Kitartás és sok sör

Interjú Tenkei Péter animátorral

Ugyan végül az Oscar-nevezések közé nem került be, a Ruben Brandt, a gyűjtő attól még nagyon szép díjcsokrot gyűjtött be – amellett, hogy régóta nem készült ennyire élvezetes magyar animációs film. Tenkei Pétert, a Ruben Brandt (valamint a Kells titka, a Kis jegesmedve és más animációs filmek) vezető animátorát e-mailen kérdeztük.

Az IMDb-s rezümédet nézegetve látszik, hogy több, nemzetközi koprodukcióban készült animációs filmnél is szerepel a neved. Kolozsvári születésű vagy, hogyan kerültél ebbe a nemzetközi animációs világba?

Kolozsváron végeztem a Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémia [ma UAD, Universitatea de Arte și Design – Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem – a szerk.] grafika szakán, majd a bukaresti Animafilm stúdióba kerültem. Itt ismerkedtem meg a rajzfilmkészítéssel. Ez egy nagyon összetett folyamat, több munkafázissal, amelyek közül az animáció érdekelt engem a leginkább, azaz a rajzok megmozgatása. Ebbe az irányba próbáltam magam a lehető legjobban képezni. 1987-ben áttelepedtem Magyarországra, abban az időben kezdtek megalakulni a különböző animációs stúdiók, magáncégek, amelyek többnyire külföldi megrendelésre dolgoztak. Szabadúszóként több produkcióban is részt vettem, így az évek során egyre több külföldi stúdióban ismerték meg a nevem és ajánlottak munkát.

Többféle munkakörben látható a neved a stáblistákon. Az animátort és a storyboardot még értjük, de mit csinál a layout supervisor, vagy a clean-up artist?

A layout beállítási rajzot jelent, ami a storyboardban megrajzolt jelenet vázlatát fejleszti tovább és készíti elő az animációra. Ennek tartalmaznia kell az összes olyan információt, amit a következő munkafázisokban kell megvalósítani, pl. végső képméretet, felbontást, kameramozgást, pontos háttérvázlatot (amit majd a háttérfestő készít el), az animációhoz szükséges posing-okat, arányokat, az esetleges 2D- vagy 3D-effekteket, fényirányokat stb. Mivel ez a film készítésének egyik nagyon fontos fázisa, többnyire a legjobb animátorok dolgoznak rajta, a supervisor pedig az ő munkájukat koordinálja.

A cleanup artist az a biztoskezű rajzoló, aki az animátor által készített vázlatokat, az ún. kulcsrajzokat letisztázza a megfelelő minőségű vonalakat használva, a modellapok alapján karakterbe helyezi, esetleg, ha szükséges, különböző rétegekre bontja. Elkészíti a hiányzó fázisrajzokat meg az árnyékrétegeket. Tehát ő véglegesíti a rajzokat, ez a rajzolási folyamat utolsó fázisa, innen kerül tovább kifestésre a rajz.

Ha végigpillantunk ezeken az animációs filmeken, látszik, hogy milyen sokféle stílust és irányzatot képviselnek. Van mindezek ellenére valami közös bennük?

Az természetes, hogy minden egyes film saját stílussal rendelkezik, hiszen tükröznie kell az alkotó, rendező egyéni grafikai stílusát, képi világát. Egy jó animátor egyik legfőbb erénye, hogy alkalmazkodni tud az adott grafikai stílushoz és megtalálja az annak megfelelő mozgatási stílust is. Most persze a hagyományos, kézzel rajzolt filmekről beszélek, ahol nagyon fontos a rajzi tudás, szemben a 3D-s filmekkel, ahol elegendő a jó mozgatási képesség. Minden munka egy külön kihívás, ez teszi érdekessé ezt a szakmát.

Konkrétan a Ruben Brandt kapcsán: az animációs filmnél is van casting”? Úgy értem, hogyan keres vagy választ munkatársat egy rendező? Te hogy kerültél a projektbe?

Természetesen az animációs szakmában is van egyfajta „casting”, ami abból áll, hogy a jelentkező animátoroknak adnak egy tesztfeladatot, ami többnyire egy rövidebb jelenet elkészítése a megadott karakterekkel. A munkájukat a rendező a vezető animátorokkal közösen értékeli, és eldöntik, hogy az illető produkcióba megfelel vagy sem, és hogy milyen típusú jelenetkben használható a munkája. Ugyanez vonatkozik a cleanup rajzolókra is. Mivel ez a szakma nagyon kicsi, nagyjából mindenkit ismerünk, és tudjuk róluk, ki mire képes. Tulajdonképpen csak a fiatalabb, frissen végzett művészeket, vagy a külföldről jelentkezőket kell így tesztelni.

