Az Inkubátorból Gyergyóba

A Teljes napfogyatkozás forgatásán jártunk

Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő Gimnáziumban forgatták a Teljes napfogyatkozás munkacímet viselő film nagyrészét: nemcsak a rendezőnek ez az első nagyjátékfilmje, hanem a színészek, sőt a stáb egy része is elmondhatja magáról ugyanezt. Különös hangulata van Gyergyónak, hiszen régies, otthonos város ez, és a gimnázium is ilyen: a színészek és a stáb hamar belakta ezeket a tereket. Moldovai Katalin inkubátoros filmjének a forgatásán jártunk.

A film alapötlete egy megtörtént eseményt dolgoz fel: egy irodalomtanárnő a Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlja 17 éves diákoknak a szimbolizmus kapcsán, és egy apa feljelenti, mert a film Arthur Rimbaud és Verlaine szerelmi kapcsolatáról is szól. „A film címe adta a munkacímet, amit majd meg kell változtatnunk. Még mindig keressük a legmegfelelőbb címet” – mesélte a rendező a forgatás végeztével. „Nagyon sok érzés kavarog bennem. Nagyon sokat forgattunk és ez egy kimerítő folyamat. Forgatás után napokig azt álmodtam, hogy milyen beállításokat vettünk fel és, hogy vajon az biztos működik, mit hagytunk ki. Forgatás alatt csinálod, és amit akkor jónak érzel, az majd a vágási folyamatnál derül, ki, hogy tényleg működik vagy sem. Nagyon izgalmas és a fáradtság ellenére feltöltő folyamat is” ‒ mondta Katalin, aki mindig nagyon sokat tanul a színészektől, számára mindig lebilincselő azt látni, ahogy egy gondolat és érzés megszületik, élni kezd és betölti a teret. Kiemelte: ez a színészeknek köszönhető, akik teljes valójukkal jelen vannak, és azon dolgoznak közösen, hogy ez megszülessen.

Amikor az idő megszűnik létezni

A Salamon Ernő Gimnázium volt a forgatás fő helyszíne, egy patinás épület, amelyet tanévben a diákok, a nyári szünetben pedig ‒ legalább is ezen a nyáron ‒ színészek laknak be: az épület Balassi Bálint Gimnáziummá változott a közel egy hónapos forgatás idejére. A forgatás utolsó napjaiban látogattunk el a gimnáziumba: egy hosszú nap után a stáb épp vacsorára várt, közben pedig az oroszhegyi szilvapálinkával ismerkedtek. Laza hangulat fogadott, és az volt az érzésem, hogy egy baráti összejövetel kellős közepébe csöppentem, nem pedig egy filmforgatási helyszínre. Az iskola mögött kialakított chill zone-ban találkoztam Krasznahorkai Ágnes színésznővel, aki a film egyik főszereplője.

A színésznő a hat hetes gyergyószentmiklósi forgatás után azt mondta, hogy több tényező miatt is újszerű volt neki ez a helyzet, hiszen ismeretlen volt számára eddig nemcsak Erdély (és azon belül is Gyergyó), de az a feladat is, amit teljesítenie kellett, mivel ez az első nagyjátékfilm, aminek a főszerepére kérték fel. A második hét környékén jött rá, hogy tulajdonképpen itt az idő teljesen más értelmet nyer. Hogy megszűnik létezni. Az addig ismert lineáris időérzékelés, ahogy az ember a mindennapjait tölti, felbomlik, és nemcsak a hat hétnyi táv válik beláthatatlanná, hanem az egyes napok alatt felvett jelenetek is teljesen más idősíkon mozognak. Krasznahorkai Ágnes elmondta: mindössze három hét állt rendelkezésére felkészülni a forgatásra, ebből két hetet próbáltak Szovátán a rendezővel.

