Használati útmutató nélkül

Donick Cary: Have a Good Trip: Adventures in Psychedelics / Jó utat a tudatmódosítók világában!

A Netflix gyártásában készült dokumentumfilm a pszichedelikus drogok, főként az LSD hatását mesélteti el javarészt hírességekkel. Az eredmény szórakoztató, de ezzel együtt komolytalan is.

A drogok médiareprezentációja több mint félszázada kényes téma, egy olyan szüntelen disputa a felhasználását támogató és nem támogató felek között, amiben nem becsülhetjük alá a médiatermékek befolyásoló szerepét. A vitát nehezíti, hogy a drog tulajdonképpen gyűjtőnév, hiszen rengeteg pszichoaktív szer tartozik ide. Vannak pszichedelikus, narkotikus vagy éppen serkentő drogok, természetes és szintetikus drogok, fizikai vagy pszichikai függőséget okozó drogok, ezen megközelítési szempontok listája pedig nyugodtan bővíthető. Épp ezért önmagában a drogok veszélyfaktorát lehetetlen meghatározni, viszont feltérképezhető egy olyan piramis, aminek révén összeállítható egy útmutató a kockázatok mértékére vonatkozóan.

A tudatmódosító szerek „nagyágyúja” az LSD, ami a tudomány jelen állása szerint nem okoz fizikai addikciót (pszichikait annál inkább) és potenciálisan káros hatásai viszonylag enyhébbek az olyan keménydrogokhoz képest, mint a heroin vagy a kokain. Persze ez nem azt jelenti, hogy az LSD veszélytelen, hanem azt, hogy alapvetően nem rombolja a testet. Az LSD a percepciót változtatja meg, hallucinációkat okoz és ezáltal a teljes létszemléletre hatással lehet. Szorongó vagy depresszív, azaz mentálisan instabil emberek számára különösen ártó impulzusokkal bírhat. A pszichedelikus rockot inspiráló LSD a hatvanas években robbant be a köztudatba és azóta is jelen van, annak ellenére, hogy világszinten illegális a használata. A hosszú felvezetőt az indokolja, hogy Donick Cary dokumentumfilmje, a Jó utat a tudatmódosítók világában!, bár elviekben a pszichedelikus drogokról és főként az LSD-ről szól, kifejezetten kevés tárgyilagos információval szolgálja nézőjét.

A Netflix gyártásában készült dokumentumfilm egy szórakoztató interjúfüzér, melyben hírességek, zenészek, színészek, stand-up komikusok, olykor egy-egy doktori címmel ellátott szakember nyilatkozik pszichedelikus élményeiről vagy az LSD orvosi kísérletekben való felhasználásáról. A Jó utat a tudatmódosítók világában! tehát nem ismeretterjesztő film, de hangsúlyosan kiparodizálja azon amerikai oktatóvideókat, amelyek torzítottan és abszolút negatívan mutatják be a pszichedelikus drogokat. A probléma csak az, hogy Cary filmje – azzal együtt, hogy rossz élményekről (bad trips) is mesél – határozottan miszticizálja az LSD használatát. Holott a tudatmódosító szerek kapcsán kiváltképpen fontos a felhasználói tudatosság, hogy megismerjük nem csak a lehetséges élmények természetét, de azok rizikóit is. A film akár arany középút is lehetett volna a „ha beveszed, meghalsz” és a „nyugodtan vedd be, nem lesz semmi bajod” típusú diskurzusok között, de ehelyett a könnyelmű komolytalanságot választja.

Ilyenformán a Jó utat a tudatmódosítók világában! nem mond újat, se túl tartalmasat, de alanyai őrült történetein keresztül képes elszórakoztatni nézőjét. A megszólalók között ott van Sting, Ben Stiller, A$AP Rocky, Sarah Silverman, Carrie Fischer, Nick Kroll, Rosie Perez, Deepak Chopra, Anthony Bourdain és még sokan mások. Ezen „beszélőfejes” interjúk animációs betétekkel egészülnek ki, melyekben az alanyok szürreális élményeit láthatjuk rekreálódni. Továbbá vannak élőszereplős újrajátszások és olyan szegmensek is, amibe a fent említett paródiák tartoznak. Azonban ez a dramaturgiai szerkezet irány hiányában hamar elfárad. Cary dokumentumfilmje felveti a kérdést, hogy egyáltalán megfelelő-e az a médium, ami ehhez a koncepcióhoz társul: a narratíva nem fejlődik sehová és az egész film tét nélkül folyik le a képernyőről, viszont önmagában az interjúkban és a film humorában nincs kivetnivaló. Adott kombinációt látva elképzelhető, hogy a Jó utat a tudatmódosítók világában! inkább működhetne egy Youtube-csatorna keretei között, ahol a filmet 5-10 perces darabokban kapnánk vissza, bárminemű hiányérzet nélkül.

A sztárok sztorizgatása mögött mindazonáltal felsejlik egy érdekes téma, amit a dokumenumfilm talán már nem tartott annyira érdekesnek, hogy részletesen is kibontson. Az LSD alkalmazásához ugyanis nem csak a személyes felhasználás köthető. A hatvanas években a brit királyi hadsereg saját tengerészgyalogosain végzett kísérleteket az LSD kapcsán, de állítólag a tudatmódosító szer a vietnámi háborúban is gyakran jelen volt. Ezen kívül az LSD a lélek gyógyításában szintén teret nyert, bár orvosi felhasználása mai napig vitatott. Magyar kontextusban eszünkbe juthat Feldmár András, aki az LSD és az MDMA (az ecstasy egyik kulcsfontosságú hatóanyaga) felhasználását határozottan támogatja a terápiás kezelések keretén belül. Különösen a dokumentumfilm záróakkordja tesz minderre kitérőt, jelezve, hogy az FDA (az Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hivatala) felülvizsgálja az LSD helyzetét, lehetőséget adva arra, hogy a szer bebizonyítsa: képes segíteni a depresszíós vagy a PTSD-vel küzdő pácienseken.

A Jó utat a tudatmódosítók világában! összességében pusztán az interjúk révén marad emlékezetes. Ahogyan Sting, úgy mi sem felejtjük el egyhamar, miként szólították le őt a mezei virágok, ahogy azt sem, hogy A$AP Rocky egy szivárványos nemi aktuson keresztül találkozott a pszichedelikumokkal. A mosolyogtató anekdoták dacára azért nem árt arra ügyelni, hogy Cary filmje nem használati útmutató, hanem inkább adrenalinpumpáló kedvcsináló. A tény, hogy a megszólalók közül Carrie Fischer 2016-ban és Anthony Bourdain 2018-ban elhunyt, morbidan utal arra, hogy az elsőfilmes Donick Cary nem kevés időt töltött a film vágásával, úgy tűnik eredménytelenül. A dokumentumfilm így nem lett kerek, de attól még feldobhatja a meleg nyári estéket.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.