Csak bírjuk a jegyárakat 12.

Ezeket a filmeket várjuk 2020 első felében

Szokásunkhoz híven idén is végigpásztáztuk az év első felében várható romániai és magyarországi moziműsort, ezzel izzítva a sajátunk mellett a közönség kedélyét – azzal a különbséggel, hogy most már tévésorozatokat (vagyis khm, sztrímingsorozatokat...) is várunk.

Paolo Sorrentino: The New Pope / Az új pápa

Ez az a sorozat, amit tulajdonképpen nem is kell olyan nagyon várni, mert már itt van: Paolo Sorrentino kultikussá vált szériájának új évada most, január 10-én debütál az HBO-n. És ez a pápa már nem is ifjú, hanem új. Azért új, mert John Malkovich alakítja, állítólag III. János Pál (!) néven; az ördögien elbűvölő XIII. Piusz (Jude Law), ez az ultrakonzervatív vatikáni rocksztár valamiért, talán betegségből kifolyólag megválni kénytelen Szent Péter trónjától, de a Lenny Belardo-karakter része marad a sorozatnak – már csak ezért az izgalmas párosért, a köztük lévő feszültségteljes dinamikáért is érdemes várni az új évadot. Persze nem csak ezért: Az ifjú pápa kétségkívül az elmúlóban lévő évtized egyik legeredetibb, a kockázatvállalástól sem ódzkodó televíziós kísérlete, formai-tartalmi szempontból egyaránt; barokkos, a szakralitást a blaszfémiával mesterien ötvöző, nagyon olaszos remekmű. A kritika által körberajongott, számomra viszont nagyon is csalódást okozó A két pápa után itt az ideje egy igazán jó szentatyás mozgóképnek! (pazs)

Bemutató: január 10 (HBO)


Armando Iannucci: Avenue 5

Az olasz nevű, de nagyon is brit szatíra-mester (Egy kis gubanc, Veep, Sztálin halála) alkotásaira akkor is felfigyelnénk, ha semmit sem lehetne tudni róluk. Erről viszont igenis lehet: egy sci-fi-komédia lesz, egyfajta Star Trek-paródia, a kapitányi székben pedig a páratlan Doktor House Hugh Laurie ül majd. A sztori szerint a címadó űrhajó valamiféle végzetes hiba miatt messzire kerül eredeti pályájáról, és egyre nehezebb lesz fenntartani a rendet a legénység között. Egyelőre nyolc epizódról lehet tudni, és nagyon drukkolunk, hogy ne váljon a pécéizmus vagy az unalom martalékává a többi kortárs sitcomhoz hasonlóan. (jbn)

Bemutató: január 19 (HBO)


Sam Mendes: 1917

Sam Mendes nevére akkor is felfigyelnénk, ha nem happolt volna el a filmje néhány Golden Globe-szobrocskát a nagy esélyes Házassági történet és Az ír elől, hisz olyan filmek rendezője, mint az Amerikai szépség, de James Bond-filmek is akadnak a tarsolyában. Az 1917 egy izgalmas első világháborús történetet ígér, két katona kalandos, szinte lehetetlen küldetését – látszólag mindössze egy snittben. A főszereplők a feltörekvő ifjúság soraiból kerültek ki: Dean-Charles Chapman neve a Trónok harca kapcsán lehet ismerős, George MacKay pedig a Fantasztikus kapitány vagy a Menedék kapcsán. A filmet a sajtó a Dunkirkkel párhuzamba állítva pacifista háborús filmként emlegeti, ami biztató előjel. (tgi)

Bemutató: január 23 (HU), 24 (RO)


