„A Filmalapot többnyire dicsérni szokták”

Interjú Havas Ágnessel, a Filmalap vezérigazgatójával

Milyen változásokat hozott Andy Vajna halála? Hogyan élték meg a Filmalapot ért sajtótámadásokat? És mi az a régi adóssága a magyar filmnek, amit hamarosan törleszteni fognak? Havas Ágnessel beszélgettünk a magyar filmszakma aktualitásairól.

Hogyan érinti Andy Vajna halála a Filmalap működését?

Andy halála óta az irodámban őrizzük az arcképét, az asztalomon egy gyertya ég. Másfél nappal azután, hogy Andy elment, találkoztam a miniszterelnök úrral, aki biztosított róla, hogy számára fontos a magyar filmipar és azon belül a Filmalap munkájának folytonossága. Kormánybiztost nem neveztek ki Andy helyére, és azt jelezték felénk, hogy nem is fognak, engem pedig megkértek, hogy folytassam a munkát.

A Filmalap sem igényli, hogy legyen új kormánybiztos?

Ez a kormányzat döntése. Az biztos, hogy rám most több feladat hárul, mert én foglalkozom a Magyarországon forgató külföldi filmekkel is, és részben én tartom a kapcsolatot a kormányzattal. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, aminek köszönhetően ugyanabban a mederben folyik tovább a munka, amelyben Andyvel elkezdődött.

A Filmalap Döntőbizottsága is átalakult.

Andy Vajna kormánybiztosként tagja volt a Döntőbizottságnak, így a helyére új tagot kellett felkérni. Hegedűs Bálinttal, aki jelenleg több filmterven is dolgozik, közös egyetértésben úgy döntöttünk, hogy visszalép, és forgatókönyv-fejlesztési igazgatóként folytatja a munkát. Az ő helyükre kértem fel Fekete Ibolya filmrendező-dramaturg-forgatókönyvírót és Divinyi Réka forgatókönyvírót, valamint lett egy új póttagunk, Zágoni Bálint, a Filmtett vezetőjének személyében.

Újdonság az is, hogy az új tagokat két évre nevezték ki. Miért?

A Filmalap a forgatókönyv születésétől a gyártásig végigkíséri egy film teljes élettartamát, és nagyjából két év elegendő arra, hogy egy döntőbizottsági tag segíteni tudja egy film megszületését.

Mindenképp cserélődni fognak a tagok, vagy újraválaszthatók lesznek két év után?

A tagok cserélődése mostantól része a rendszernek, ahogy az is, hogy az új tagokat két évre kérem fel.

Felmerült, hogy a Döntőbizottság minden tagja cserélődjön meghatározott időközönként?

Mint a Filmalap vezérigazgatója, nem tudok kilépni a Döntőbizottságból, hiszen jogszabály rögzíti a felállást. De a szándékom az, hogy rendszeresen frissüljön a Döntőbizottság tagsága.

A filmesek többször felvetették, hogy ha nem változik a Döntőbizottság tagsága, és annak az öt embernek az ízlésével esetleg nem vág egybe a filmtervük, akkor nem tudnak hova pályázni. A kétéves ciklus bevezetése erre adott reakció is a Filmalap részéről?

Ennyi év után épp itt volt az ideje, hogy frissüljön a bizottság, és az új tagokkal új ízlés és gondolkodásmód jelenjen meg. Miután Goda Krisztina kilépett a DB-ből (jelenleg forgatókönyv-fejlesztőként dolgozik a Filmalapnál), sokáig nem volt filmrendező a csapatban, most ezt is figyelembe vettem az új tagok felkérésénél. Ahogyan azt is, hogy eddig négy férfi és egy nő volt a bizottságban. Amikor az új tagokat kerestem, reméltem, hogy találok olyan nőket, akik jól és pontosan tudják artikulálni a szakmai véleményüket, és úgy látom, ez sikerült.

Az alkotók részéről fel szokott merülni az igény, hogy a filmszakma is delegálhasson képviselőt a Döntőbizottságba. Erre lát esélyt?

Erre a jelenlegi rendelkezések alapján nincs lehetőség. Eddig Andyvel egyetértésben én kértem fel a tagokat, és a szabályok a jövőben sem változnak. Ha egy filmszakmai szervezet jelölne képviselőt, azért jelölné, hogy kijárja a szervezet tagjainak a támogatást. Én olyan embereket akartam beválasztani a bizottságba, akik nem járják ki senkinek a támogatást, hanem az őszinte, demokratikus véleményüket, és magas szakmai színvonalat képviselnek.

