A vámpír halála – és feltámadása

Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe

A Drakula halálát a Sapientia celluloid filmes műhelyének résztvevői forgatják újra, Lakatos Róbert vezetésével.

Szűk körben, a sajtó megjelent képviselőinek vetítették le a Drakula halála című film elkészült részleteit szerdán a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületében. A projekt a Sapientia filmművészet, fotóművészet, média szaka és az Erdélyi Magyar Filmszövetség együttműködésével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával 2018 folyamán létrehozott celluloid filmes műhely keretében készült, pontosabban készül folyamatosan, az eddig leforgatott részeket most először lehetett megtekinteni.

Az alkotás a világ első ismert Drakula-filmjének, a Drakula halálának a remake-je kíván lenni: az 1921-es munka, amely egy évvel megelőzte F. W. Murnau Nosferatuját, elveszett, a Lakatos Róbert vezette workshop résztvevői – mesterképzős diákok – azt az ambiciózus célt tűzték ki maguk elé, hogy újraforgatják, mégpedig az eredeti „fantasztikus filmregényt” kiindulópontnak használva (a film forgatókönyve ugyanis szintén elveszett).

A Drakula halálát a temesvári származású Pánczél Lajos újságíró, filmkritikus írta 1924-ben, vélhetőleg a már elkészült film alapján, amelyet három évvel korábban Lajthay Károly rendezett, magyar–osztrák–francia koprodukcióban. Megjegyzendő, hogy a film társforgatókönyvírója az a Kertész Mihály volt, aki Michael Curtizként vált világhírűvé és menetelt a Casablancával az Oscar-díjig. Lajthay némafilmje és Pánczél filmregénye egyébként teljesen eredeti történetnek tekinthető, nem sokban – mindössze néhány alapmotívumban – kapcsolódik a vámpírmitológia irodalmi alapművéhez, Bram Stoker Drakulájához.

A filmregény tizenhárom fejezetből áll, a készülő mozgókép pedig követi az alapmű struktúráját. Eddig öt „felvonást” forgattak le, az alkotói csapat tagjai Búzási Gyopár, Kovács Flóra, Sztercey Szabolcs, Gödri Attila, Török Ádám és Dózsa Endre voltak. A férfi főszerepet – magát a vérszívó grófot – Pálffy Tibor alakítja (ő az elkészült részletben alig jelenik meg, inkább csak egy szanatóriumi hallucináció részeként, a szerepe a későbbiekben kerül előtérbe), a női főszerepben (Mary szerepében) pedig Molnár Enikőt láthatjuk, a mellékszereplők Salat Lehel, Szűcs Ervin és Váta Lóránd. A Filmtett egyébként tavaly készített egy riportot is a forgatásról, azt itt lehet elolvasni, alább pedig a werkvideót tekinthetjük meg:

A Sapientián bemutatott részlet alapján – de Lakatos közlése is ezt erősíti meg – elmondhatjuk, hogy a 21. századi Drakula-remake legfontosabb célja valóban az eredeti (de már nem megtekinthető) film egyfajta rekonstruálása a fennmaradt filmregény alapján, hiszen fekete-fehérben forgatták, a kor filmnyelvi motívumainak felhasználásával, az irodalmi alapanyag többé-kevésbé pontos követésével, a némafilmes esztétikának megfelelően pedig inzerteket használnak. Ugyanakkor az is látható, hogy a fiatal alkotók igyekeztek becsempészni a filmbe anakronisztikus elemeket (tudatosan, nem hibaként), és olyan filmes megoldások is felbukkannak – például a kamerakezelésben –, amelyek egészen biztosan nem a klasszikus némafilm jellemzői; mindez pedig egyáltalán nem válik a film hátrányára.

Igen izgalmas mozgóképes kísérletnek lehet(t)ünk szemtanúi: ha a projektet sikerül ezzel az igényességgel folytatni a Sapientia diákalkotói csapatának, az a következő évek egyik nagy pozitív filmes meglepetését eredményezheti – amely ráadásul erdélyi, kolozsvári és magyar. És az sem utolsó szempont, hogy celluloidra forgott.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.