Taika Waititi: Jojo Rabbit / Jojo Nyuszi

Az új-zélandi Taika Waititi idén lesz 45 éves, lélekben mégis 10-11 maradt. Befutott Hollywoodban, legyúrt két Thor-filmet, csinált képregény-adaptációt és horrorparódiát, még a bébi Yodát is instruálta, mégis a legszebb és legeredetibb munkái azok a Hollywood előttiek maradnak, amelyekben hihetetlen empátiával és utánozhatatlan humorral meséli el tíz év körüli szereplői kalandjait, örömeit és sokszor igen nagy problémáit. A Boy és a Vademberek hajszája után január végén egy újabb kiskamasza érkezik hozzánk, ezúttal háborús filmszatíra hőseként. A Nyuszinak csúfolt Jojo minden vágya, hogy a Hitlerjugend megbecsült tagja lehessen, csakhogy ez sehogy sem akar összejönni neki, ráadásul kis fejében hithű nácinak elképzelt anyukájáról kiderül, hogy egy zsidó lánykát rejteget a házban. Apját, nővérét elvesztette, anyjában is csalódott, egész világa tótágast áll, és csak képzeletbeli barátja áll mellette: egy gyermekien összerakott Hitler-másolat… A súlyos téma tehát adott, a kiskamasz figurája megvan, Waititi mesélőtehetségét és humorát ismerjük – az új filmet pedig alig várjuk!  (bk)

Bemutató: január 23 (HU)


Clint Eastwood: Richard Jewell balladája

Már meg sem lepődünk azon, hogy Clint Eastwood szilveszterkor Schwarzeneggerrel síelgetett, hiszen az idén kilencvenet töltő színész- és rendezőlegenda filmes produktivitását elnézve, úgy tűnik, felfedezte az örök élet forrását. Eastwood egyre csak alkot, rendez. Valós eseményeken alapuló új filmjének középpontjában az 1996-os atlantai olimpián történt bombatámadás áll, főhőse Richard Jewell (Paul Walter Hauser) biztonsági őr, aki megtalálta a bombát, és igyekezett emberek tucatjait biztonságba juttatni, ám mégis bűnbakká kiáltották ki, nevét nehezen tudta tisztára mosni. Figurája egy tipikus hétköznapi hős, aki köré fel lehet építeni egy jó kis motivációs filmet (amire találunk Eastwood életművében még példákat jócskán). Nem csak Eastwood-rajongóknak ajánljuk. (tgi)

Bemutató: január 20 (HU), februrár 14 (RO)


Guy Ritchie: The Gentlemen / Úriemberek

A Blöffön és a Két füstölgő puskacsőn felnőtt generáció filmenként növekvő aggodalommal nézte Guy Ritchie egyre hosszabb és egyre gagyibb kirándulását Hollywoodban, ahol úgy tűnt, hogy mindennel megpróbálkozik, amit felkínálnak neki. Most viszont minden jel arra mutat, hogy többé-kevésbé visszatér pályakezdő önmagához és műfajához egy igazi, Londonban játszódó gengszterfilmmel, annak minden dílerjével, nagypályásával és kisstílűjével együtt. A filmet nagy érzékkel a brexit napjára időzítették, úgyhogy stílusosan, a moziban ünnepelhetjük/gyászolhatjuk a Union Jack kivonulását az Unióból. (jbn)

Bemutató: január 30 (HU), 31 (RO)


Chris Sanders: The Call of the Wild / A vadon hívó szava

Az Így neveld a sárkányodat  és a Croodék című animációs filmek rendezője, Chris Sanders 2013 óta először jelentkezik rendezőként filmmel, és ezúttal megpróbálkozott hús-vér színészek irányításával is. A vadon hívó szava című Jack London-adaptációban Harrison Forddal dolgozott, aki az aranyásó John Thorntont alakítja, a rendező korábbi animációs tapasztalatát viszont itt is felhasználta, a másik főszereplője ugyanis Buck, a CGI-kutya. Bizonyos ismertetők szerint az 1935-ös, Clark Gable főszereplésével készült Jack London-adaptáció remake-jéről van szó, az majd kiderül, hogy az alkotók mennyire ragaszkodtak William A. Wellman filmjéhez, a történetet mindenesetre az a Michael Green gyúrta újra, aki a Logan és a Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049) forgatókönyvét is írta. Ez lehet az év egyik leglátványosabb családi filmje. (zse)