A felkészülés alatt a rendezővel, Moldovai Katalinnal lerakták az alapokat, és Ágnes szerint a „nagy meló” ezután jött, hiszen ekkor kellett összefésülni a karakterről a rendező által és őáltala elképzelt vonásokat: „Olyan volt, mintha két áttetsző lapot egymásra helyeztünk volna, s amit ilyen módon kiadott a kép, az lett a végén a kész karakter.” Nem volt előtte egy kész karakter, akinek a bőrébe bele kellett volna bújnia, és szerinte ez nagyon is jó volt így, mert az egész forgatási folyamat alatt alakítható volt a szerep. Ahogyan haladtak a forgatással, egyre jobban megismerte egymást a színész és a rendező, egyre mélyebb rétegekhez jutottak el, s a végén már fél szavakból is értették egymást. Ágnestől egyébként nem állt távol a tanárszerep: az elmúlt négy-öt évben drámatanárként dolgozott, és volt egy, a filmhez hasonló eset, amikor nem talált megértésre az a fajta gondolkodásmód, amit tanárként ő közvetített a gyerekek felé. Könnyű volt a gyerekekkel együtt dolgoznia, és Ágnes úgy érzi, a forgatás alatt adódó nehézségek ‒ már amikor volt ilyen ‒ nem a karakterből adódtak, hanem a kontextusból: a helyzetet nem érezte magáénak, nem pedig a szerepet.

„Nem számítottam arra, hogy egyszerre ennyi mindenre kell figyelni. A jelenet felépítésére, a szövegre, a karakterre, meg a technikai dolgokra és még irgalmatlanul sok részletre, amik általában meglepetésszerűen bukkantak fel, így spontán kellett rájuk reagálni” – magyarázta Ágnes.

Nagyon elégedett a forgatással, és leginkább a közösséggel: mint mondta, iszonyatosan jó volt ezzel a csapattal együtt dolgozni. A legtöbb időt a Salamon Ernő Gimnáziumban töltötték, és a reggeltől estig tartó forgatás közben mindössze egy ebédszünet volt. Vacsora után nem maradt el a bulizás sem: „A nap végén ki kellett engedni a gőzt, mert mindenki nagyon megfeszítetten és koncentráltan dolgozott, és az egész napon át tartó munka után szükség volt egy kis lazulásra. Ez egyáltalán nem jellemző amúgy más, hasonló méretű forgatásokra.”

A forgatás íve úgy volt felépítve, hogy az elején voltak a nehéz, nagy, többszereplős és tömegjelenetek, majd haladtak az egyre intimebb, kisebb stábbal, kevesebb szereplős jelenetek felé. Az utolsó hétre maradtak így azok, amelyekben többnyire egyedül, a legintimebb pillanataiban látjuk a főszereplőt. Térben is, intimitásukban is beszűkült jeleneteket forgattak az utolsó napokban egy kis tömbházlakásban.

Népmesei Gyergyó

Ezután arra kértem beszélgetőtársamat, hogy mondjon öt olyan szót, ami szerinte leginkább illik a forgatásra, az elmúlt hetekre. A Budapest mellett született, régóta a fővárosban élő Ágnes a népmesei jelzőt mondta elsőként: úgy látja, Gyergyószentmiklóson a népmese a mai napig szerves része az életnek. A kitartást említette még, hiszen mindenkinek szüksége volt erre a forgatás alatt, illetve a szeretettel figyelést emelte még ki, mert ezt gyakran tapasztalta a stáb tagjaitól. A kihívás volt a negyedik dolog, ami eszébe jutott: emberpróbáló volt ez az időszak, és a feladat is, amit teljesítenie kellett.

Az ötödik dolog a kíváncsiság volt. Nagyon sok gyergyói jött el statisztálni a filmbe, olyan diákok például, akik valóban ebbe az iskolába járnak, illetve tanárok, akik vagy még most is, vagy valamikor régebb itt tanítottak: „Lelkesek voltak mindannyian. Az iskolaigazgató nagyon támogató volt, rengeteg segítséget és türelmet kaptunk tőle. Hálásak vagyunk neki.”

A színésznek léteznie, nem játszania kell a kamera előtt

Sándor Somát is sikerült elcsípnem még, mielőtt hazautazott volna: ő játssza Viktort, a tizenhét éves, zárkózott fiút. Soma elmondása szerint a kéthetes próbafolyamat jó lehetőséget adott neki arra, hogy „megismerje” ezt a szereplőt, és Katival együtt felépítsék őt. Neki a szabadság, kihívás, érzékenység, őszinteség és a befogadás jutott eszébe a forgatásról. Szerinte a munkában a színészeknek volt szabadságuk, és könnyen meg tudtak beszélni bármit a rendezővel. A kihívást azért említette Soma, mert még egyetemista, és ez az első nagyjátékfilmje, meg kellett tanulnia a kamera előtt játszani, és mint mondta, az érzékenységet mindig megemlíti, ha színészi munkáról van szó: „színészként érzékenyen kell kezelnünk a világot, és épp olyan karaktert játszottam, akinél különösen fontos volt ez a tulajdonság.”

