztő) megváltástannal rendelkező személy a közösségen belül. Lesújtó tehát a sorozat készítőinek képe a modern nyugati társadalmakról, melyeknél valóban csak az aggresszív, kirekesztő és uszító patriarchális, régi világ kísértetei a még félelmetesebbek. Szó szerint kisértetekről van szó; a készítők beemeltek egy elsőre indokolatlannak tűnő természetfeletti szálat, amely a számik (Bilzi, illetve később feltűnő anyja és nagybátyja) démoni, infernális jellegét hivatott erősíteni – egyúttal rajzfilmes túlzásaival parodisztikussá is válik ez a törekvés. Így a számik céljai és ideológiája is komolytalanná, horrorműfajt idéző szerepjátékká válik.

Kép az Utmark (Isten hozott Senkiföldjén) című HBO-sorozatból

Míg a haladóbb szellemű karakterek már régen lemondtak identitásuk és maszkulinitásuk megőrzéséről, az idealista Bilzi számára csak a sorozat vége felé jön el a nagy felismerés pillanata; édesanyja leleplezi identitás-hazugságait, azt a hamis mitizált családtörténetet, amire a férfi saját személyiségét és büszkeségét építette. Emellett Bilzinek „csalódnia kell” féltestvérében is, aki bár vele együtt fitogtatja férfiasságát, a „négy fal között” előbújik transzvesztita énje. Hasonlóan, zsákmányul szerzett nőjének lassan megmutatkoznak leszbikus hajlamai is. De Bilzivel se stimmel minden; az elnyomó, kizsákmányoló, harcias álarc mögött egy kompenzációra vágyó impotens férfi áll, akivel így a „dicső” számi vérvonal várhatóan végleg megszakad.

Kép az Utmark (Isten hozott Senkiföldjén) című HBO-sorozatból

A sorozat szánalommal, reménytelenséggel teli, kopár atmoszféráját a gyerekszereplők jelenléte, illetve a sorozat záró jelenetében felcsendülő angyali gyerekkórus oldja némelyest, élén az egyetlen igazán őszinte karakterrel, Finn és Siri lányával, Marinnal (Alma Günther). A Bilzi uralma alól felszabaduló bűnös város sűrű könnyek közt figyeli a zsoltárt éneklő kórust; egyszerre gyónnak és találják meg a reményt a következő nemzedék ártatlan, gyermeki arcában. E nemzedék talán képes szembenézni a farkassal – a farkassal, mely állítólag „ott sem volt”, valójában a környék hidegháborújának jelképeként végig a közelben ólálkodott; a farkas, melyre a seriff és a többiek a birkák és szarvasok elhullásának felelősségét hárították, csak hogy ne kelljen szembenézni a valódi konfliktussal: Finn és Bilzi feloldhatatlannak tűnő, örök küzdelmének következményeivel.




Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.