Erdély amatőrfilmesek lencséjén keresztül I.

Három történet a második világháború előttről

Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.

Az amatőrfilm egy olyan műfaj, hogy idővel egyre erősebb dokumentumértéke van, még akkor is, ha nem feltétlenül annak volt szánva. Ez a dokumentumérték még inkább felértékelődik olyan helyeken és korszakokban, ahol és amikor nem mindenki fért hozzá képet vagy hangot rögzítő eszközökhöz, sőt, a hivatalos történet- és újságírás fontos eszköze volt a politikának vagy a társadalom alakításának. Erdély amatőrfilmesei – legyenek azok arisztokraták, polgárok, vagy csak sima értelmiségi fiatalok – éppen ezért fontos részei lehetnek a régió mozgóképes történelmének: olyan szemszögekből láthatjuk utólag kedvenc városunkat vagy évtizedünket, ahogy csak ők, akkor és ott tudták láttatni. Háromrészes sorozatunkat azoknak a nézőknek szánjuk, akik kíváncsiak Erdély elmúlt száz évének történelmére úgy, ahogyan azt az akkori amatőrfilmesek látták és láttatták.

Az első a részben három gyűjteményt mutatunk be: báró Kemény János író, színházigazgató által az 1930-as években készített felvételeket – melyek többek között a marosvécsi írótalálkozókat is megörökítik – Orbán Lajos fényképész, vállalkozó Kolozsváron készített filmjeit, melyek a két világháború közötti társasági életbe nyújtanak bepillantást, illetve Birnfeld Emil aradi fényképész fennmaradt tekercseit, melyeken keresztül számos aradi közteret láhatunk, városi korzósásoknak lehetünk tanúi.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.