Egy kisváros kiirthatatlan traumája

David Gordon Green: Halloween Kills / Gyilkos Halloween

Michael Myers a továbbra is 2018-ban játszódó Gyilkos Halloweenben már hatvanegyedik életévét tapossa, ám egyelőre nem kell a nyugdíjas időkre készülnie. Nemcsak azért, mert egy rágyújtott házból kiszabadulva is fenemód elemében van, vagy mert egy férfi erejével bír ugyan, de belül megmaradt hatévesnek, hanem azért sem, mert Haddonfield lakosai mindent megtesznek, hogy az ikonikus mészáros már a következő Halloweent se érhesse meg.

Michael Myers, a William Shatner-maszkot és benzinkútról elcsent kezeslábas gúnyát viselő késes rém három évvel ezelőtt, az eredeti, 1978-as John Carpenter-féle horrormérföldkő negyvenedik évfordulója alkalmából tizedik alkalommal érkezett meg újra a vetítőtermekbe, hogy folytassa a Halloween ünnepén rendezett mészárlását, mindez pedig annak a David Gordon Greennek és Danny McBride-nak volt köszönhető, akiknek a nevével eddig jórészt humoros filmek stáblistáin találkozhattunk. Az alkotópáros hamar bebizonyította a slasher-rajongó közönségnek, hogy legalább annyira értenek a riogatáshoz, mint amennyire a nevettetéshez, így a jelentős mértékben felfrissített és az eredeti film színvonalához az összes korábbi folytatási kísérletnél jobban illeszkedő mindenszenteki vérfürdő be is robbantotta a jegypénztárakat, az öldöklő turnénak pedig innentől már csak a tavaly kitörő koronavírus-járvány jelenthetett komolyabb akadályt – pedig ha valakinél, akkor Michael Myers-nél igazán nem lehetett panasz a maszkviselésre. Az aktuális kaszabolás, azaz a Gyilkos Halloween bemutatója így egy évvel későbbre csúszott a műsorrendben, de idén végre a mozikba kerülhet, hogy aztán a hírek szerint jövő októberben elérkezhessünk az új trilógiává duzzadó történet záróetapjához, a Halloween Endshez, amelyben remélhetőleg egy minden eddiginél brutálisabb fináléval kerülhet majd pont az ikonikus sorozatgyilkos históriájának végére.

Kép a Hallowen Kills című filmből

A Gyilkos Halloween sztorija pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a 78-as alkotást követő folytatások cselekményét megtagadó 2018-as filmet befejezték. Olyannyira pontosan, hogy a második felvonás ugyanazon az éjszakán játszódik, amelyiken Michael négy évtizednyi elmegyógyintézetben töltött idő után újra visszatért Haddonfield álmos kisvárosába, hogy felszakítsa az amúgy is csak hellyel-közzel behegedt sebeket a lakosok, de főleg a széria örök final girlje, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) lelkén – és természetesen a testén is. A Gyilkos Halloween elején tehát Laurie, valamint lánya, Karen (Judy Greer) és unokája, Allyson (Andi Matichak) egy teherautó platóján száguldanak sebesüléseikkel a kórház felé, miközben a maszkos gyilkos még mindig a korábban rágyújtott házban pörkölődik az egyre terebélyesebb lángoktól, ám ekkor balszerencsés fordulatként tűzoltók tűnnek fel az épületnél, és a legnagyobb jó szándékkal sikerül újfent rászabadítaniuk a gonoszt az elátkozott városkára. Eközben Haddonfield derék polgárai közül többen még arról sem értesültek, hogy az életükből kitörölhetetlen rémálom folytatódott, így a kocsmában emlékeznek az 1978-ban történt gyászos eseményekre, ahonnan aztán az információ megérkeztével könnyűszerrel szerveződhetnek lincselő tömeggé, hogy minden erejüket egyesítve, az igazságszolgáltatást pedig saját kézbe ragadva felvegyék a harcot magával a gonosszal.

Kép a Hallowen Kills című filmből

A Gyilkos Halloween tehát már nemcsak az erős és minden vésznek ellenálló Strode-lányok története, hanem egész Haddonfielddé, éppen ezért a filmnek nincs is igazán kiemelhető főszereplője. Az alkotókat érezhetően az a kollektív trauma foglalkoztatta leginkább, amit a szereplők közül sokan negyven év távlatából sem tudtak vagy akartak igazán feldolgozni, hiszen már az eredeti Halloween záróképsora is azt sugallta a pázsitról nyomtalanul eltűnt Myers-szel, majd pedig a maszk alatti lihegésre vágott haddonfieldi totálokkal, hogy a borzalmak vélhetően örökké beárnyékolják az itteniek jövőbeni életét. Az emberekben még mindig ott tombol a veszteségeik miatt érzett harag, emiatt gyakorlatilag bevonzzák az erőszakot és a pusztítást az otthonaikba, a szúró-vágó eszközöket még csak véletlenül sem rendeltetési funkciójukra használó szörnyeteg így ugyanannyira rombol szimbolikusan, mint amennyire fizikailag. Felbukkanásának hírére a lakosok őrjöngő és kegyetlen bosszúra szomjazó ösztönlények válnak, akiket egy idő után már az sem igazán érdekel, kit feszítenek keresztre, a lényeg, hogy vér folyjon, hogy levezethessék valakin a feszültséget. Ezzel pedig – ahogy azt Laurie egy ponton meg is állapítja – Michael sikerre viszi ördögi tervét, hiszen saját képére formálja az egész közösséget, amihez hasonlót egyébként már a ′81-es második részben és a Halloween 4-ben is láthattunk, jóllehet kevésbé markáns módon kivitelezve.