Bemutató: február 20 (HU), február 21 (RO)


Radu Jude: Tipografic Majuscul

Jude nem is lenne Jude, ha nem a román történelemben vájkálna. Ezúttal két történetet helyez egymással kontrasztba, ismét valahol a történelmi dokumentum és a fikciós önreflexió között: egy Szeku által dokumentált 1981-es sztorit, amelyben egy kamasz  krétával firkált Ceaușescu-ellenes szövegeket falakra, valamint a RKP hivatalos tévés archívumbéli önimidzsét a tökéletes Romániáról, ahol az előzőhöz hasonló dolgok nem történhetnének meg. Mindez ráadásul ugyanakkor a hasonló című színpadi produkció adaptációja is. Ha valamennyire is hasonlít Jude előző filmjeihez (és biztosan fog), akkor minden türelmünkre szükség lesz, de megéri majd. (jbn)

Bemutató: február 21 (RO)


Marco Bellocchio: Il traditore / Az első áruló

Bár a veterán és egyik legaktívabb olasz filmrendező legutóbbi filmje nem aratott osztatlan sikert, új, grandiózus vállalása kétségkívül figyelmet érdemel: Marco Bellocchio 2 óra 25 perces maffia-eposzt rendezett Tommaso Buscetta életéről. A szicíliai maffiózó volt az első a Cosa Nostra történetében, aki részletesen beszámolt a törvény embereinek a bűnszövetkezet bonyolult működéséről, és koronatanú volt a történelem legnagyobb maffia-ellenes perében, majd álnéven élte le az életét az Egyesült Államokban. Az első áruló így történelmi filmként, olasz társadalomrajzként és karaktertanulmányként is nézhető, az első visszajelzések pedig pozitívak: Olaszországban a nézők és a kritikusok körében is sikert aratott a film. További érv mellette, hogy zenéjét az Oscar-díjas mester, Nicola Piovani szerezte. (zse)

Bemutató: február 21 (RO), március 12 (HU)


Szabó István: Zárójelentés

Az év első felének egyik leginkább várt magyar filmjét, Szabó István Zárójelentését február végétől vetítik a mozik. A Mephisto Oscar-díjas rendezője korábbi sikeres filmeinek alkotótársaival dolgozott együtt: a főszerepet Klaus Maria Brandauer alakítja, aki negyedik alkalommal forgatott Magyarországon Szabó Istvánnal, a képi világért ezúttal is Koltai Lajos felelt. A dráma egy elismert kardiológusról szól, aki nyugdíjazása után hazaköltözik szülőfalujába és körzeti orvosként kezd el dolgozni, ám rövidesen korrupciógyanús ügyek miatt pont a polgármesterrel kerül összetűzésbe. A film a neves szereplőgárda miatt is ígéretes, Klaus Maria Brandauer és Eperjes Károly mellett Stohl Andrást, Kerekes Évát, Udvaros Dorottyát, Bálint Andrást, Csákányi Esztert, Szirtes Ágnest, Csomós Marit, Andorai Pétert, Orosz Ákost és Börcsök Enikőt is viszontláthatjuk a vásznon. (zb)

Bemutató: február 27 (HU)


Kagiso Lediga: Queen Sono

A Queen Sono nem az a fajta sorozat, amit úgy várunk, hogy tudjuk biztosan, hogy minden epizódjáért kihagyunk majd egy randit vagy egy koncertet, de tény, hogy a Netflix első afrikai sorozata odacsábít majd néhányunkat a tévé elé. Egyelőre keveset tudni filmről, a történet talán banális lesz, divatos kémtörténet, egzotikusan szép főhősnővel. De nem is a sztori miatt tűnik izgalmasnak a dolog, hanem már maga az a tény vonzóvá teszi, hogy a közösségi oldalakon mennyire türelmetlenül várja a sorozatot az afrikai lakosság. Érdekel minket egy más (?) látásmód és mentalitás. Az elmúlt években láttunk jó pár igényes, jó afrikai filmet (például Rafiki), így kíváncsiak vagyunk, sorozatok terén mire képesek. (tgi)