Tavasszal műfaji forgatókönyvíró kurzust indított a Filmalap. Ez azt jelenti, hogy még mindig hagynak kívánnivalót maguk után a beérkező forgatókönyvek?

Rengeteg gyenge szinopszist, treatmentet és forgatókönyvet olvasunk, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a területet is erősíteni kell a Filmalap képzési programja keretében. Több, mint 80-an jelentkeztek az egy „tanéves” kurzusra, közülük jelenleg is folyik a 10 fős csapat kiválasztása, akikkel szeptembertől el tudjuk kezdeni a munkát.

Nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a jövőben a zsánerfilmek készítésére?

Nem úgy működik a Filmalap, hogy egyszer csak azt mondjuk, legyen több zsánerfilm. Körültekintő és sokrétű kutatást indítottunk el a magyar közönség megtartása és részben nevelése érdekében. A felmérések alapján azt láttuk, hogy a közönség elsősorban műfaji filmeket szeretne nézni. Az első négy helyen a vígjátékok, a horrorfilmek, az akció- illetve kalandfilmek, és a thrillerek állnak. Úgy gondoltuk, hogy a műfaji filmekben erősítésre van szükség, már csak azért is, mert a magyar filmeknek nehéz érvényesülniük a hazai piacon, hiszen hatalmas versennyel kell szembenézniük. Egy évben kb. 360 új film kerül a mozikba, és ha beleszámoljuk az előző évből műsoron maradt filmeket, akkor a tavalyi évben például 425 filmet játszottak a mozik, amiből csak 30 volt magyar, tehát a 10 %-ot sem éri el a magyar film részesedése a kínálatból. Ehhez jön hozzá, hogy a magyar mozik több, mint 90%-a a Cinema City kezében van, ahol szigorú üzleti szempontok uralkodnak. Ha egy film nem produkálja az elvárt jegybevételi eredményt az első két-három hétben, akkor leveszik a műsorról. A Filmalap folyamatosan azon dolgozik, hogy a magyar filmek eljussanak a közönséghez, ezért is segítjük őket forgalmazási támogatással. A legnézettebb filmek között szerencsére több magyar is van, idén például a Kölcsönlakás és a BÚÉK, korábban pedig a Viszkis, a Kincsem, a Valami Amerika 3, a Saul fia, a Liza, a rókatündér és a Testről és lélekről mind szerepelt a toplistában. 2017-ben 9,7%-os volt a magyar filmek közönségaránya, tavaly 6,9%, tehát ahhoz képest, hogy 30 film áll szemben 425-tel, nagyjából tartjuk az arányokat.

Évente körülbelül 12-15 filmet támogat a Filmalap. Van arra vonatkozó irányszám, hogy ebből hány műfaji és hány szerzői film készüljön?

Nincs, mert a legtöbb európai filmalappal, valamint a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal szemben, ahol évente kétszer hirdettek meg pályázatot, nálunk folyamatos a pályáztatás. Alapszabályunk a „first come, first served”, vagyis időrendi sorrendben értékeljük a filmterveket. Ha pályáznak hozzánk egy jó tervvel, támogatni fogjuk attól függetlenül, hogy műfaji vagy művészfilm.

Vannak olyan műfajok, amiket szívesebben látna a Filmalap a pályázatok között?

Minden műfaj reprezentálva van a pályázatok között. Amikor úgy éreztük, hogy jó lenne, ha több történelmi téma jelenne meg a magyar filmben, meghirdettünk egy történelmi filmes programot, amire több, mint 400 filmterv érkezett, és közülük 14-nek a fejlesztése jelenleg is folyik.

Nem gondoltak rá, hogy más műfajban is pályázattal segítsék a filmtervek születését?

Nem.

Év elején úgy nyilatkozott, hogy szeretnék, ha több élőszereplős gyerekfilm születne, mert ez hiánycikk Magyarországon.

Most épp támogatunk két ifjúsági filmet, de valóban nincs most keletje ennek a műfajnak Magyarországon. Ezért jól jön egy kis buzdítás, hogy írjanak ilyen jellegű forgatókönyveket is. A gyerekekről ne feledkezzünk meg, hiszen régen is sok ifjúsági film készült, mint A locsolókocsi, az Égigérő fű vagy a Keménykalap és krumpliorr.