Én úgy kerültem ebbe a produkcióba, hogy egy barátom, akinek egy 3D-stúdiója van, szólt, hogy vegyek részt egy megbeszélésen, amin Milorad Krstić munkatársakat, kivitelezőket keres egy ötlete megvalósításához. Én már ismertem Miloradot, kb. 20 évvel ezelőtt egy rövid ideig egy cégnél dolgoztunk. Miután bemutatta a vázlatait, a jelenlévők közül senki nem vállalta el, talán kissé megrettentek Milorad egyedi, kissé groteszk rajzaitól, és teljesen szokatlan dramaturgiai világától. Akkor mi már évek óta együtt dolgoztunk 3-4 kollegámmal, közösen vállaltunk be munkákat különböző produkciókban, már nagyon összeszoktunk. És úgy döntöttünk, hogy ez egy különleges kihívás számunkra (az igazság az, hogy épp kifutóban volt egy megrendelésünk), és elvállaljuk a munkát. El is készítettük a „pilot-filmet”, amivel sikerült a Filmalapnál elnyerni finanszírozást a gyártásra.

Mi volt konkrétan a te munkád a filmben?

Már a kezdetektől részt vettem ennek a produkciónak az előkészítésében, majd a gyártásában. Az előkészítési folyamat során ki kellett dolgoznunk a karaktereket, a látványterveket (ezt többnyire Milorad végezte), majd az animatikot (storyboard), a háttérvázlatokat és a layout-okat. A rendezővel nagyon jó volt együtt dolgozni, rendszeresen közösen beszéltük át újra és újra a történetet, mindig kikérte a véleményünket, a jó ötleteket mindig felhasználta (a kivágott jelenetekből viszont majdnem egy egész filmet össze lehetne vágni). A gyártás folyamatában mint vezető animátor vettem részt, effekt-animációkat is készítettem, majd a produkció vége felé – amikor már szorított a határidő – a cleanup-ba is besegítettem.

Van-e valami, amivel különösen meg vagy elégedve, és valami, amin még dolgoztál volna picit?

Én az egész filmmel meg vagyok elégedve, főleg a történet elmesélése tetszik nagyon. Szerintem ez volt életem eddigi legérdekesebb kihívása, büszke vagyok rá, hogy dolgozhattam benne. Persze én szakmai szemmel nézem a filmet, látom azokat a hibákat, amiket egy laikus nem, ezeket jó lett volna kijavítani, de sajnos már se pénz, se idő nem maradt rá. Egyszóval: hibátlan!

Kiknek ajánlanád a Ruben Brandtot?

Miloradnak mindig az volt a mondása, hogy csak egy olyan filmet akar készíteni, ami ne legyen unalmas. Szerintem ez sikerült, ezért nyugodtan tudom ajánlani bárkinek, aki szereti az izgalmas thrillereket. Persze a filmnek több rétege van, ennek megértésére szükség van egy alapfokú általános műveltségre, főleg a képzőművészet, az építészet, a pszichológia és a filmművészet területén. Minél többször nézi meg az ember, annál több részletet fedez fel benne.

Mit tanácsolsz annak, aki Erdélyben animációval szeretne foglalkozni, és nem tudja, hogyan kezdjen hozzá?

Azt tudnám tanácsolni, hogy csak az foglalkozzon animációval, aki tényleg elhivatottságot érez ez iránt. Az igazság az, hogy nem könnyű megélni ebből a szakmából: sokakat ismerek, akik kénytelenek voltak más szakma után nézni. A legnagyobb probléma az, hogy Közép-Kelet-Európában nincs megfelelő animációs képzés, a kezdő fiatalok nem tudják felvenni a versenyt a nyugati szuperprodukciók „szuperanimátoraival”, pedig a megrendelések, a pénzek többnyire onnan jönnek. Létfontosságú a rajztudás, ezenkívül a klasszikus animátorok munkáinak tanulmányozása, tényleg sokat lehet tőlük tanulni. Egy jó animátornak el kell jutnia arra a szintre, hogy képes legyen a saját munkáját megítélni, és ne elégedjen meg a középszerűséggel.

A lényeg a kitartás és a sok sör.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.