Kép a Hallowen Kills című filmből

David Gordon Green második Halloween-filmjének vezérelve, hogy a bántalmazottakból lesznek a legkegyetlenebb bántalmazók, ezt a gondolatot pedig többféleképpen jeleníti meg a történetében, nem mellesleg pedig már 78-ban is erre épült Michael Myers figurája, csak éppen nem derült ki, hogy ki, hogyan és mivel hergelte addig a hatéves kisfiút, hogy 1963. október 31-én agyonszúrja paráználkodó nővérét. Ezt a háttérsztorit is pedzegeti egy kicsit a Gyilkos Halloween központi filozófiája, de szerencsére csak finoman és elegánsan, odáig jó érzékkel nem merészkedik, hogy szájbarágós válaszokat adjon a múltra és ezzel tönkretegye a rejtélyt, ahogyan Rob Zombie remake-je művelte azt 2007-ben.

Toplista a David Gordon Green-féle remake-ek előttről: kedvenc Halloweenjeink.

A Gyilkos Halloween legfőbb ereje ezentúl kétségkívül a fan service-ben és a nosztalgiában rejlik. Az alkotók ugyanis ezúttal komolyabban, hosszabb jelenetek erejéig tekintenek vissza a 78-as eseményekre és eddig nem ismert szempontokból mutatják be azokat, ezzel is erősítve az érzést, hogy ez sosem csak és kizárólag Laurie Strode drámája volt. Az igazi csemegét azonban a rajongók számára a sok-sok visszatérő karakter szolgáltatja. Kifejezetten öröm felnőtt férfiként megismerni az első részben még kisfiúként szereplő Tommy Doyle-t (akit a Nulladik órából ismert Anthony Michael Hall alakít), de még inkább felragyoghat a szemünk a kis Lindsey, Marion nővér vagy éppen Brackett seriff láttán, hiszen őket az eredeti színészek személyesítik meg.

Kép a Hallowen Kills című filmből

Néhány rövid pillanatig pedig speciális trükkök segítségével Donald Pleasence-t is sikerült visszavarázsolni a gyöngyvászonra, amint Dr. Loomisként próbálja rávenni a rendőröket, hogy ne hagyják életben az elfogott Myerst. Emellett az igazán szemfüles nézőknek olyan húsvéti tojásokkal kedveskedtek Greenék, mint például a Myers-univerzumon kívül eső harmadik részben megismert gyilkos gyermekálarcok váratlan felbukkanása, a franchise legnagyobb fanatikusai kedvéért pedig még Laurie tinédzserkori szerelméről, Ben Tramerről is szó esik, aki ugyan szörnyethalt az 1981-es Halloween II-ben, ám mivel azokat az eseményeket ez a filmsorozat már figyelmen kívül hagyja (talán reménykedhetünk benne, hogy a Halloween Endsben találkozhatunk vele).

Kép a Hallowen Kills című filmből

Nem mehetünk el természetesen amellett sem, hogy a Gyilkos Halloween igen korrekt lett a gyilkosságokat tekintve is, elvégre ez az, ami a műfaji besorolása lényegét adja. Michael a tőle megszokott rutinnal, de a kreativitást ezúttal sem mellőzve aprít, kaszabol és szurkál, felváltva használja a konyhakést és a körfűrészt, hovatovább egy félbetört neoncsövet is sikerül hatékonyan a céljai szolgálatába állítania. És akinek ez még nem lenne elég, az az egyik jelenetben meglesheti, miként alkot a vérrel és emberi testrészekkel dolgozó éjsötét elméjű művész, ami nagy szó, mert idáig ez a puszta gyilkosságokon túli ihletett aktus mindig képen kívül történt, a nézők pedig csak utólag, valamelyik szereplővel együtt fedezhették fel az elborzasztó installációkat. Az aláfestést mindehhez régi jó szokás szerint John Carpenter nyugtalanító szintetizátorszólamai adják, így nem meglepő az sem, hogy a fináléban tetőfokára hágó lincshangulat már igazi haláltáncot eredményez Haddonfield begőzölt polgárai és az őket terrorizáló rémalak között.

Kép a Hallowen Kills című filmből

A Gyilkos Halloween tehát egy kőkemény slashermozi lett rengeteg vérrel és látványos erőszakkal, amely – ha kedveljük az ehhez hasonló mozgóképes élvezeteket – garantáltan jó választás lehet az idei Halloween megünnepléséhez. Egyedüli furcsaságát az a tény adja, hogy a 2018-as verzió elméletileg pont a szappanoperai megoldások és a kissé önismétlővé váló sztorik miatt tagadta meg a franchise-hoz kapcsolódó korábbi folytatásokat, leágazásokat, közben pedig részben a Gyilkos Halloween is ezen a nyomvonalon halad az előző részben véglegesnek beállított fordulatok felülírásával. Úgyhogy a lecke mindenképpen fel van adva a harmadik rész forgatókönyvíróinak, hiszen most kizárólag rajtuk múlik, hogy Michael Myers újragondolt ámokfutását valami igazán emlékezetes zárlathoz futtatják-e ki, vagy az egészből megint csak egy szórakoztató, ám már nagyon régen lerágott csont marad.




Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.