Tavaly készült egy fontos témát boncolgató, jól sikerült kamaszfilm, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :-), amely nem kapott támogatást se a Filmalaptól, se az Inkubátor zsűrijétől.

Mi abban az állapotában nem tartottuk elég jónak a forgatókönyvet, ezért nem támogattuk, de nagyon örültem, hogy a producerek magánforrásból megfinanszírozták a filmet, és létre tudott jönni egy független, kisebb költségvetésű alkotás, amely eljutott a nézőkhöz, és nemzetközi utat is képes bejárni.

Az európai filmgyártásban is példaértékű az elsőfilmeseket támogató Inkubátor Program, amely már öt éve fut. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

Az Inkubátort azután találtuk ki, hogy feltűnt, hogy a frissen végzett rendezők valamiért nem pályáznak a Filmalaphoz. Többen is csak évekkel a diplomázásuk után jutottak először filmhez, mint Kenyeres Bálint vagy Bodzsár Márk. A fiatal rendezőknek szerettük volna megteremteni a lehetőséget, hogy hamarabb elindulhasson a karrierjük. Másrészről azt is láttuk, hogy elsőfilmes rendezők nagy sikereket aratnak low budget filmekkel a nemzetközi fesztiválokon. Ez a két gondolat ért össze az Inkubátor Programban, amelynek az elnevezése arra is utal, hogy a pályakezdő filmeseket betesszük egy burokba, azaz egy rugalmas szakmai közegbe, ahol találkozhatnak a Filmalap pályázati rendszerével, megismerhetnek minket, és rájöhetnek, hogy mi is ugyanazt akarjuk, mint ők: erős, őszinte és jó filmeket. Az Inkubátorban rendszeresen konzultálunk a filmesekkel, megmutatjuk nekik, hogyan kell pályázni, költségvetést összeállítani, elszámolni, és odafigyelünk, hogyan haladnak a filmtervükkel. Ettől pedig elmúlik a félelmük, hogy a Filmalaphoz pályázzanak.

Miért félnek pályázni a fiatalok?

Valószínűleg tartanak a felelősségtől, ami mondjuk egy 300 millió forintos támogatással jár, esetleg nem tudják elképzelni, hogyan fognak megbirkózni a pályázati rendszerrel. A fiataloknak sokat számítanak a keretek, az Inkubátorban pedig megadtuk nekik ezeket: 62 millió forintból, egy év alatt el kell készíteniük a filmet. Ennek hatására egymás után jönnek ki az eredeti hangú filmek, és már az első sikerek is megszülettek. A Könnyű leckék eljutott Locarnóba és a torontói Hot Docsra, a Virágvölgy díjat nyert Karlovy Varyban, az Egy nap pedig a nemzetközi filmes újságírók szervezete, a FIPRESCI legjobb első filmért járó díját nyerte meg Cannes-ban, most pedig éppen a franciaországi mozik játsszák. Ezek elképesztően nagy dolgok.

Kevés olyan magyar film készül, amely a minket itt és most körülvevő világgal foglalkozik, az Inkubátorban viszont kifejezetten hangsúlyos ez a vonal. Hogyhogy?

Szándékosan találtuk ki így a programot. Ha kevés pénzt kap egy rendező, nem tud marslakós sci-fit vagy kardozós történelmi filmet forgatni. A kisebb költségvetés rákényszeríti arra, hogy magáról beszéljen, és arról, ami körülveszi és foglalkoztatja. Indirekt módon sikerült tematizálni a pályázatot, anélkül, hogy meghatároztuk volna az irányvonalat, ami szerintem jó dolog.

Ha így bevált az Inkubátor-modell, amelyben egy átlagos költségvetésű, 3-400 millió forintos nagyjátékfilm árából öt kisebbet valósítanak meg, nem tervezik más téren is bevezetni, hogy ne csak elsőfilmesek forgathassák le ily módon a filmjüket?

A támogatás mértéke mindig a filmtervtől függ. A produkciós igazgatónk – korábban Ungor Mária, most Váradi Gábor – nagyon szigorúan átnézik a költségvetéseket, és ha lehet, faragnak rajtuk annak érdekében, hogy minél több filmet támogathassunk.

A tavalyi a magyar dokumentumfilmek éve volt, a legfontosabb alkotások között olyan filmeket találunk, mint az Egy nő fogságban, a Nagyi projekt, vagy a Könnyű leckék. Az alkotók elmondása szerint a dokumentumfilmek finanszírozása még nem teljesen ideális, a tévéfilmeket gyártó Mecenatúrában csak 10 millió, az Inkubátor Programban pedig 22 millió forintra pályázhatnak. A sikerek hatására tervezik növelni a dokumentumfilmek finanszírozását?