Az őszinteség szerinte azért volt fontos a színészi munkában, mert azt tapasztalta, hogy kamera előtt nem játszania, hanem léteznie kell. A befogadás pedig a forgatás hangulatára vonatkozott, a családias légkörre, ami hamar kialakult a stáb tagjai között. Soma hozzátette: hálás a stábnak és a színészeknek, mert rengeteget segítettek neki, és tanult mindenkitől.

Vîrvaș Dóra mikrofonosként dolgozott a forgatáson, és tőle is megkérdeztem, hogy mi az az öt dolog, ami eszébe jut az eltelt pár hétről. Neki is ez volt az első nagyjátékfilmje, de ő a bulizást említette elsőként: „amit itt látsz most kint, minden este így volt. Lenyomtuk a tizenkét óra munkát, utána pedig összeültünk, és megbeszéltük, hogy kinek milyen volt az a nap” – mondta Dóra. Másodiknak a tanulást említette, mert szakmailag és emberileg is jó tanulópénz volt neki ez a forgatás, majd harmadikként a kirándulásokat emelte ki, hiszen nemcsak a munkanapokat, hanem a szabadnapokat is együtt töltötte a stáb: együtt fedezték fel Gyergyószentmiklós környékét.

Negyedikként a barátság jutott eszébe a forgatásról: sok régi és ‒ most már ‒ új barátság köti ehhez a munkához. Végül az akadályokat említette, mert volt ebből is bőven: „meg kellett tanulni rugalmasnak és találékonynak lenni. Szerintem ez összefügg a tanulással, mert leginkább technikai szempontból kellett áthidalnunk olyan akadályokat, amikre nem számítottunk” – mondta Dóra. Számára az első napok voltak a legnehezebbek, mert minden olyan munkánál, ahol ennyi ember dolgozik együtt, nehéz összeszokni, megismerni egymást. Látogatásomkor, a forgatás utolsó napjaiban úgy tűnt, hogy ez sikerült. „Én azt látom, hogy mindenki nagyon akarja ezt a filmet” – vélekedett Dóra.

Gyergyó volt a lehető legjobb választás

Moldovai Katalin rendező szerint a forgatás olyan folyamat, amelyet elkezd az ember, aztán menet közben sok minden megváltozik, gyorsan kell alkalmazkodni: „pár jelenetet ki kellett szednünk, nagyon kevés idő alatt forgattuk le a filmet, és el kellett engedni néhány jelenetet, amiért most is fáj a szívem. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy mi az, ami nélkül megél a film, nem sérül a dramaturgia.” Számára a legnagyobb kihívás, az volt, hogy tartsák a jelenetekre betervezett időt. Ezt sok külső körülmény is befolyásolhatja, pl. a napfény: ha egy jelenetet napsütésben kezdtek el, úgy is kellett folytatni – és a gyergyói időjárás nem mindig volt kegyes a stábhoz.

Moldovai szerint mindegyik nap más a forgatáson, főleg egy 32 naposon: van, amikor minden nagyon könnyen megy, aztán van, hogy elakadnak dolgok. „Ilyenkor át kell tudni lépni ezeken, talán ez a legnagyobb kihívás egy hosszú forgatáson: hogyan tudod feloldani a saját blokkjaidat, amelyekkel önkéntelenül is szembesülsz. Nagy tanulási folyamat ez” – tette hozzá.

A helyszín nagyon fontos volt, és Katalin szerint Gyergyószentmiklós a lehető legjobb választás volt ehhez a filmhez. Egy kisvárost kerestek, szép, impozáns iskolával, ami még nincs teljesen felújítva. Ezt itt találták meg, és mint mondta, az épületbe a film operatőre, Táborosi András és ő is egyből beleszerettek. A cselekmény nagy része az iskolában játszódik, ezért ez volt az elsődleges, később keresték meg a városban azokat a helyszíneket, amelyek vizuálisan hozzáadhatnak a filmhez: tömbháznegyedet kerestek, s Gyergyóban és Csíkban meg is találták a szükséges helyszíneket.

Köszönet a film producereinek: Kovács Béla Attila és Muhi András.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.