Tom Cruise, ha visszaad

A Golden Globe-botrány margójára

„Mit kap a laposföld-hívő, ha Golden Globe-ot nyer? Aranyérmet.” Nagyjából ezen vicc komolyságát és színvonalát súrolja az a botránysorozat, ami a Hollywood Foreign Press Association, azaz a Golden Globe-díjakat osztogató szervezet körül duzzad egyre nagyobbra az elmúlt hónapokban. Egy olyan szervezet körül, melynek működése ugyancsak ezen komolysággal és színvonallal jellemezhető.

Maga az alap pedig nemcsak, hogy nem lenne ördögtől való ötlet, hanem egy üde színfoltja lehetne a mára meglehetősen túlzsúfolt díjszezonnak. Annak a díjszezonnak, ami mondjuk harminc éve még nagyon nem így nézett ki – és annak a díjszezonnak, aminek igenis a mai napig megvan a (PR-) értéke. Először is, napjainkban már ott van az elsősorban késő nyári-őszi fesztiválrengeteg, minden amerikai nagyvárosnak van saját kritikusokból álló szervezete (sőt, egyes régióknak vagy csoportoknak is!) – mára már a filmkészítés minden területét lefedik a szakmai szervezetek díjai, a maszkmesetereken át a rendezőkig.

Egy szó mint száz, eljutottunk addig a pontig, amikor a díjszezon néhány hónapja alatt nagyjából minden hétre jut egy-két díjátadó ceremónia. Egy ilyen zsúfolt mezőnyben abszolút lenne helye egy új perspektívának, konkrétan a nem amerikai újságírók véleményének. Csak nem így. Nem úgy, hogy a szavazókról szinte semmit nem tudni, hogy a szervezetet körüllengi a korrupció, és hogy a jelöléseiket általában két dolog motiválja: megtippelni az Oscart és minél több sztárt odacsődíteni, hogy eladható legyen a show.

Ha a szervezet honlapján elérhető lenne az összes szavazó publikációs listája, már jobb lenne a helyzet, hisz pontosan tudnánk, hogy olyanok döntenek a díjról, akik napi szinten ezt a munkát végzik. Napi szinten írnak, vagy más úton tájékoztatják a világot az amerikai filmipar eseményeiről, problémáiról és persze magukról az alkotásokról; ahelyett, hogy tele vannak inaktív tagokkal és olyanokkal, akiknek az újságírói tevékenysége a sztárokkal folytatott smúzolásból és havi egy-két kamucikkből áll.

Persze a helyzetet súlyosbítja, hogy látszólag a díjátadók csillaga leáldozóban van, de ezen nincs mit csodálkozni. Régen ott volt a Golden Globe, az Oscar és kevés másik ceremónia, esetleg a talk show-k, ahol a közönség „civilben” láthatta a sztárokat. Ma millió platform létezik. Ráadásul manapság mire elérünk – mondjuk – az Oscarhoz, addigra a díjazottak már akár a harmincadik díjukat is kaphatják. Mindezt pár hónap alatt. Lássuk be, valószínűleg a nagy és rangos kupameccsek sem lennének népszerűek, ha mire sor kerülne rájuk, a közönség már harmincszor látta volna az adott két csapat összecsapását pár héten belül.

Ezért valószínűleg az ezeket közvetítő – és ezekért sok tízmilliót kifizető – tévétársaságok amúgy is elgondolkodnak a „műfaj” jövőjén, mert hogy változás kell, az biztos. De olyan változás, ahol megmarad a presztízs és senki nem megy le kutyába.

De akkor vissza a botrányhoz, ami egyértelműen ahhoz köthető, hogy Hollywood épp öntisztítást tart a filmes világ számos területén. Nos, most a Golden Globe került terítékre olyan dolgokért, amikről mindenki tud, ráadásul évtizedek óta. Könyörgöm, mára már szakállas, örökké visszatérő vicce vált magán a Golden Globe-gálán, hogy a testület megvesztegethető, poénkodott ezen már az összes házigazda és maguk a díjazottak is. Jó néhány éve pedig az is terítékre került már, hogy a szervezetben nincs fekete tag és hogy a szavazók egy része aligha nevezhető aktív újságírónak. Szóval nincs itt semmi új, csak hát most jött el az idő. És elnézve az eddigieket, nyilvánvaló, hogy a változásokat kikényszeríti majd a rájuk ömlő sártenger. És ez mint írtam fentebb, jó és szükséges – bár lehetett volna annyi eszük, hogy ezt botrány nélkül is megteszik.

Afelett viszont kár lenne szemet hunyni, mint ahogy sok más „tisztújító akciónak”, úgy ennek is megvannak a maga túlkapásai és egyoldalú hőzöngései. Egyrészt, a korrupcióhoz két fél kell, és azok ellen valahogy senki nem emelte fel a szavát, akik mindenféle földi jóval traktálták ezeket az embereket egy-egy szavazatért cserébe. Vagy mondjuk az adóhatóság is ránézhetett volna a kétes üzletekre – ha ezt egy napilap ki tudta deríteni, nekik sem lett volna túl nagy erőfeszítés. Harmadrészt pedig ott van az elvárás, hogy prezentáljanak bizonyos mennyiségű fekete tagot. Nos, a világsajtót böngészve eddig egy esetleírásról tudunk, hogy a HFPA elutasított egy fekete újságírót (Angliából). Ezek után talán jogos a kérdés, vajon hány fekete újságíró él Amerikában, akik külföldi médiumok képviseletében vannak ott, akik elsősorban külföldre dolgoznak? És különben is, biztos, hogy rögtön rasszizmust kell kiáltani egy szervezet felé, aminek azért vannak latinx és ázsiai tagjai?

Érdekes kérdések ezek és még érdekesebb lesz látni a fejleményeket. De addig még sok idő van hátra, valószínűleg majd csak a 2023-ban esedékes díjátadón látjuk először, hogy a Golden Globe változott-e valamit – és ha igen, azt milyen irányba tette.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.