Bemutató: február 28 (Netflix)


Alexander Nanau: colectiv

A fesztiválozók már láthatták, hivatalosan viszont csak február végén fog megérkezni a mozikba a dokumentumfilm arról a bukaresti szórakozóhelyen történt katasztrófáról, amelybe közvetett módon egy kormány is belebukott. A tragédia helyszínének a neve, a Colectiv klub kisbetűs változata tökéletes címnek bizonyult, hiszen egy kollektív, közösségi történetről és szintén kollektív felelősségről van szó, ahol nem is lehet kiszúrni egyvalaki hibáját. Egy sztori, amelynek még azok is a érezhetik a hatását, akik többszáz kilométerre voltak attól a végzetes 2015 október végi bulitól. Az eddigi reakciók alapján megrázó alkotásról van, aminek plusz értéke, hogy újságírók készítették. (jbn)

Bemutató: február 28 (RO)


John Krasinski: A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2.

Az Office-ban színészként megismert és megszeretett Krasinski előző filmje a dramaturgiai és rendezésbeli hibák ellenére is egy feszült, szerethető thriller volt egy ügyes high concepttel, miszerint a főhősöknek csendben kell maradniuk. Mivel az első részt a szereplők zöme túlélte, már csak a siker miatt adott a második rész lehetősége. Úgy tűnik, valamiféle előzménysztorit (is) kapunk, de a trailer alapján sajnos az első rész CGI-mentességét is elfelejthetjük. Reméljük, nem lövik lábszáron magukat az alkotók, és nem esnek a felesleges folytatások ősrégi csapdájába. (jbn)

Bemutató: március 19 (HU), 19 (RO)


Niki Caro: Mulan

Nehogy valaki azt gondolja, a Disney elhasználta már az összes, nagy sikerű, egészestés animációját, és mindent újravarázsolt CGI-vel kitömött élőszereplős filmmé az elmúlt évtizedben. Legalább annyi van még hátra és tervbe véve, amennyinek az „átiratát” már láttuk, s idén a Mulant kapjuk „újratöltve”. De végre reménykedhetünk: ez a film különlegesebb lehet, mint az előzőek, mert már az 1998-as animációs alkotás mögött is egy szinte 2000 éves, kínai legenda áll. A balladai Magnólia kisasszony, Hua Mulan öreg apja helyett vonul harcba, az új adaptáció pedig úgy tűnik, igényes díszlet- és jelmeztervezésével és látványos harcjeleneteivel inkább  a szamurájfilmes hagyományból építkezik, mint az animációs elődből (ha ki is kacsint arra). És persze nem a négy zöld fal között forgatták, mint mondjuk A dzsungel könyvét, hanem igazi vadregényes helyszíneken, Kínában és Új-Zélandon, még mielőtt az ég sárgára váltott volna fölötte… (bk)

Bemutató: március 26 (HU), 27 (RO)


Cary Fukunaga: No Time to Die / Nincs idő meghalni

Az ember vagy James Bond-rajongó, vagy nem. Ám most mindegy, hogy melyik csoportba tartozunk, a következő Bond-filmet illik várni: a Nincs idő meghalni nemcsak Daniel Craig utolsó „fellépése”, de a jelenlegi információk alapján egy korszak vége. Utoljára látunk egy brit gentlemant a 007-es ügynök szerepében. Nem kell sem konzervatívnak, sem rasszistának vagy hímsovinisztának lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogy egy színes bőrű női főhős egy új korszak kezdetét jelenti. De ez a film még – reméljük – egy klasszikus lesz, jó pasival a főszerepben, jó nőkkel mellette (Léa Seydoux, Ana de Armas), eleganciával, négy csodaszép Aston Martinnal és sok-sok piff-puffal. (tgi)

