Fiúk a bankban

Csapón kívül 53.: Dog Day Afternoon / Kánikulai délután, 1975

A film 45, a főszereplő 80 éves, a másik főszereplő 85 lenne. Csak a forgatókönyve kapott Oscart, ami szinte hihetetlennek tűnik, hiszen a mi fejünkben örök klasszikus.

  • A film egy félresikerült bankrablás izgalmas története, mely valós eseményeken alapszik: P.F. Kluge és Thomas Moore The Boys in the Bank című újságcikke alapján született meg a forgatókönyv. A Life magazinban megjelent cikk egy brooklyni bankrablásról szól, melyet 1972. augusztus 22-én John Wojtowicz és Salvatore Naturile követett el. Nem csak az az érdekes, hogy egy valós történetet dolgoz fel a film, hanem az, hogy a valós elkövetők reagáltak is a filmben látottakra. Wojtowicz, aki öt évet ült börtönben, egy levélben írta meg New York Times-nak 1975-ben, hogy „a film csak 30%-ban tükrözi a valóságot”. A bankrabló minden kifogását részletezte, többek között, hogy a fia túl idős volt a filmben, felesége nem volt hitelesen ábrázolva. Az eltérések ellenére véleménye viszonylag pozitív volt, a színészek alakítását dicsérte.
  • Wojtowicz a film nettó nyereségéből 1%-ot kapott, amiből pénzt adott Ernest Aronnak a nővé operálásra. Ernest Aron Elizabeth Debbie Eden néven 1971-től volt Wojtowicz felesége. A filmben a figurája Leon Shermer (Chris Sarandon) néven tűnik fel. A film epilógusában is megjelenik, hogy sikeresen lezajlott az átalakító műtétje.
  • Wojtowicz egy friss hollywoodi filmet nézegetett bankrablás előtt inspirációszerzés gyanánt. A film a Keresztapa volt, amiben mindkét „bankrabló”, Al Pacino és John Cazale is szerepeltek. Egyébként Wojtowiczéknak 213 ezer dollárt sikerült összeszedniük.

  • A filmben elhangzott párbeszédek többsége improvizált. A rendező (aki egyébként nem túl nagy rajongója az improvizációnak) három hétig tartott próbákat, ahol a színészeknek a forgatókönyvhöz igazodva ugyan, de rögtönözniük kellett a szövegüket. Lumet ezen próbák nyomán rakta össze a végleges forgatókönyvet. A forgatás során aztán még több improvizált mondat alakította a jeleneteket.
  • A film egyik lehíresebb, szlogenné nemesedett idézete az „Attica!” bekiabálás, és a pár évvel korábbi, az atticai börtönben történt lázadásokra utal, ahol a rabok jobb életkörülményeket akartak. Maga a kiabálás is improvizált volt, Pacino a rendezőasszisztens teszi meg ötletgazdának, és annyira jól sikerült, hogy a rendőrfőnök arcán tükröződő meglepetés igazi, ugyanis ő is akkor hallotta először az atticázást.
  • Miután Al Pacino elvállalta a szerepet, kis idő múlva visszakozott, arra hivatkozva, hogy a Keresztapa 2 befejezése után túlságosan fáradt. Lumet helyette Dustin Hoffmannak ajánlotta a szerepet. Amikor Al Pacino megtudta, hogy örök riválisa, Hoffman játszana helyette, inkább mégis vállalta a munkát. A színész nagyon tudatosan viszonyult a szerephez, a forgatás alatt keveset aludt, evett: az akarta, hogy hitelesen alakítsa a kimerült rablót. A dolog annyira jól sikerült, hogy a forgatás idején Al Pacinót pár napra kórházba utalták kimerültség miatt.

  • Lumet is mindenáron hiteles filmet akart rendezni. A külső helyszínek mellett két fő belső helyszínnel dolgoztak, az egyik a bank, a másik egy borbélyműhely volt. Hagyományosan a belső helyszíneket stúdióban szokták felvenni, de mivel a rendező ezt nem akarta, kerestek Brooklynban egy üres épületet, amit bankká alakítottak át. Az eredmény igazán látványos volt: több járókelő is akadt, aki nem vette észre, hogy forgatás zajlik és szeretett volna bemenni az új bankba számlát nyitni.
  • A film tömegjeleneteihez 300 statisztát fogadtak fel és fizettek, ám olyan izgalmas volt, hogy egy forgatás zajlik Brooklyn utcáin, hogy egyfolytában nőtt a bámészkodók tömege, spontán alakult a kíváncsiskodók száma, akiket aztán a hivatásos statiszták instruáltak, hogy hogyan viselkedjenek. A közelben lakóknak felajánlották, hogy biztosítanak nekik hotelszobákat a forgatás idejére, hogy ne zavarják őket, ám a többség maradt, így az ablakon kibámuló, érdeklődő környékbelieket „játszhatták” el.
  • Bár a rablás egy meleg nyári napon történt, a forgatás nem tudott teljesen ehhez igazodni. A külső jeleneteket késő ősszel, hideg időben vették fel, így cselhez kellett folyamodni annak érdekében, hogy a színészek lehelete ne látszódjon: jeget kellett a szájukba venniük.
  • Viszonylag szokatlan, hogy a filmben alig van zene, csupán egy  Elton John-számot (Amoreena) hallunk a legelején, valamint egy részletett a Uriah Heep együttes Easy Living című számából, de ezt is csupán a rádióból. A rendező azt nyilatkozta, hogy ha több zene lett volna filmben, szerinte veszített volna a drámaiságából.

  • Eredetileg az lett volna a film címe, mint az újságcikké, tehát kb. Fiúk a bankban, de Lumet gyűlölte ezt az ötletet, szerinte egy idétlen komédiát sugall. Ő azt akarta, hogy a cím olyan legyen, hogy éreztesse, hogy egy fullasztóan meleg nyári délutánon történt a rablás.
  • John Cazale karaktere letolja az egyik banki alkalmazottat, hogy miért cigizik, hiszen az „rákot okoz”. Cazale maga láncdohányos volt, három évvel később halt meg tüdőrákban, az összevágott Szarvasvadászt már nem láthatta…


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.