A kilenc órán keresztül forgatott szexjelenet

Csapón kívül 50.: ¡Átame! / Kötözz meg és ölelj!, 1990

Miközben Pedro Almodóvar és Antonio Banderas izgatottan várják, hogy 92. Oscar-díj átadóról vihetnek-e majd haza szobrocskát, egyik legsikeresebb közös filmjük, a Kötözz meg és ölelj! épp harminc éves lett. Egy „klasszikus” korai Almodóvár film ez, fekete humorral átitatott romantikus komédia egy kis BDSM-rájátszással.

  • A Kötözz meg és ölelj! a rendező nyolcadik filmje, Spanyolországban a kritika és a nagyközönség elismerését is kivívta. Amerikában ehhez képest kissé kalandosan indult az útja, hiszen NC-17 (No One 17 or Under Admitted) besorolású, azaz csak felnőttek számára megnézhető. Itt érdemes megemlíteni, hogy a film eredetileg X besorolást kapott, ami az Egyesült Államokban szinte összenőtt a pornó fogalmával, ám pár hónappal a besorolás után létrehozták az NC-17-et, ami nem feltétlenül pornografikus, de gyerekeknek nem ajánlott katogória, és átminősítették. A filmet később megvágták, hogy hátha enyhül a szigor és kaphat egy R-t (Restricted – 17 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott), de az MPAA (Motion Picture Association of America, a filmeket besoroló bizottság) kitartott döntése mellett, arra a jelenetre hivatkozva, amikor a főhősnő Marina egy játék búvárfigurával maszturbál a fürdőkádban.
  • A film Almodóvár „szakítását” jelentette Carmen Maurával, aki bár egyik kedvenc színésznője volt, a maga 43 évével már túl idős volt ennek a filmnek a főszerepére. Victoria Abril kiválasztása (Marina szerepére) által egy újabb gyümölcsöző kapcsolat kezdődött, négy filmen is dolgoztak közösen. Antonio Banderasnak ez volt az ötödik munkája a rendezővel, ám az egyik legfontosabb is, hiszen ez hozta meg számára az áttörést, a nemzetközi sikert. Érdekesség, hogy Almodóvár a saját édesanyjának is adott szerepet a filmben, Francisca Caballero játszotta Marina édesanyját.
  • A film eredeti címe is azt jelenti, hogy kötözz meg, ám a rendező azt nyilatkozta, hogy nem kötelekhez vagy szado-mazochizmushoz van köze, hanem a szerelmi kapcsolaton belüli kötelékre utal. A film tulajdonképpen kiparodizálja a párkapcsolatokat: az ahogyan a főhősnő beleszeret elrablójába, arra utal, hogy általában a kapcsolatok, házasságok egy-egy olyan különös kötelékre épülnek, hogy  részvevőik már-már Stockholm-szindrómásnak tűnnek.
  • A filmnek több irodalmi előképe is van, például a Szépség és a szörnyeteg, illetve egy sajátos spanyol mű is, Pedro Calderón de la Barca Az élet álom (La vida es sueño) című színdarabja. Maga a rendező nem az inspirációs forrásokról vallott, hanem a konkrét kezdetekről. Előző filmje, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén díszlete igencsak költséges volt, és rendező nem akarta, hogy a főhős Pepa háza „kárba vesszen”. Producer testvérével közösen kezdtek el azon gondolkodni, hogy alkossanak Asszonyokkal párhuzamosan egy kisköltségvetésű filmet is. Az alapötlet kicsit más volt: egy pszichopata kiszabadul a börtönből, egy horrorfilm forgatási helyszínen talál menedékre, ahol később a női mosdóban felfedezik. A történet később sokat változott, de a két testvér megvalósította az elhatározását.
  • A film zenéjét Ennio Morricone szerezte és nyomokban emlékeztet Bernard Herrmann Hitchcock Psychójához írt zenéjére. Almodóvar csodálta Morricone munkásságát, a westernekhez írott zenéit, ám úgy találta, hogy az ehhez a filmhez írt zenéje túl szokványos, nem elég inspiráló, és túlságosan hasonlít a Roman Polanski Őrület (Frantic) című filmjének zenéjéhez. Így aztán az elkészült anyagnak mindössze egy részét használta fel a rendező.
  • A főszereplőnő a forgatás alatt több sérülést is szerzett, a szája kisebesedett, mivel nagyon sokat volt leragasztva.
  • A film egyik kulcsjelenete a két főhős közti szexjelenet, melyet kilenc órán át forgattak, illetve amelyre kilenc órán keresztül készültek. A rendező tulajdonképpen azt akarta, hogy a színészek már annyira feszültek, izzadtak legyenek, hogy mindez megadja a jelenet hitelességet. Elia Kazan rendező, aki huszonegy színészt „juttatott” Oscarhoz, a film láttán azt nyilatkozta, hogy ez volt általa valaha látott legjobb szexjelenet.
  • A film nemzetközi bemutatója Berlinben volt, ám ott nem aratott nagy sikert. A spanyolországi bemutató azonban sikeres és látványos is volt: a rendező és a stáb tagjai egy szemeteskocsiban érkeztek, melyet parádés uszálynak díszítettek fel.


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.