Bemutató: április 8 (HU), 10 (RO)


Joe Wright: The Woman in the Window / Nő az ablakban

Ez az a film, amely előtt első látásra teljesen tanácstalanul állunk: a Nő az ablakban alapsztorija egyértelműen Hátsó ablak-utánérzésnek tűnik, anélkül azonban, hogy a film a Hitchcock-klasszikus remake-jeként hirdetné magát. Adott egy (Amy Adams által alakított) agorafóbiás nő – ez már valami, legalább nem a lábát törte –, aki elfüggönyzött lakásában bezárkózva azzal múlatja az időt, hogy a szemközti ház lakói után leskelődik. És mit ad Isten, tanúja lesz egy szörnyű bűnténynek. De nem hisznek neki, természetesen – és itt vált át, legalábbis az előzetesek tanúsága szerint, egyfajta tudathasadásos pszichotrillerbe a film. Valóban megtörtént a gyilkosság, tényleg megismerkedett hősnőnk az áldozattal korábban, vagy képzelődés, skizofrén hallucináció az egész – de hát ez is annyira hitchcocki téma. Lássuk, mit tudtak kihozni, n-edik alkalommal is, belőle. (pazs)

Bemutató: május 14 (HU), 15 (RO)


Lisa Joy, Jonathan Nolan: Westworld, 3. évad

Új évaddal jelentkezik – előreláthatólag tavasszal – az HBO-n kedvenc álvadnyugati disztópiánk, a Westworld is. A Lisa Joy–Jonathan Nolan alkotópáros új munkája ezúttal kimozdul eddigi megszokott teréből: a legvadabb emberi ösztönök kiélésére alkalmas, az emberi psziché rejtett sötét energiáit mozgósítani képes vadnyugati kalandparkból, ahol tehetős fizetővendégek áldozati szerepre predesztinált, de aztán öntudatra ébredő droidokra vadásznak. Az előzetesek – és előzetes információk – szerint egy jövőbeli, futurisztikus Los Angelesben játszódik a cselekmény egy része, de közben a Thandie Newton alakította karakter, a fekete Maeve nácikkal hadakozik. Úgyhogy a végeredmény szép kis kavalkádnak ígérkezik. (pazs)

Bemutató: 2020 első fele (HBO)


Felméri Cecília: Spirál

Azt már megszokhattuk, hogy sorozatban készülnek olyan magyar nagyjátékfilmek, a Víkendtől a Valanig, amelyek részben vagy egészen erdélyi helyszínen forognak; azt is, hogy erdélyi magyar színészek rendszeresen felbukkannak magyar vagy román rendezők filmjeiben. De az, hogy erdélyi magyar alkotó kapjon lehetőséget saját egészestés filmje elkészítésére, ritka, mint a fehér holló. Már csak ezért is várjuk a kolozsvári Felméri Cecília Spirál című filmjét, amelynek a rendezőasszisztense épp a fentebb már említett Valan rendezője, Bagota Béla volt. A magyar–román koprodukcióban készült film afféle minimalista, egy helyszínen – egy horgásztó partján, mind a négy évszakon átívelően – forgatott, szüszpanszelemekkel tarkított lélektani drámának ígérkezik, amelynek középpontjában egy sajátos „háromszögtörténet” áll, egy férfival (Bogdan Dumitrache) és két nővel (Kiss Diána Magdolna és Borbély Alexandra). És – ha hihetünk a rendezőnek – van bénne némi csavar, azaz: spirál. (pazs)

Bemutató: 2020 tavasza


Szavazó:

Mit vársz a leginkább az idei évben?



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.