Ez a produkció igényétől függ. A Mecenatúránál televíziós dokumentumfilmek készülnek. Egyébként kapott már a 22 milliónál nagyobb támogatást is dokumentumfilm a Filmalaptól, a Folyékony arany 30 milliót, Forgács Péter Festői korszakok című filmje pedig 30,8 milliót, amit nem is tudott elkölteni, ezért visszafizetett belőle. A Filmalaphoz havonta egy-két dokumentumfilmmel pályáznak, és ami jó, azt mind támogatjuk, évente 2-3 dokumentumfilm készül moziforgalmazásra. Visky Ábel inkubátoros dokumentumfilmjét, a Mesék a zárkából-t most láttuk, és nagyon-nagyon jól sikerült. Ő le tudta forgatni 22 millió forintból a filmet. De van kiemelkedően magas költségvetésű Filmalap által támogatott dokumentumfilm is, a Vad Magyarország 2 – A vadlovak földjén, amit több éven át a természetben forgatnak – jelenleg is.

De szeretnénk kicsit változtatni az Inkubátoron. Most már nemzetközi koprodukciós partnerek is beszállhatnak a költségvetés 20%-ának erejéig, de szeretnénk bővíteni a lehetőségeket, hogy kisebbségi koprodukcióval is lehessen pályázni, és az évi öt inkubátoros film mellé jöjjön, mondjuk, két kisebbségi koprodukció, ahol egy román, cseh vagy osztrák rendező filmjébe beszáll egy magyar partner, aki kaphat kb. 30 millió forintot. Egy low budget vagy elsőfilmes koprodukciónál ez a pénz sokat számít.

Tavaly kiírtak egy történelmi filmes pályázatot. Emögött milyen indokok húzódtak meg?

Az a kérdés, hogy felhívtak-e, hogy írjunk ki történelmi filmes pályázatot? Nem hívtak fel. Az én ötletem volt, hogy hirdessük meg, mert azt láttuk, hogy a közönség részéről van rá igény. A Kincsemet 465 ezren nézték meg Magyarországon, és Erdélyben még 70 ezren. Ha egy történelmi film ekkora sikert tud aratni, miért ne szülessen több belőle? A magyar filmesek ritkán állnak elő történelmi témával, ezért egy kicsit buzdítani akartuk őket. Jelenleg 14 forgatókönyv fejlesztése folyik, amiket egy éven belül befejeznek. Arra számítunk, hogy lesz 2-3 közülük, ami meg tud valósulni.

A jobboldali sajtóban kifejezetten a történelmi hőseposzok hiánya miatt bírálták a Filmalapot.

Ha megnézzük a világpiacot, kevés kivétellel azok a történelmi filmek tudtak nagy sikert aratni, amiknek nem egy történelmi személy, hanem olyasvalaki volt a főszereplője, aki egy egész kort vagy eseménysorozatot képes volt megszemélyesíteni. Az Egri csillagoknak sem Dobó István, hanem Bornemissza Gergely és Cecey Vicuska a főhőse. Rajtuk keresztül sikerült felrajzolni egy olyan történelmi tablót, amit mindenki megszeretett.

Elképzelhető, hogy kifejezetten történelmi hősök életét vagy történelmi sorsfordulókat, például Trianont feldolgozó filmekre írjanak ki pályázatot?

Már kiírtunk egy történelmi filmes pályázatot, amire több, mint 400 pályázat érkezett, abból a 14 legjobbat kiválasztotta a független, történészekből és forgatókönyvírókból álló zsűri, és ezt elfogadta a Filmalap Döntőbizottsága. Azokat támogattuk, amiket történelmileg helytállónak találtak a szakértők és láttuk bennük az ígéretet, hogy meg tudnak valósulni nagyvásznon. Ha születik olyan forgatókönyv Attiláról, István királyról, vagy más fontos történelmi személyről, amely bővelkedik a drámai fordulatokban, és folyamatosan növekvő tétek mentén épül fel, azt biztosan támogatni fogjuk.

A Filmalap támogató intézmény, vagyis azokat a filmterveket támogatja vagy nem támogatja, amik beérkeznek hozzá. Ezért merült fel többekben a gondolat, hogy esetleg a kultúrpolitikának kéne kijelölnie bizonyos témákat, hogy feldolgozzák a filmesek a magyar történelem neuralgikus pontjait. Ezt jó ötletnek tartaná?

