Erdély amatőrfilmesek lencséjén keresztül III.

Kolozsvár, nyolcvanas évek

Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.

Az amatőrfilm egy olyan műfaj, hogy idővel egyre erősebb dokumentumértéke van, még akkor is, ha nem feltétlenül annak volt szánva. Ez a dokumentumérték még inkább felértékelődik olyan helyeken és korszakokban, ahol és amikor nem mindenki fért hozzá képet vagy hangot rögzítő eszközökhöz, sőt, a hivatalos történet- és újságírás fontos eszköze volt a politikának vagy a társadalom alakításának. Erdély amatőrfilmesei – legyenek azok arisztokraták, polgárok, vagy csak sima értelmiségi fiatalok – éppen ezért fontos részei lehetnek a régió mozgóképes történelmének: olyan szemszögekből láthatjuk utólag kedvenc városunkat vagy évtizedünket, ahogy csak ők, akkor és ott tudták láttatni. Háromrészes sorozatunkat azoknak a nézőknek szánjuk, akik kíváncsiak Erdély elmúlt száz évének történelmére úgy, ahogyan azt az akkori amatőrfilmesek látták és láttatták.

Sorozatunk harmadik – és befejező – részében egy baráti társaságot mutatunk be, akik a 70-es évek végén, 80-as évek elején filmkészítéssel kísérleteztek Kolozsvárott. Kalandos módon beszerzett, Super8-as felvevőgéppel és tekercsekkel vágtak neki egyáltalán nem rizikómentes módon a városnak, és el is készült pár kísérleti rövidfilm, amelyek hosszú évekig fiókban porosodtak. Előszedtük a kissé kilazult perforációjú, remegő hangsávú tekercseket (Senki földje, 1979; Melléklet, 1981), és megmutatjuk őket annak a generációnak, amelynek már mindegyik zsebében lapul egy-egy kamera. A filmekről Nagy Gábor rendező-operatőrrel, valamint Kiss-Budai Tibor főszereplővel beszélgettünk.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.