A gyilkos jég támadása

Jonathan Hensleigh: The Ice Road / Jeges pokol

A jégutak szó szerint jégből vannak: olyan útvonalak, amiket ritkán használnak, és akkor is muszájból, főleg marcona kaminosok, akik vállalják, hogy életük kockáztatásával is végigdübörögnek több tonnás teherautóikkal a néhánytíz centis vastagságú befagyott folyókon. Ez az egészsége megőrzése érdekében senkinek nem javallott, ahogyan a Jeges pokol című film megnézése sem.

A Netflix az utóbbi években rájött, hogy érdemesebb mennyiségi, mint minőségi gyártással foglalkoznia, ezért aztán szinte hetente adja ki a silányabbnál silányabb, de leginkább csak unalmas és középszerű alkotásokat a kezei közül, hiszen ez nem mozi: a rossz nézettség is nézettség, az elkattintó nézőnek nem kell visszaadni a mozijegy árát, ha nem tetszene neki az adott termék. Magyarországon és Romániában ettől függetlenül – vagy talán pont ezért – a mozikban lesz látható ez a film: a Jeges pokol csak azért nem középszerű, mert annyira rosszul sikerült, hogy az már egyenesen szórakoztató, a hőhullámban pedig valószínűleg szállítani fogja a nézettséget, mert legalább hűvösben, jeges tájakon játszódik, úgyhogy ha nézni nem is feltétlenül jó, de mindenképpen hűsítő élmény.

Kép a Jeges pokol című filmből

Valahol Kanadában járunk, az északi sarkkörhöz közel, ahol egy metánrobbanás történik egy gyémántbányában. Ahhoz, hogy a mélyben rekedt 26 munkást időben ki tudják szabadítani, soktonnás fúrókat kell óriási kamionokkal (vélhetőleg a főszponzor Kenworth márkájúakkal – ez legalábbis magyarázná a folyamatos és pofátlan product placement-et) célba szállítani, jégutakon keresztül. Az öngyilkos küldetésre csak a legjobb kamionsofőrök vállalkoznának, vagy legalábbis olyanok, akiknek nincs vesztenivalója, ilyen a Liam Neeson alakította Mike is, aki PTSD-zavaroktól szenvedő veterán testvérével csapódik egyik cégtől a másikig. Kiegészülve Goldenroddal (Laurence Fishburne) és Tantoo-val (Amber Midthunder), valamint a cég kiküldött emberével, Varnay-val (Benjamin Walker) három kamionban jégútnak indulnak, hogy megmentsék a bányászokat, de természetesen amilyen sima a jég, annyira nem lesz sima az útjuk.

Kép a Jeges pokol című filmből

Az alaptörténettel igazából semmi gond nincs – aki némi Armageddon-felhangokat vél felfedezni benne helyenként, az nem jár rossz nyomon, hiszen az 1998-as Michael Bay-eposz forgatókönyvét is a Jégutat író-rendező Jonathan Hensleigh-nek köszönhetjük, aki így maximum csak magát plagizálta. Még a szerkezettel vagy a fordulatokkal sem lenne probléma, bár az például csalódáskeltő, hogy gonoszokat muszáj volt beleszuszakolni egy olyan történetbe is, ahol a környezet és a természet bőven elég ellenlábasa tudott volna lenni hőseinknek.

Kép a Jeges pokol című filmből

Amivel viszont (egy ekkora költségvetésű produkciónál) meglepő módon komoly gondok akadnak, az a történet technikai megvalósítása. Az még hagyján, hogy a CGI egyenesen nevetséges a legtöbb esetben (egy képen például a felfröccsent vízcseppek nagyjából egy másodpercig „lefagynak” és állnak a levegőben, mert, úgy tűnik, az animátorok elfelejtették befejezni az effektet), de az operatőri munka egyenesen horribilis – egy jó félóráig nincs a filmben egyetlen közeli sem, mindent kistotálban látunk, egy snittben, ami lehetne stilisztikai döntés is, hogy mondjuk dokumentaristább jellege legyen a Jeges pokol képi világának, de egyrészt közelik még dokumentumfilmekben is vannak, másrészt itt az egész egyszerűen félelmetesen lustának érződik. Maguk a képek is rettenesen komponáltak, illetve megvilágítottak, a bányás jelenetekben nem lehet rendesen látni a szereplők arcát, de nem azért, mert nincs fény (ahogy az élethű lenne), hanem van, csak rosszul, rossz helyre vannak irányítva a lámpák. Ráadásul megszámlálhatalnul sokszor vannak a filmben tengelyugrások, ugyanolyan kivágások egymás után vágva, ezért bizonyos helyeken egyszerűen követhetetlen, hogy mi is történik éppen a szereplőkkel, hogy melyik kamionban járunk éppen, vagy hogy ki hová, kire néz éppen.

Kép a Jeges pokol című filmből

Teljesen tisztelendő, hogy Neeson még ebben a nyilvánvalóan elsietett és amatőr módon elkészített akció-valamiben is szimpatikusan játszik, helyenként kifejezetten szép színészi munkát láthatnuk az utóbbi években nyugdíjas akcióhőssé avanzsált Neesontól (ellentétben például Fishburne-nel, akin érezhető, hogy olyan gyorsan szeretne túl lenni ezen az egészen, ahogy csak lehet, és akiről egy percig nem lehet elhinni, hogy vezetett már életében kamiont), pedig ezzel szinte árt a filmnek, ami így éppen hogy elmarad az „annyira rossz, hogy már jó” szinttől. Mert amúgy az érthetetlen operatőri döntéseket, a szemet bántó CGI-t és a Film+ csatornához méltó történetvezetést egy idő idő után élvezni is lehet, ha éppen ilyen típusú szórakozásra vágyunk. Egy kicsit kár a sztoriért, amiben megvolt a lehetőség valami izgalmasra és feszültségkeltőre, de a dolog valahol elcsúszott félúton. Na de sebaj, lehet is tovább kattintani.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.