Lesz egy új filmkollégium, amely sorozatok és tévéfilmek születését támogatja, és preferálja a történelmi témákat. Ez nem a Filmalaphoz fog tartozni.

A kormány részéről kaptak kritikát a Filmalap munkájára vonatkozóan?

Nem. A Filmalapot többnyire dicsérni szokták.

Az említett Televíziós Film Mecenatúra felállítását sem élték meg kritikaként?

Mi is véleményezhettük az erre vonatkozó előterjesztéseket, bizonyos mértékben minket is bevontak a filmkollégium felállításába. A történelmi filmes mecenatúrát jó ötletnek tartom.

Hogyan élték meg a Filmalap elleni sajtótámadásokat?

Elolvastuk őket. Szerencsére sajtószabadság van Magyarországon, mindenki azt ír, amit akar. Mi ugyanolyan szabadon olvasunk újságot, amilyen szabadon ők írnak.

Mi a helyzet most a Hunyadi-filmként emlegetett Az utolsó bástyával?

A felkért rendező és a producer nem tudott egyről a kettőre jutni. Reméljük, hogy találnak olyan rendezőt, aki meg tudja valósítani ezt a nagy történetet, és képes együtt dolgozni a forgatókönyvíróval annak érdekében, hogy a könyv még jobb legyen. Ami kiszivárgott, az egy első változat volt, amin azóta már rengeteget dolgozott az író.

Nem lehet megakadályozni a fejlesztés alatt álló forgatókönyvek kiszivárgását?

Ez nem rajtunk múlt. A producernek megvolt a forgatókönyv, és kiosztotta a stábtagoknak. Roppant méltánytalannak tartom, hogy egy szellemi terméket félkész állapotban kiszivárogtattak.

A kifogásolt részek…

Azokban nem én vagyok az illetékes. Ez a rendező és a forgatókönyvíró dolga, akik történelmi szakértőkkel dolgoznak együtt a filmen. Abban a pillanatban, hogy változás történik a rendező személyében, közzétesszük a fejleményeket.

Beszéljünk akkor a Magyarországon forgó hollywoodi filmekről. Andy Vajna és a Filmalap tevékenységének sikere, hogy az adókedvezményekkel számos hollywoodi produkció forgatását idecsábította. Tavaly viszont Románia is megemelte a vonatkozó adókedvezményét, méghozzá a magyarországi 30 %-nál is magasabbra, 35-45 %-ra. Hogyan látja az élesedő kelet-európai versenyt a hollywoodi produkciók kegyeiért?

Minden ország emel az adókedvezményein, és próbálja magához csábítani a nagy költségvetésű amerikai filmeket. Ebben a versenyben Magyarországnak az a helyzeti előnye, hogy jól működik a filmes infrastruktúrája, az utakon gyorsan és zökkenőmentesen lehet eljutni egyik helyről a másikra, a magyar stábok pedig kitanulták az amerikai gyártási rendszert, és olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amikre a nagy produkciók újra és újra igényt tartanak. A Budapest környéki stúdiók folyamatosan le vannak foglalva, és a fővárosban is zajlanak forgatások, mert Budapest az építészete miatt csábító helyszín a külföldi produkcióknak. Andy Vajna zsenialitását dicséri, hogy a Filmalappal és a Nemzeti Filmirodával együttműködésben olyan rendszert épített ki, amelyben az itt forgató produkciók zökkenőmentesen tudnak működni, és az idehozott forgatások pedig nagymértékű adóbevételt termelnek a magyar költségvetésnek.

Andy Vajna kapcsolatrendszerének hiánya okozhat lépéshátrányt Magyarországnak?

Nem, mert nincs hiány. Elmentem Los Angelesbe Andy Vajna kinti temetésére, és utána megbeszéléseken vettem részt a legnagyobb hollywoodi stúdiók és streaming-szolgáltatók, valamint a feljövőben lévő stúdiók vezetőivel. Ugyanezeket a tárgyalásokat folytattam Cannes-ban, tehát a folyamatosság megmaradt, tartom a kapcsolatot a magyar produkciós szervízcégekkel. Most is nálunk forgat a Paramount, a Netflix és a Universal.

Megugrott a magyar-román koprodukciók száma is az elmúlt években. Ennek mi az oka?

Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a román filmszakmával, minden évben megyünk a kolozsvári TIFF-re, ahol van egy magyar nap sok magyar filmmel, esti gulyásozással és a magyar filmek a Filmtett és más forgalmazók filmforgalmazói tevékenységének köszönhetően eljutnak olyan városokba is, ahová egyébként nem. Az a tapasztalatunk, hogy az organikus koprodukciós partnerek a szomszédos országokból és a V4-ből jönnek, mert a hasonló történelmi háttér miatt könnyebben megértjük egymást. Minden évben találkozni szoktunk a cseh, a lengyel, és a szlovák filmalap vezetőivel Karlovy Varyban vagy Cannes-ban, ennek folyományai a koprodukciók, mint a lengyelekkel készült Zanussi-film, az Éter, a szlovákokkal közösen készített Out, vagy a román-magyar együttműködésben készült Spirál, Felméri Cecília első filmje.

Az elmúlt négy év kiemelkedő Oscar-szériájának miben látja az okait?

Egyrészt a forgatókönyv-fejlesztésben, amire kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a Filmalap, másrészt abban, hogy vannak Magyarországon olyan tehetséges filmrendezők, akiknek a hangját a világon mindenhol értékelik. Mindig odafigyelt a világ a magyar filmekre, de az Oscar-sikerek óta azt látjuk, hogy még nagyobb figyelem irányul a filmjeinkre, az 1945-öt például megvette egy amerikai forgalmazó, és egymillió dollárt hozott az amerikai mozikban. Az egyik Los Angeles-i Laemmle moziban minden hónap utolsó csütörtökjén egy klasszikus magyar filmet vetítenek. A Netflix pedig megvette a Testről és lélekről-t és a Tiszta szívvel-t.

A mi terveink között is szerepel egy magyar játékfilmekre, dokumentumfilmekre, kísérleti filmekre és kisfilmekre specializálódó streaming-szolgáltató létrehozása. Jelenleg az adatbázis előkészítése zajlik, és az angol feliratok készítése. Ez egy előfizetéses streaming oldal lesz, amin nagyon kedvezményes áron lehet majd elérni a magyar filmeket a világ minden táján.

Az összes filmalapos film elérhető lesz rajta egy idő után?

A Filmalap által gyártott filmek jogai a producereknél és a forgalmazóknál vannak. Őket értesítjük majd a streaming oldal indulásáról, és amennyiben érdekli őket, felkerülhet a filmjük. Emellett minden, a Filmarchívumban restaurált, digitalizált és angol felirattal rendelkező filmet, híradót, kisfilmet, kísérleti filmet, diplomafilmet fel akarunk tenni. Szerkesztett, okos tartalmakat tervezünk létrehozni, hogy az érdeklődők színes és érdekes képet kapjanak a magyar filmörökségről.

Mikorra várható az indulás?

2020 végére tervezzük. Addig is dolgozunk a magyar film másik nagy adósságának törlesztésén: szeretnénk létrehozni egy cinematheque-et Budapesten, amely a magyar filmtörténetet ápolná. Ráduly György, a Filmarchívum igazgatója az elmúlt időben sokfelé gyűjtött információkat, adatokat arra vonatkozóan, hogyan működnek a cinematheque-ek világszerte. Jelenleg a koncepció készítése folyik, filmmúzeum, mozi, könyvtár, kutatóhely lenne egyben. Lennének filmtörténeti kiállítások, kis és nagy befogadóképességű vetítőtermek, ahol a felújított klasszikusokat mutatnánk be, valamint vetítenék a felújított külföldi archív filmeket is.

Hol tervezik megnyitni a budapesti cinematheque-et?

Erről még nem tudok nyilatkozni. Van olyan város, ahol frekventált helyen található, és olyan is, ahol kicsit kijjebb, hogy tudjon terjeszkedni és filmes befogadóhellyé válni. A magyar filmnek szüksége van egy olyan helyre, ahol az emberek rácsodálkozhatnak a gazdag történelmére. Arra, hogy a legnagyobb hollywoodi stúdiókat, a 20th Century Foxot vagy a Paramountot magyarok alapították, vagy Ernst Lubitsch, a legnagyobb német-amerikai vígjátékok rendezője magyar szerzők vígjátékait is feldolgozta. A magyar film hatása a világra és azon belül Hollywoodra felmérhetetlen, és ezt meg kell mutatni a közönségnek. Ez a mi közös nemzeti filmörökségünk, amire büszkék lehetünk, mert olyan csillagokat és világhírű életműveket termelt ki magából, amit mindenkinek látnia kellene.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.